B.B.Mikulás

Egyszer volt, hol nem, ...volt egyszer egy B. B. M. azaz Betyár Balázs Mikulás. Ez a vhájt sznoo bajuszú betyár, miután alkalomhoz illően a fürdőszoba tükrében elkészítette a facebookra szánt profilképét, majd a PS-ben aktualizálta a kornak megfelelő ruha színét is, nagy nehezen elindult a sok gyerekhez, hogy vigyen nekik ajándékot.

 Ezen a szájbatekert hidegnek nem igazán nevezhető, hó nélküli télen majdnem gyalog kellett mennie, bármennyire is szerette volna kipróbálnia a fiától lízingelt, optikai tuninggal ellátott havon sikló közlekedési alkalmatosságot.

 Első, egyetlen és egyben utolsó útja a legkisebb kislányhoz B: Jázminhoz vezett:

- Szia kicsi lány! - köszönt a portól szürke szakállú, miután Jázmin kissé megrémült arccal kinyitotta az ajtót.

A nyugdíjas mikulás remegő kézzel rakta el zsebébe a frissen megszerzett rokkant-kártyáját, és ugyanazzal a mozdulattal esett pofára a küszöböt átlépve:

- Szia Bajázs! - köszönt vissza illedelmesen a bölcsis kis pajtás és már nyomta is az ilyenkor szokásos, slágergyanús gyerek-pop dalokat:

- Télapó itt van.... - & Tsi.