Ajánló: Márai Sándor

"A nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy élmény, amely felveri az életörömet."
/Márai Sándor/

Sajnálom, hogy Márai anno (akaratának megfelelően) kimaradt a középiskolás tanulmányaimból... csak egy leheletnyit csúsztam le róla.... Azt gondolom, Márai Sándor az a sokoldalúan művelt, világot járt, kivételesen bölcs, tisztánlátó, magyar ember, aki egy személyben maga az irodalom, a történelem, valamint a filozófia is, és akinek írásain keresztül kitárul előttünk a nagybetűs EMBER és egyben a nagyvilág is a maga csupasz valójában. Mindezt csak tetézi az az ékes, hibátlan magyar nyelvezet, a szinte verssoroknak is beillő mondatszerkesztés, amely még az emigrációban is jellemezte szinte az összes írását! Minden elfogultság, vagy egyéb hátsó szándék nélkül mondhatom, hogy Márai Füves könyvét "Bibliaként" tartom számon..../

„Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.”

Legyen mindíg a lehető leg-leg-legeslegpozitívabb az előjeled... :D

Ma reggel munkába jövet-menet egy leg-leg-legeslegfelsőbb kategóriás Merci leg-leg-legeslegalacsonyabb kategóriás, irányjelzőt nem ismerő retardált sofőrje - szokás szerint - majdnem elrontotta a napomat, ám a multiban (aminek a nevét - SPAR - szándékosan nem írom ki és nem reklámozom), ahova betértem reggelit vásárolni, történt - velem szemben - egy apró figyelmesség, ami visszabillentett az egyensúlyi állapotomba, helyesebben... átváltoztatta a negatív előjelet ismét pozitívvá.... 

 

Ugyanis az egyik kedves számomra ismeretlen, középkorú hölgy vásárló-kolléganő maga elé engedett a pénztárnál az öt árva kiflimmel, az ő dugig felpakolt kosarával szemben, amit még a pénztáros hölgy is egy kerek kedves mosollyal nyugtázott... nagyon meglepődtem, de bevallom jól esett!!!

 

... ezzel a kis "anekdotával" csupán azt szeretném "re-prezentálni", hogy a leg-leg-legeslegapróbb kis figyelmesség, egy mosoly, egy illedelmes, amúgy jelentéktelennek tűnő,  előzékeny, kicsi gesztus is mennyire be tudja aranyozni még egy leg-leg-legesleg ballábasabb, full-kretén nap hangulatát is..

B.B.Mikulás

Egyszer volt, hol nem, ...volt egyszer egy B. B. M. azaz Betyár Balázs Mikulás. Ez a vhájt sznoo bajuszú betyár, miután alkalomhoz illően a fürdőszoba tükrében elkészítette a facebookra szánt profilképét, majd a PS-ben aktualizálta a kornak megfelelő ruha színét is, nagy nehezen elindult a sok gyerekhez, hogy vigyen nekik ajándékot.

 Ezen a szájbatekert hidegnek nem igazán nevezhető, hó nélküli télen majdnem gyalog kellett mennie, bármennyire is szerette volna kipróbálnia a fiától lízingelt, optikai tuninggal ellátott havon sikló közlekedési alkalmatosságot.

 Első, egyetlen és egyben utolsó útja a legkisebb kislányhoz B: Jázminhoz vezett:

- Szia kicsi lány! - köszönt a portól szürke szakállú, miután Jázmin kissé megrémült arccal kinyitotta az ajtót.

A nyugdíjas mikulás remegő kézzel rakta el zsebébe a frissen megszerzett rokkant-kártyáját, és ugyanazzal a mozdulattal esett pofára a küszöböt átlépve:

- Szia Bajázs! - köszönt vissza illedelmesen a bölcsis kis pajtás és már nyomta is az ilyenkor szokásos, slágergyanús gyerek-pop dalokat:

- Télapó itt van.... - & Tsi.

Stand up comedy / Astro-Világtalan

Vasárnap 10.35: TV bekapcs

- TV2

- Astro Világ

- Alexander magyar mester mágus és IQ betyár:

"Önt becsapták önnek hazudtak! Itten magyarán szólva az a LÉNYEG, hogy hirtelenül ki kell tenni az asztalra a pénztárcát és a tb kártyát hulla csilla éjszakájának idején!"

- és társai a jó magyar nyelv szabályainak csak távolról integető és magyar ember mégis magyar akcentussal elmondott magyar mester mágus középkorban ragadt idétlen, fullkretén, retardált (magyar?) mondatai...!!!!

- Ez szerintem egy tragédia!!!

2013. november 13. - A magyar nyelv napja

A Magyar Nyelv Napja!

Nyelvünk eredetével, származásával kapcsolatban azt gondolom , azzal, ami volt (pontosan hogy, s mint volt) már nem igen lehet ennyi idő távlatából a megdönthetetlen abszolút igazságot kideríteni, maximum a történelmünket az aktuális kor képére átírni (mint ahogy azt meg is tették/teszik!) Édes anyanyelvünk, szókincsünk (ugye milyen árnyalt és kifejező egyszóval szerethető a magyar nyelv!) jövője (megtartása, fejlődése, bővülése, stagnálása, megrekedése, beleolvasztása, megkurtítása stb.) elsősorban azokon az embereken múlik – éljenek bárhol is a földünkön -, akik jelenleg is bármilyen formában használják, átadják avagy tanítják, nem feledkezve meg természetesen a jelnyelvet használó sérült embertársaimról sem. Egyszóval rajtunk magyar embereken! 

@BenMar

 Szabó Balázs 

Kedves Szép Szavak!

Magára miért hagytátok
az árva magyar nyelvet
hisz nélkületek a mondatok
akár a sivár kertek...
a sötétségbe kiáltok:
ti míves betűk gyertek
vissza hozzám... mire vártok?
legyetek ti a szentek!
és ne a rút szószilánkok
mik repeszként repülnek
szanaszét szaggatják szátok
s gyilkosai a fülnek!

Az igényről

„És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”

/Márai Sándor/

A búra alatt TV-s sorozat margójára

 

http://filmtekercs.hu/papirfeny/visszuk-a-vilagot-a-pokolra-a-bura-alatt

 

A film keltette fel bennem a vágyat az eredeti mű elolvasására. Nem ismerve a filmes változat végét ( nem is szándékozom lelőni azt ), csupán annyit szeretnék a "A búra alatt" c. televíziós sorozat "margójára" írni, hogy néhány szereplő neve, de csakis a neve, azon emberek és állat közül, akik egyáltalán helyet kaptak a filmben (a karakterük már messze nem ugyanaz) és a város, a helyszín egyezik csak meg Stephen King könyvének történetével, ugyanis a cselekmény és a "burával" kapcsolatos minden más jellemző olyan messze került filmben a forgatókönyvben leírtaktól, hogy kis jóindulattal akár az „Az ember tragédiája” is szolgálhatott volna a filmes adaptáció alapjául...

 Szerintem!

Idéz(g)etek......

Ha már korábban a keresztapák, a "rossz fiúk" szájából is idéztem számomra értéket hordozó gondolatokat, akkor a korrektség úgy kívánja, hogy következzék most a teljesség igénye nélkül néhány "rendes embernek vélt" példaképemtől is pár sor:

Steve Jobs:  
- "Ha minden napot úgy élsz meg, mintha az az utolsó lenne, egy napon garantáltan igazad lesz."
 - „Ha ma lenne az életem utolsó napja, azt csinálnám, amit ma csinálni akarok?”
 
Márai Sándor: 
- „Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.”  

Mark Twain:

-  „Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély."

Stephen Hawking:
-  "A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója!" 

John Steinbeck:
- "Előbb vagy utóbb mindenki rájön arra, hogy igazi férfi csak kevés van a világon"

Végül egy számomra ismeretlen, szlovákiai Magyar idős édesanya szavai: 
- „Tudtára adtam a gyermekeimnek, ha nem magyar temetést adnak nekem, legyenek örökre átkozottak!”

Évszakok

  

A természet csodái:

 Lankák és dombok, lehulló lombok, 
megkopott gondokból képeslapok; 
Őszülő erdők, bársonyos szellők
tőletek naponta derűt kapok...

 Dérlepte tölgyek, hófehér völgyek, 
kályhádnak melege, tűz illata; 
Didergő magvak, takarót kapnak
s befagy az álmoknak égszín tava…
  
Felébredt élet, vágyja a szépet, 
nem élne túl már hosszabb telet; 
Madárdal búgja, reggel azt súgja:
 elhagyott kedvesed ismét szeret…
 
Fújják, vagy kenték, forró a festék,felizzik, 
megéget Nap-mosolya; 
Nyáresték csendje, s tücsökzaj benne
,nem bújok előlük….. nincs is hova…!

 Szabó Balázs

Patóhegyi kirándulás....

 Patóhegyi Borházfalu:   http://www.patohill.hu/ 

 

Mindenek előtt, az ifjú pár (Nóri és Ákos) nevében is szeretném megköszönni a Patóhegyi Borházfalu tulajdonosának, valamint a gondnokának, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra az esküvői fotózáshoz:

 

"Tenkjú veri maccs!" :)

 

Remélem jelenlétünkkel nem zavartuk meg az éppen akkor ott pihenő család/családok nyugalmát!

 

Azt gondolom, még a magamfajta göcseji bennszülött, ( egyenlőre csak mint külső szemlélődő ) sem tud magasztaló szavak nélkül elmenni eme varázslatos titkokat rejtő erdők és nektárillatot árasztó szőlősorok övezte, ódon tölgyfahordó emlékű borházfalu mellett. Elragadó környezetben, szinte észrevétlenül illant el az a másfél óra, amit a Pató hegyen darázsdöngicsélés fűszerezte, madárcsicsergéstől hangos gyümölcsfák társaságában az igényesen kialakított pincesoron töltöttünk el.

 

Bevallom, a Patóhegyi Borházfalu (többek között) azért lopta be magát olyannyira a szívembe – és azt gondolom, nem csupán az enyémbe – mert maga hely a gondozott zöld résszel, a tavacskával valamint a szállásul szolgáló boros pincékkel amellett, hogy kialakításuk, komfortjuk megfelel a jelen kor nagyobb igényű elvárásainak is, egyben mégis megtartották a tradicionális, régi korok szőlős hegyi hangulatát. Más szavakkal élve: remek ötvözete az egyszerű, puritán paraszti élet és a pihenni vágyó „full extrának”, ahol az utóbbin az ilyen helyen elvárható legnagyobb kényelemmel rendelkező „falusi luxust” szót értem.

 

Azt a tiszta levegőjű, stressz mentes, rohanást nem ismerő, igazi szeretettel teljes mesebeli „szegény ember” hangulatot, amit gyermekkoromban éreztem a közeli, szintén zalai, szilvágyi Nagyhegyre keresztelt szőlőshegyen, amikor a nagyszüleimmel kint töltöttük szinte az egész szüreti szezont. Azt az ódon falakkal körülvett, ráérős, egyszerűnek tűnő, természet közeli életérzést, ahol szinte minden egyes kis földterületnek, erdőrésznek az ősök által elnevezett, mára sajnos lassan feledésbe merülő, találó, beszédes neve volt, és ahol még a szőlő adta munka sem számított nyűgnek. Igen…ma is jól emlékszem:  az illatok, a színek, a helyek, a hangok…. Mind, mind azt a hangulatot idézi Patóhegy, amivel manapság úgy érzem, csak elvétve találkozik a városi forgataghoz szokott ember, vagy ahogy megboldogult nagyapám mondaná: az „ember gyereke”

 

Az anyatermészet közelségének köszönhetően valami olyasfajta szabadság érzet tört deja vu-ként elő az emlékeimből, ami talán az amerikaiaknál a Harley Davidson kapcsolható.

 

És legvégül Patóhegyen a zalai szőlősgazdák messze földön híres vendégszeretete tette fel a napra a koronát, ugyanis a fotózás végeztével, még egy harmatos fröccsre is meginvitált bennünket egyik kedves pincetulajdonos.

 

Remélem lesz rá lehetőségem, hogy testközelből is megtapasztaljam a patóhegyi boros pincék nyújtotta nyugalmat és kényelmét!

 

És, hogy mennyire nem a levegőbe beszéltem, álljon itt tanúbizonyságként néhány Patóhegyen készült fotó.

http://www.patohill.hu/

 

 

 

BME - egy budapesti út margójára...

"Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.
Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!"

 

 

Vasárnap felköltöztettük Hettussal a nagy fiamat a „bödös nagy városba”! Bajeg levezettem 600 km-t egy Mitsubishi l200-assal, egyik kedves rokonom jóvoltából.... amit ez úton is nagyon köszönök! volt minden: felhőszakadás, szembe a forgalommal vezetés, anyázás, piros lámpa, eltévedés: 4x Margit híd, 4x Petőfi híd, 4x4 ..... már nagyon hiányzott a vezetés...  Most meg a Bence....

 

Az a harci helyzet, hogy a gázolaj mellett a könnyfogyasztásunk is számottevő volt…

 

Akárhányszor bepillantok az üres szobájába… férfiasan bevallom hiányzik az a kölök! Ám ahogy a Hettire és a Marcira nézek, szavak nélkül is látom a szemükből, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül….

 

Tudom ez az élet rendje…. És büszke is vagyok az eddigi eredményeire, arra, hogy felvették a BME-re … boldog is vagyok, de mit tegyek: hiányzik az a kölök!

 

Biztosra veszem, hogy ezekben az „ismerkedési” napokban neki sem könnyű…. De abban is biztos vagyok, hogy helyt tud állni, megbirkózik a nehézségekkel, könnyen veszi majd az akadályokat …. Bízom a találékonyságában, munkabírásában és a kitartásában! De azért mégis: hiányzik az a kölök….!

 

Féltem is a születése óta, hiszen olyan jó kedélyű, jólelkű és jóhiszemű, becsületes, érzékeny emberke ma is, mint mindig is volt gyermekkorában, attól a pillanattól kezdve, amikor kimondta az első szót: „Hette” …

 

Ha mindent az éles eszére hallgatva intelligens módon úgy tesz majd, ahogy a szíve diktálja, hiszem, hogy életének, fiatalságának legboldogabb évei következnek...

 

Azt kívánjuk neki, mi a szerettei, hogy így legyen… és történjen bármi, mellette állunk és segítjük őt! Tudnia kell, hogy számíthat ránk!

Azért mégis: hiányzol nekünk te kölök!

Gondolatok...

"Ha minden napot úgy élsz meg, mintha az az utolsó lenne, egy napon garantáltan igazad lesz."

Steve Jobs: „Ha ...ma lenne az életem utolsó napja, azt csinálnám, amit ma csinálni akarok?” .... folytatás a róla szóló, "Steve Jobs A digitális kor látnoka" című könyvben

Márai Sándor: „Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.” - idézet Márai Sándor Füves könyvéből....

„Egészséges erotika….”

„Egészséges erotika….”

Mint minden alkalommal - legyen az reggel, vagy akár este - most is éppen kéznél van… létezik belőle kisebb és nagyobb is… az övé egy termetesebb példány… komótosan veszi elő… ahogy hozzáér az ujja érzi a kissé hideg, nyirkos nedvet az oldalán aztán elkezdi felrázni… fel, le, fel, le… egyre szaporábban… … hallja, ahogy hangosan tocsog… fel, le, fel, le…  szeretné minden percét élvezni a szokásos rituálénak…  föl, le, föl, le… miközben a tv-t bámulja a fehér biomassza lassan a jól megszokott krémes állagúvá válik…, fel, le, fel, le…. pár perc rázás után végül lerántja róla a tetejét… a nagy hévtől pár csepp fehérje előtte landol a szőnyegen…

”Minden cseppjéért kár!”- gondolja és beleiszik… - ”Egészen jó ízű ez a kefir…!!!!”

"Jó Víznek" nem kell cégér.....!

Hát, ha nem is a Nagy (Bal) Zalai Hírlapban, "csak" a (Kis) Közép-Zalában jelent meg a Gellénházi  Strandról szóló újságcikk. Amely amellett, hogy büszkeséggel tölt el, azt gondolom, minden  pocskondiázó hátsó szándék nélkül, hogy némi korrekcióra is szorulna. Igaz nem a legnagyobbak között kapott helyet (bocsánat! Divatosan hellyet!), nekünk helyieknek, valamint az „emigráns ex-Gellénházaiaknak, kicsinek és nagynak mégis a legnagyobb nyári kikapcsolódási hely egyike már több, mint 30 éve....  „Pödör”= Pődör. Kész nyaraló hely, ahol a világszinten is ritkának számító tiszta "gyógyvíz", és mikroklíma még a politikai hovatartozást (nézetet) és a fajgyűlöletet is képes lemosni, persze csak azokról, akik tudnak alkalmazkodni a szélsőségesnek egyáltalán nem nevezhető, globális felmelegedéstől mentes, hófehéren tiszta „időjárási” viszonyokhoz. 

Néhány nálunk, azaz a Gellénházi Strandon megfordult közismert nevet meg is említenék természetesen a teljesség igénye és a részrehajlásom nélkül: Karácsony János (mozdony vezető LGT), Verebes István (bazitai Darth Vader),  Major László (10 danos hajléktalan-mester), Lassie (a nem skót juhász), Orsós László (a Nyócker c. animációs film egyik főszereplője), Babati Feri Baba (Zalaegerszeg díszpolgára, 2x-es Magyar Bajnok), Bakos Jázmin (Gellénháza legaranyosabb 1,5-éves kislánya), és végül, de nem utolsó sorban a képen központi helyre beúszó, legkedvesebb anyósom (Rózsa- nem a vajákos Biri néne rokona!).

Természetesen egy szó szerinti „régi motorosról”, a több, mint húsz éves úszómesteri tapasztalattal, és „szőke” szakállal rendelkező Hifi Tibiről sem szeretnék megfeledkezni, akinek az arcképe biztosan benne lesz majd a jövendőbeli strandunk címerében.

Utólagosan elnézést kívánok azon embertársaimnak, akik az időnként rám törő demencia hatására kimaradtak a szaknévsorból, akarom írni a felsorolásból!

Sz.B.

 

Fényképem....

Egy fénykép vallomása

Gyermek-idő játszik veled;

egy életen át

szalad; hozzád oly mostoha…

Megmarkolom hát grabancát,

ne rohanjon tova!

Előtted vagy mögötted van,

csattanjon bárhol

átkozott  Isten ostora…

Eltűnik akár a kámfor.

Megmutatom hova!

Ember-arcod lehet tiszta,

őszintén fénylő;

avagy üresen ostoba.

Nézd csak itt van: férfi és nő.

Nem számít a kora

Kastélyt tákolsz, máskor viskót,

várat húzol fel;

legyen akár lélek- szoba.

Tele vagyok emlékeddel

Ne dobjál ki soha!

Nem vagyok már emulzió,

 csak számok, s bitek

zöld-emlékű szürke moha.

Világ lenyomata, kinek

Platán az otthona.

Szabó Balázs

Beszélsz angolul?

Duju szpiik inglis?

- Good morning! – köszöntem oda nagyot a strand bejáratánál posztoló, belépőjegy árusításával foglaltoskodó tetszetős hölgynek, megvillantva nem létező angol tudásomat. – Do you speak english?

- Yes! Dober Dan! – jött hamarjában a mosolygós válasz a a fiatal leánytól.
-  Where is toilet? – folytattam tovább az immár jól  indult angol nyelvű beszélgetésünket, miután megvásároltam a belépőket – szintén angolul – a családom számára.

A választ, ami erre az egyszerű kérdésre érkezett azért nem tudom felidézni, mert egy árva kukkot sem értettem belőle csak bólogattam, mint anno a kiskutya a Zsiguli hátsó ablakában. Miután a dekoratív kisasszony befejezte az útbaigazítást, - a fejmozgásomból csekkolta, hogy értem, amit mondott -, kénytelen voltam benyögni:
- I don’t understand! Sajnálom, de nem értem!

Mire a kishölgy fura pillantásokat vetve rám megismételte ugyanazt a kérdést, amit az immár negatívra fordult beszélgetésünk legelején én is:
- Do you speak english?
- No! – válaszoltam suttogó hangon, és gyorsan elsomfordáltam a vízpart felé.

Ám ekkor adódott egy újabb megoldásra váró feladat: megtudni, mennyi be is kerülhet a két napozó ágyból és egy darab napernyőből álló tengerpartra kihelyezett, kiadó kollekció.

Levél a túlvilágra....

Címzett: Egyed Antalné

0000. Mennyország, Angyal u. 22.

Kedves Bözsi Mama!

        Remélem a hosszú utad végén, gond nélkül hazaérkeztél; és megölelheted újra a szeretteidet: Tóni Papát a Janit és a Gyulát is. Kérlek puszild meg őket helyettem is és mondjad meg nekik, hogy őket is nagyon szeretem és sokat gondolok rájuk!

         
Hiszem, hogy az olyan hívő, Istenszerető emberek számára, mint amilyen Te is vagy, az igazi elszakíthatatlan örök családi kötelék az ott van valahol a végtelen Univerzumunkban. A földi emberi kapcsolat csupán egy rövidke, képlékeny boldog pillanatokkal, ugyanakkor nehézségekkel is teli átmeneti állapot, amelyet a szeretet köt össze, ám néha az erőszak is szét is tud marcangolni. De tudom ott fönn a csillagok között a Mindenható oltalmában egészen máshogy működik minden! Ott talán még a Bibliának is van folytatása… Talán… Mondom ezt én - a Te szavaddal élve – farizeus. Emlékszel? Amikor azt kérdezgettem tőled kisgyermek fejjel, hogy létezik-e Isten? Kételkedtem benne, hiszen nem láttam.

- Eszed van? – tetted fel olyankor mosolyogva a kérdést.

- Igen van – feleltem ellenvetést nem ismerő daccal, amire rögtön jött is a gyors válaszod::

- Az eszedet láttad már?... Na látod!

          
Kedves Mama! A szimpla Köszönöm tudom, kevés, arra a hálára, amit érzek. Mégis: Köszönöm, hogy oly sokszor vigyáztál rám anyai szeretettel! Köszönöm a féltőn simogató gondoskodást, amibe – utólag belátom - egy kis szigor is belefért! Tudod ott nálatok tanultam meg igazán, hogy a természetet szeretni és tisztelni kell. Köszönöm…! Köszönöm…! Köszönök mindent! Amíg az erőd engedte, mindig lehetett rád számítani. Minden erényeddel és hibáddal együtt te voltál nekem a nagybetűs NAGYMAMA!

          
Tudom ezt már el kellett volna korábban neked mondanom, de valamiért mindig csak halogattam….. nem szabadott volna….

          
Ezt a levelet valójában azok a gyermeki könnycseppek "mondják tollba" nekem, amelyek ez elmúlt években csak jöttek, csak jöttek felfelé, nem bírták tovább és most kicsordultak… akár az íze miatt gondos kezek által félretett, megerjedt, bódító hatású keserű méz. Igen! Azok a könnycseppek, amelyek makacsul szorították a torkomat mindvégig, akkor is, amikor utoljára láttalak és nyújtottad felém a munkától karcos, kedves öreg kezedet. Abban a mozdulatodban benne volt minden….. Egy betegségtől megtört test egészséges lelkének „búcsúszava” a ritkán látott unokájának és talán e világnak….  ( Felnőttként Ritkán látogattalak meg, amiért kicsit úgy érzem joggal neheztelhetsz rám. Bocsáss meg kérlek ezért!)

           
Hidd el, értettem: …. Az egymás iránt érzett, néma, ki nem mondott, határokat nem ismerő, síron túl is megőrzött Szeretet…. Szerettem volna azt mondani: Szeretlek Mama! De csak bambán álltam ott és a szemedet figyeltem…. Néztem azt az egykoron fiatal, egészséges kisleányt, nőt, asszonyt, anyát, nagymamát, dédit, aki megérdemelné tőlem jótéteményeiért a világmindenség létező legnagyobb kitüntető plecsnijét…

          
Te más szemében csupán egy átlagos szürke nagymama vagy…. De nekem mégis egy igazi aranyként fénylő ékszer voltál és maradsz is mindörökké….

          
Ott akkor megérintett, - mint már oly sokszor – a kaszás….. Annak ellenére, hogy nem érzek szagokat, mégis orrba vágott a halál…. Talán temetéskor azért raknak olyan rengeteg illatos virágot a sírra, hogy közömbösítse a halál szagát.

         
 Azt gondolom, az ember, az élete olyan, mint egy megpörgetett érme, amelynek egyik fele szürke, jelentéktelen fémnek látszik, a másik viszont aranyként fénylik. Csiszolással mindkét felület némiképpen módosítható, eltávolítható. Ám legvégül, amikor eldől az érme, csupán az oldala látszik, amelyik felülre kerül…

         
Míg el nem felejtem, szeretnélek megkérni, persze, ha időd engedi, kérlek, keresd meg a Pórszombati Mamát is és mondd meg neki, hogy ő is nagyon hiányozik…. És az Endre és a Mariska és a Jóska és a Jani bátyja is….

… és még annyit: Csókolom az összes Elhunyt Nagyi kedves kezét! 

Föld, 2013.08.10.                                         Szerető unokád:  Balázs

„We are One!” „Alcohol is free!”

„We are One!” „Alcohol is free!”

 

Képzelt riport egy Malmöi Pop fesztiválról....

 

Gondoltam – vállalva ezzel egyes hozzáértő kritikus „prosztó Zoltán Erikán felnőtt zeneileg visszamaradott NDK-s paraszt” státuszát -, megnézem a 2013-as Svédországban rendezett Eurovíziós Dalfesztivál 26-os döntőjét! Ha másért nem is, hát Alex a Magyar miatt, hiszen „We are One!”

 

Azt meg kell hagyni, volt ott minden, mi szemnek, szájnak s fülnek ingere (az más kérdés milyen ingere). J Rögtön az elején a házigazda asszony alkalomhoz illő rózsaszín (pink) ruhakölteményét követően egy kisfilmben aranyos, gusztusos pici ződ’ hernyó - időközben átalakulva színes, a résztvevő országok zászlainak színeit magára öltő pillangóvá - repített bennünket Bakuból Malmöbe.

 

A teljesség igénye, avagy az igény teljessége nélkül néhány számomra érdekes férfi és túlnyomórészt szőkenős „produkcujóó”-t említenék csak meg (mi szemek, szájnak s fülnek ingere)

 

„Fogadó a Szőke Szerelemhez" -  A’la Carte”:

 

Előételek:

 

- „Pokollá teszem az ételed” franciásan kiköpve;

- „Valami” litván olasz;

- „Mi lenne, ha…” Orosz Tatár beefsteak ;

 

Főételek:

 

- Skót duda spanyolosan megfújva;

- Fehérorosz szőkecombok gazdagon waka waka-val vagy cha cha-val;

- Máltai mosolygós doktor énekelve (megjegyzés: csak „Holnap”!);

- Német pipi husi „Dicsőségben” megforgatva;

- Örmény „háborúellenesség”, szakállasan vagy vastag szemöldök körettel;

- Gundel Szakács kedvence: Bánattal átitatott holland „Madár”;

- Nagyra nőtt kis román „It’s my life” Vásáry André feelinggel;

- Robin Hyoud nyílvesszője nyárson langyosan tálalva (svéd specialitás)

 

Desszertek:

 

- BBC által szedett érett „Meggy bennem” - Welszi Bonnie tálon (desszert);

- „Verjél el” „ding-donggal” és „meleg” csókkal fűszerezve, finn módra;

- Fenséges dán aranyhal szagú „Könnycseppek” mezítlábbal

 

Italok-koktélok:

 

- BOF (ejtsd: Böff) három az egyben (belga olasz francia);

- „Jég a lift”: Icelandi jeges koktél;

- „Nedvesen”: NyálAlex (magyar sármos öntettel) Re(mix)

- „Hold me” Üvegbezárt tömény Azeri

 

„Ingyen pia”: Görög Free Zúzó

(Nálam ők vitték a döntősök közül a pálmát, mind látványban, mind szövegben, mind pedig zenében…)

 

Egyéb szolgáltatás:

- „Gravitáció” Ukrán Hostess Igor kezéből tálalva

- Élő zene!

- Stand up comedy: EBU - Lynda fapoénjai

 

Ráadás! Minden kedves vendég világító órát kap ajándékba!

 

 

Thank you európa! I love you! We are One!

„szemében még különös álma a jár”….

„Felébred az állomás”… „szemében még különös álma a jár”…. „hosszú volt az éjszaka”…. / Fonográf

Egy kis nosztalgia vagy életérzés – kinek ahogy tetszik  - a hőn szeretett múltamból amelyekhez gyakran visszanyúlok ébren is…:

Ébredt már fel valaki közületek haverokkal anno fiatal fejjel valamelyik nagyvárosi vasútállomáson?

Tudjátok az valami fantasztikus!!! Annak ellenére is az, hogy első hallásra az efféle „cselekmény” csöves, hajléktalan csavargó élet jellemzője....

…. a hajnal, akár a szerelem, mindenhol tartogat gyönyörű, csak arra a helyre és időre jellemző felejthetetlen élményeket annak, aki figyel a receptor sejtjei legkisebb rezdüléseire is. Ugyanúgy egy tó partján hálózsákba bújva, vagy éppen egy 10 emeletes tömbház lépcsőházába kirakott, ódon kanapén, … akár csak egy vonatfüttyös, szénszagú, füstös vasútállomás kemény fapadján ébredni egy hatalmas átmulatott éjszaka után...

… mert azoknak a felejthetetlen reggeli ébredéseknek valódi szabadság illata, íze volt, mert az anyatermészet is ugyanolyan gyengéden tud csókolni, mint a legkedvesebb szerelmünk, avagy féltőn cirógatni, akár az édesanyánk, még egy szénporos vasútállomás kemény padján is....

…  szinte még ma is hallom a köhécselő, kávé és dohányszagú állomás és a csipás, suttogva káromkodó város különleges morajának jellegzetes, alvadt egyvelegébe rekedt, folyamatosan erősödő hangját: "Ébredj fel szépen kis Balázs!" ….

Szabó Balázs

A csavargók

Emlékszel még barátom
nem is olyan régen,
jártuk ezt az országot
együtt egy térképen
szívünkben az álmaink, zsebünkben nagy semmi...
mindegy volt akkor hova, csak innen messze menni...

gitárral a kezünkben
gyakran útra keltünk
jövőnkről is dumáltunk
s Dinnyést énekeltünk

hosszú hajunk lobogott
kopott farmer rajtunk,
mondták ezek csövesek,
de nem azok voltunk
nem akartunk mi sem mást, kicsit vadnak lenni...
mindegy volt akkor hova, csak innen messze menni...

szülővel és tanárral
néha összevesztünk
azt jósolták gyakorta
ez lesz egyszer vesztünk

szabadság és szerelem,
erről szólt az ének
mindezek mára már a
lelkünkben emlékek
"fiatalság, bolondság", nem több, csupán ennyi...
mindegy volt akkor hova, csak innen messze menni...

ám az idő nem állt meg
fut, rohan mellettünk
ajándékba kaptuk, hogy
boldogok lehettünk

hallom néma sóhajom
nyom a jelen súlya
együtt lennék szívesen
veletek most újra
becsukom a két szemem, csak ezt tudom tenni...
és ezzel a pár sorral a múltba vissza menni...

Tudjátok!

 Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi… hömbölögnyi!