Ajánló: Márai Sándor

"A nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy élmény, amely felveri az életörömet."
/Márai Sándor/

Sajnálom, hogy Márai anno (akaratának megfelelően) kimaradt a középiskolás tanulmányaimból... csak egy leheletnyit csúsztam le róla.... Azt gondolom, Márai Sándor az a sokoldalúan művelt, világot járt, kivételesen bölcs, tisztánlátó, magyar ember, aki egy személyben maga az irodalom, a történelem, valamint a filozófia is, és akinek írásain keresztül kitárul előttünk a nagybetűs EMBER és egyben a nagyvilág is a maga csupasz valójában. Mindezt csak tetézi az az ékes, hibátlan magyar nyelvezet, a szinte verssoroknak is beillő mondatszerkesztés, amely még az emigrációban is jellemezte szinte az összes írását! Minden elfogultság, vagy egyéb hátsó szándék nélkül mondhatom, hogy Márai Füves könyvét "Bibliaként" tartom számon..../

„Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.”