2014. október 25., szombat

Timur Vermes: NÉZD, KI VAN ITT / könyv ajánló



„No de tudjuk, mit várhatunk az újságainktól. A süket írja, amit a vak tudósít, a falu bolondja korrektúráz, a többi lap pedig változtatás nélkül átveszi. Minden történetet újra és újra ugyanazzal az állott hazugságlöttyel hígítanak föl, végül a „csodás” kotyvalékot feltálalják a mit sem sejtő tömegnek.”

/ Timur Vermes: „Nézd, ki van itt”


2014. október 13., hétfő

A tisztelet, mint alapkő...

A kulturáltság alapvetően - még a legádázabb küzdelemben is - az egymás iránti, kölcsönös tiszteletben nyilvánul meg! És ahol ez - "a legalább fagyhatárig leásott" - fundamentum hiányzik, ott előbb vagy utóbb összeomlik az épület, legyen az egy fényes kastély, vagy akár egy icipici kunyhócska is!

Üdv! BenMar  

2014. október 7., kedd

Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám / könyvajánló

"A természet nem hagyja magát és, végleg elrontja azt, amit eleve hibásan készített. Csinálhat mindenki, amit csak akar."

„…mindenkinek mindig az a legnagyobb teher, amit éppen cipelnie kell, és biztosan nem járna jól, ha hirtelen elcserélné valami másra. A sajátjával már összeszokott, ismeri, tudja, hol esik fogás rajta, hol áll a lehető legjobban kézre.”

„Szerintem nincsenek „jó” megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Minden esetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó.”



/ Részlet Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám c. könyvéből

2014. október 5., vasárnap

Nagy Tibor - Pozsgai Zsolt - Bradányi Iván "A KÖLYÖK" musical margójára...



A kölyök (The Kid, 1921) Forrás: WIKIPEDIA

Hosszú kihagyás után (hasztalan kerestem a pattogatott kukoricaárust az előtérben) tegnap, azaz október 04.-én szombaton - közvetlenül a premiert követő estén - volt szerencsém helyet kapni a közönség soraiban a „A kölyök” című, - minden részrehajlás nélkül állíthatom, csodálatos és nagysikerű -  színházi előadáson a Hevesi Sándor Színházban.

 Az igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy nehéz elfogulatlan véleményt megfogalmaznom, ugyanis ezen az estén a „kölyök” vagyis Jacky a gyermek szerepét kedves ismerőseim (Vizy Péter és Kovács Kata) gyermeke Vizy Benedek játszotta... ( A kiírás szerint a másik „kölyök”:  Kovács Emánuel) Ráadásul, ha közelebbről is szemügyre vesszük a musical szereposztásának kiírását, akkor feltűnhet, hogy a „Továbbá” címszó alatt korrepetitorként  Vizy Benedek édesanyja a zenei munkássága révén sokak által ismert, elismert Kovács Kata is felbukkan.

Itt (IS) ragadnám meg az alkalmat, hogy szívből gratuláljak elsősorban Benedeknek (természetesen szüleinek is!) a nagyszerű színész és ének tehetségéhez! Azt gondolom, le sem lehet írni szavakkal, maximum megköszönni, azt a felemelő érzést, vizuális és akusztikai élményt, amit Benedek – természetesen a többi ismert színész a már megszokott, bravúros alakításával, színészi és ének teljesítményével egyetemben – nyújtott nekünk, a közönségnek! Azt hiszem, a darab közbeni és a végső fergeteges tapsokat hallva és a nézők elismerő tekintetét látva nem túlzás részemről a többes szám használata sem!  Köszönöm! Köszönjük!

És, ha már az elismerésnél tartok, azt gondolom, hogy a rendezőt Nagy Viktort, valamint a stáb egyetlen egy tagját - akik a legkisebb részt is vállalták a bemutató létrejöttében – sem szabad kihagynom a méltatás sorából!

Egyszerűen ezt a darabot látni kell!

 A bevezetőmben említett elfogultság-mentességet még tovább nehezíti, hogy egyik számomra legkedvesebb korszak a történelemben a XX. század eleje, azon belül is az európai ember számára hatalmas lehetőségeket és egyben titkokat jelentő, század eleji Amerika, ami egyben a világháborús időszakban a szabadsággal is egyet jelentett némelyek számára. Hogy ez napjainkra mennyire változott, vagy sem, az egy külön történet….

 Gyermekkoromból - többek mellett - még jól emlékszem a legendás „Stan és Pan”, valamint „Charlie Chaplin” fekete fehér burleszkfilmjeinek bohókás, vidám, ám néha szatirikusan realista, megmosolyogtató világára. A verkli, zongora, vagy pianínó aláfestéssel készült, feliratos némafilmek „pantomim bohócai”  ( a korhű elemek visszaköszöntek a musicalből hangulat és színvilág formájában is ) – sok más mellett szintén befolyásolták későbbi életfelfogásomat, gondolkodásmódomat is.

 A számos humoros és tragikus elemmel átszőtt Chaplini (életrajzi indíttatású) történet mesélésébe, amely szinte rögtön az elején könnyeket csalt a szemembe, több okból sem mennék bele. Ám a teljesség igénye nélkül kiemelnék a darabból néhány – talán üzenetnek is szánt - számomra meghatározó, lélekre ható élményt, amelyek a bennünket körülvevő mindennapok emberi (jó vagy rossz) kapcsolataiból, érzelmeiből fakadtak és fakadnak - függetlenül attól, hogy észrevesszük-e párhuzamot az akkori és a mai ember érzelemvilága között – mind a mai napig.

 Olyan, a zseniális színészi alakítások és csodálatos, tiszta hangon elénekelt dalok által a lelki szemeim előtt megjelenített, a hétköznapokban is gyakran felbukkanó emberi kapcsolatokban gyökeredző érzelmekre gondolok, mint például a (férfi és nő között) szerelem, ( apa és fia, valamint anya és „sérült” lánya viszonyból ) szülői vagy éppen gyermeki ragaszkodás, törődés, szeretet; avagy az azonos, legfőképpen anyagi helyzettől függő társadalmi szinten élő emberek között kialakult sorsközösségen alapuló összetartás, összetartozás érzése, mely utóbbinál – talán szándékos külső hatásra – mára már sajnos az idők során hatalmas méreteket öltött, társadalmi osztályok között tátongó szakadék és a félelem széthúzást indukál.

 És ha a pozitív emberi érték mellett szóba került a negatív is, akkor megemlíteném a „pénz és ember viszonyából” eredő emberi érzéketlenné válást, elkorcsosodást, elgépiesedést, korrupciót, alkoholizmust, bűnözést stb. is, amelyek már a 20’-as években is megtapasztalható volt az akkori ember számára, ám ezek nemhogy eltűnnének, egyre nagyobb méreteket öltenek napjainkban.

 Mégis mindenki előtt adott volt, és adott ma is a lehetőség, hogy a jó utat, avagy a rosszat válassza; sőt mindig van egy esély az ember számára, hogy irányt váltson… és aztán csak a bevállalt szerepünkön, valamint a lépéseinken múlik, hogy mit hoz a film legvége!

 A fülbemászó dallamokat hallgatva a sok kitűnő énekhang közül azt gondolom, mindenképpen kiemelésre méltó  a Chaplint alakító Hertelendy Attila, valamint Mary szerepét játszó Debrei Zsuzsanna és nem utolsó sorban a „kölyök” Jacky, azaz Vizy Benedek teljesítménye is.

És mintegy záróakkordként megemlítenék két icike-picike apróságot, ami – gyorsan hozzáteszem - cseppet sem rontott az előadás színvonalán, de valahogy mégis… szóval… lehet, hogy bennem van a hiba!

-    Chaplin az emlékeimben vagy 5 számmal nagyobb cipőt hordott  

-    Néha együtt énekléskor Hertelendy Attila hangja túlságosan elnyomta a „kölyök” hangját…



Mégegyszer Hatalmas Bravó és Gratuláció!



Üdv! Szabó Balázs alias @BenMar



UI: „Teljesen mindegy, hogy az ember mikor ünnepli a születésnapját, de kétségkívül akkor a legpraktikusabb, amikor van pénze!”