2012. november 16., péntek

Az utópia embere... gépe, vagy egysejtű élőlénye?

Az Utópia embere…. J

Először is egy nyílvánvaló kérdés: Mit is jelent, milyen értelemmel bír valójában ez, az irodalomból ismeretes idegen, utópia szó?

Biztosra veszem, hogy sokan tudják a kérdésre a választ, (ők talán megbocsátják nekem ezt a kis kitérőt) ennek ellenére mégsem kockáztatatnám meg azt a luxust, hogy már most, rögtön az írásom legelején elzavarjam, megrémisszem ismeretlennek tűnő fuvallatomall a blogomat olvasó azon kevés olvasásra éhes embertársaim internetes surfdeszkáinak vitorláit, akik e szó értelmezéséért máris más oldalak segítségét vennék igénybe. Azt gondolom, annak kicsi az esélye - hosszabb lélegzetvételű írásról lévén szó, ilyen idő ínséges időkben -, hogy aki elszörfözik innen, ne fulladjon máshol az élet színű net csábítóan habzó hullámainak mélységeibe. J

J Tehát a legapróbb félreértések elkerülése végett, az utópia nem az étkezések előfutárának, a gyomornedvek megindítójául szolgáló – mondhatnám úgy is: „előpia” - a mindenki által aperitifként számon tartott tömény alkoholos ital ellentétpárja, vagy annak egyik formája, hanem:

(Egy kis türelmet kérnék, mindjárt visszajövök a helyes meghatározással a Wikipédia oldaláról… J )

„Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent. A szó eredete szerint görög. Az „utópia” kifejezés két görög szó, a „nem” (ou – ου) és „föld / hely” (toposz – τόπος) egyesítéséből származik, a jelentése „seholsem” vagy „sehol-hely”. A szót úgy alkották meg, hogy az eutopia (annyit tesz: jó hely) szóra is hasonlítson. Az eredeti kontextusban a szó mindkét jelentéstartalommal bírt.”

Talán nem volt olyan vészes ez a bevezető…, de egy ilyen ritkán használt szó esetében, mint ez az utópia, valamiféle expozíciónak mindenképpen lennie kellett. Főként, egy fotózást kedvelő amatőr írása esetén! J Őszintén, ti mivel kezdenétek egy hasonló témát, ha azt szeretnétek profi újságíróként - ahol számít minden egyes sor az oldal és a pénztárca minél jobb megtöltéséhez -, hogy mennél több sületlenség legyen a "papíron"? J

A „szmájlik” a „lájk” és a „közhelyek” gombok mellett igazán lehetne egy „Tisztelet a kivételnek” feliratú billentyű is a klaviatúrámon, ugyanis most azt nyomnám ismét le.. J Akkor viszont az a veszély fenyegetne, hogy angolosan visszafejlődne az írás, és azzal együtt a magyar nyelv is, amit végképp nem szeretnék, mint ahogy azt sem, hogy idegen nemzetektől átvett bármiféle más rossz szokás meghonosodjék nálunk is.

(Játszunk el a gondolattal... )

Szeretném bemutatni a jövő „pozitív utópiás” emberkéjének általam elképzelt, az evolúciós folyamatok révén megnyirbált, megmaradt belső értékeit. Egyszerűbben szólva azt gondolom, hogy évmilliók múlva, a külső egyedi formáinkhoz, anatómiai felépítésünkhöz hasonlóan a megfoghatatlan belső tulajdonságainkra is ugyanúgy hatással lesz a szelekció. Oly módon, hogy az idők hosszú során szépen lassan eltűnnek majd a rossz és mások számára káros, értéktelen összetevők a jellemeinkből. Vagy nem! És talán egyszer tényleg lesznek, majd olyan ideális emberek, nemtől és kortól függetlenül, akik mind külsőleg, mind pedig belsőleg a környezetükkel harmóniában és egyensúlyra törekedve, értelmesen gondolkodva, nem csupán ösztönből, a faj és nem a jelenleg sajnos a nagytöbbségre jellemző egyedfenntartást, helyezik előtérbe a mindennapok során folytatott túlélésük során. Vagy nem!

(Na mi fog kisülni ebből Balázs?) 

Ellenben az is igaz, az egyedet nem lehet teljesen elkülöníteni a faj-, osztály-, vagy a még magasabb rendszertani szinten található törzsfejlődéstől sem. Hiszen a túlélésben folytatott háborúkban a fajfennmaradás, fajfenntartás erősen függ az egyedek túléléséért folytatott harcától is, és ez háború talán a legalapvetőbb, tudatt alatti meghatározója, lényege; a szaporodással és a táplálkozással együtt a legfontosabb elemi részei is az életnek. Valahogy úgy néz ki, hogy minden bonyolult intelligencia alapköve a primitív szinten működő alapvető "állati szintű" ösztönök összessége. Valami hasonló, mint az emberi élet folyamata, ami az önálló életre képtelen gyermekkorral kezdődik, végső soron az alapvető ösztönöket megtartva, tanult elemekkel ötvözve  arra is épül.... 

Ám ezeket a nélkülözhetetlen életösztönöket nem csupán megtartva, hanem a lehetőségeinkhez mérten, a bennünket szorosan körülvevő adott közösséghez alkalmazkodva, kordában is tartva kellene, hogy éljünk. Ami ráadásul még egyáltalán nem feltételez intelligenciát, mint arra az állatvilágban számtalan példa található. Hogy mégis mi különbözteti meg az embert az állattól? Talán Mária írt erről valahol hasonlót, ami nagyon tetszett, eltekintve a szöveghűségtől: Az ember az egyedüli olvasásra képes élőlény...
 
(No de nem szeretnék elkanyarodni.....)

A fentiekben említett ideális jelzőt abból a megfontolásból használtam a tökéletes és egészséges szavak helyett, mert ez utóbbiak sokkal szélesebb viszonyítási körrel rendelkeznek; vagyis az evolúciós elmélet alapján a rátermettség a körülményekhez legjobban alkalmazkodó ideális egyedeket feltételez, akik az aktuálisan adott környezet szemével, akár betegnek, vagy tökéletlennek is tűnhetnek (mint, ahogy elméletben tűnnek is), éppen ezért ezen emberi egyedek létjogosultságát csupán a jövő humánuma tudja majd realizálni, megtapasztalni, illetve a biológiai tudományokban reálisan értékelni.

(Tovább szőve a gondolatokat...)

A fentebb leírtak, tehát a betegség, mint domináns örökítő tényező csupán a belső emberi, szellemi, intellektuális értékekre vonatkozik. Hiszen a jövő embere - azt gondolom lehetséges - azon felül, hogy a jelenleg negatív értékrendszert tekinti majd pozitívnak, azon  egyedekből áll majd, akik jelenleg valami véletlen (vagy éppen tudatos) génmutáció folytán immunissá válnak a manapság nagyüzemileg gyártott, táplálék gyanánt forgalmazott mérgekre, műanyagokra, valamint oxigén helyett pl. metán gáz szükséges a légzésükhöz.

 Pár száz év, és talán PET palackot zabáló, igénytelen, hatalmas, lusta, erkölcstelen, buta, öntörvényű, ruhátlan, sötét élőlény népesíti be a szárazföldeket és óceánokat amelyekre már a legnagyobb jóindulattal sem fogja a Földünkre érkező idegen civilizáció azt mondani, hogy ember, de még azt sem, hogy állatok.

(Remélem azért valamelyest érthetően fejeztem ki eddig magam!)

Csak rajtunk múlik! Mert a másik általam elképzelt, lehetséges fejlődési út - amelyre a jelent látva sokkal kisebb szerintem az esélyünk -, a humánus, a természettel egyensúlyban, összhangban élő, nem utolsó sorban politikus mentes, értelemes emberi fejlődés akár a Földön, akár egy másik emberi életre alkalmas bolygón az Univerzumunkban.

(Ha közben nem csap "menkű" a Földbe...)

Persze, ha lesz egyáltalán még "humanoid", és nem érzéketlen "számítógépek", robotok veszik majd kézbe az irányításunkat.

Azt gondolom a robotokról, hogy ők nem lehetnek - az embert kiszorítva sem - semmiféle gerinces evolúciós törzsfejlődés részesei, vagy csúcsai, maximum, nagy jóindulattal: evolúciós zsákutcái. Mégpedig  egyrészről azért, mert bennük a jelenleg élőnek nevezett szerveződési szint legkisebb megjelenési formái sem találhatóak meg. Vagyis nincsenek génjeik, vagy más örökítő anyagjaik és örőkítő, önreprodukáló mechanizmusuk sem. Másrészről pedig szerinetem azért, mert a robotok nem rendelkeznek az élőlények alapvető szellemi-értelmi szintű ösztnöneivel sem, hiszen, mint azt jól tudjuk, a számítógépek nem képesek valós érzelmekre... maximum mesterséges inteligenciára. Hiányzik belőlük minden, amit úgy hívunk, természetes. Az alkotóelemeiket véve alapul, a természettel való egyensúlyra törekvésről nem is beszélve.....

(Vagy tévedek és nem így lesz!)

Az emberi önpusztítás, a felgyorsított  "humán amortizáció” jövő képe - szerintem - többek között azért is tartogat hatalmas kérdőjeleket, mert senki sem tudja azt megjósolni, melyik szelekció lesz majd erősebb: a mutációk eredményezte természetes vagy a durva emberi beavatkozás a mesterséges kiválasztódás. Nem is beszélve az emberiség egészének fennmaradásához alapvetően szükséges és azt körülölelő világegyetem lehetséges jövőbeli változásairól.

Azt gondolom továbbá, hogy az állandó, folyton önmagába visszatérő körfolyamatokat, valamint a kört és az ebből (oda.vissza) levezett geometria idomokat (időben és térben egyaránt) a tökéletességre, valamint a végtelenre való természetes, ösztönös törekvés végső formájának feltételezve, és abból az elméletből kiindulva, hogy az élet,  nem más, mint egyszerűen a gének, azon belül is a  végtelenül legkisebb atomi alkotoelemek, illetve ellenkező irányban a szintén végtelennek tekintett Univerzumunk harca a túlélésért. 

(Végső soron elfogadom, hogy az öröklét számomra nem más, mint a végtelen mennyiségű anyag-energia folyamatok általi, folyamatos létezése a végtelen tér-időben, amelyhez nem szükséges valamiféle mindenható Isteni jelenlét. Számomra  Isten, mint azt már többször is leírtam, nem más, mint maga az Ember, az emberi lélek)

Azokkal értek együtt, (ha vannak ilyenek egyáltalán?) akik azt tartják, hogy jövőnk egyetlen és megmásíthatatlan útja visszatérés az ősi egysejtű (heterozigóta) -haladva a végtelen kicsi felé -, a gének szinjére molekuláris vagy atomi szerveződési szintre. Aztán újra és újra - végtelenített körfolyamtként -  a végtelenül óriás Ultraverzumig tart az út, végül (körfolyamatról lévén szó, akár a legelején) ismét szétesünk, hasonlóan pl. az emberi egyedfejlődés egyes folyamataihoz. - A globálisan, az univerzum szintjén értelmezett fizikai anyag és energia megmaradás törvénye miatt szándékosan nem írtam emberi születésről és halálról, mint ahogy a kezdet, iletve a vég szó is értelmét veszíti az univerzum szintjén szerintem.  

(Minden csupán tér-idő kérdése, ami valójában az anyag-energiával egyetmben csak az emberi elme által létrehozott törvények alapjául szolgáló evidenciák.)

Nagy dillema a számomra, hogy a Darwini elmélet elfogadva, és az idáig feltárt leletekre alapozva a primitív ősemberből, hosszú - csupán emberi léptekkel hosszú - átmenetet feltételezve vajon a 4,4 millió éves Ausztralopithecusból a homo habilis, és a homo erectuson át, mára valóban értelmes, magyarul:  homo sapiens sapiens vált? Ki tudja, mi lesz a következő lépcsőfokon használatos latin elnevezése az embernek törzsfejlődésében….

(Erősen félek a "homo primitívusz",  avagy a "homo machine", „gépember” megnevezéstől)

Azért, ha jobban belegondolok, az iménti folyamat számos ponton paradoxont is szül, hiszen valamilyen szinten mégis csak a csupán primitív, állati ösztönökkel rendelkező ember az, aki jobban ragaszkodik a fajtársaihoz, tehát nála sokkal jobban előtérbe helyeződik a saját túlélésén keresztül a fajfenntartás is, valamint nem korlátozódik le csupán az egyedfenntartás biztosítására. Aminek okát abban látom, hogy a primitívebb életszerveződés vagy kultúra nem bonyolítja túl saját világát, és minden egyede ösztöneiből fakadóan belátja, a túléléshez, a harchoz „csapat munkára” van szüksége. Minél alacsonyabb helyen található egy adott faj az úgynevezett táplálkozási lánc piramisában, annál nagyobb összefogásra, csoportra kell törekedjen ahhoz, hogy fennmaradhasson.

És ha jól belegondolok, ez egészséges esetben (csupán természetes szelekciót feltételezve) így is van, legalábbis így kellene, hogy legyen a megfelelő egyensúly biztosításához.

És itt jön az ember, mint csúcsragadozó! Azt gondolom mi sem állhatunk egyféle igazság osztó szerepében, istenként tündökölve a piramis csúcsán, mint ahogy tesszük azt jelenleg, mindenféle érthetetlen, hibás, beteg ideológia ürügyén, mesterséges szelekcióval megbontva az egyensúlyt, nem törődve a lehetséges káros következményekkel, reális veszélyekkel, akár önmagunk elpusztításával sem. A táplálkozási lánc alá és fölé rendeltségi viszonyának piramisában lehet, hogy mi vagyunk a csúcson az értelmünknek köszönhetően, de mi van, ha ez a piramis összedől, vagy éppen benne van egy jóval hatalmasabb másik általunk ismeretlen természet alkotta láthatatlan építményben, amely bármikor ránk dőlhet, hiszen lehet, hogy az alapjait éppen az ember teszi tönkre, amivel egyébként „ész nélkül” semmi gond sem volna?

(Magyarul idővel, ha a vihar ránk nem dönti, magunkra borítjuk a házunkat, azzal, hogy megbontjuk a fundamentumunkat.)

Természetesen ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy minden ember ész nélkül csinálja, amit tesz. Egyáltalán nem így van! Azt gondolom erről, hogy számos népcsoport, vallás, kultúra, közerkölcs vagy nemzeti identitásból eredő probléma egyszerűen orvosolható volna, a természet ősi, jól működő törvényeinek segítségével is, nem pedig ezen íratlan, ellenben megmásíthatatlan törvények felett álló (csak elméletben), emberek által hozott természetellenes rendeletek, törvényeknek kikiáltott beteg ideológiák, vagy éppen az aktuálisan hibásan "praktizáló" politikai erők döntenének emberi sorsokról, népcsoportokról, vallásokról stb. stb.

(Talán kicsit szélsőséges íze is lehet a leírt gondolataimnak, de nem annak szántam.)

Alacsonyabb szerveződési, primitívebb szinten egyik, csupán ösztöneire támaszkodó egészséges élőlény sem tesz olyat, ami a saját fajtája kihalását eredményezné….

Ez számos kérdést generál bennem. Akkor most, hogy is van ez? Mennél primitívebb egy élőlény, annál több esélye van a túlélésre… Vagy mégsem? Vagy mégis? Akkor hova is tart az ember? Vissza az őskorba, vagy a papucsállatkák és vírusok szintje felé vezet az utunk, avagy teljesen más, egy gépek, számítógépek által irányított mesterséges intelligencia felé?

Bonyolult, összetett, kicsit talán merésznek tűnő, csupán tapasztalatokra építkező és mindenféle tudományos alapot mellőző, vagy csak némileg érintő boncolgatásaimat ezennel ünnepélyesen be is fejezem, hiszen ezt reggelig lehetne folytatni számos és számtalan szürke és színes, fekete és fehér képernyő oldalt telespékelve betűhalmazzal, aminek nem biztos, hogy sok eredménye, ebből következőleg sok értelme volna….

Amiért ma ismét blogírásnak adtam a fejem, az az, hogy már többször is elképzeltem, a világ legkülönfélébb népéből összerakott ideális ember makettjét.

Természetesen ez a modell egy számomra elképzelt ideál, ha a primitív végű evolúciós utat elvetem, csupán belső értékeket tartalmaz, hiszen az emberi külső (anatómiai forma) teljesen szubjektív megítélés, és csupán a viselkedésünknek, belső értékrendünknek kell (kellene!) idomulni, vagy alkalmazkodni a mindenkori közerkölcshöz, az emberi közösségek által hozott és egységesen elfogadott morál törvényeihez. Mint tudjuk ez sajnos sokunknál fordítva, vagy egyáltalán nem működik. Már korábban írtam: Nem várok mást, hiszen még gyermekek vagyunk! L

A belső tulajdonságokhoz, még hozzáveszem egyes népek, népcsoportok, nemzetek velük született, szinte csak rájuk jellemző habitusát, értelmi és érzelmi intelligenciáját, és még sok más mellett egyes népcsoportok egyedi, saját ősi kultúrájából, vagy erkölcsi normáiból eredő az idők során optimalizálódott, vagy éppen kiveszőfélben lévő, számomra megnyerő viselkedés formáit is. (A negatív típusról is írhatnék, de lehet akaratlanul is megemlítenék néhány közszereplőt, így ettől most eltekintenék J )


Tatata! Tatata! Produkcijó! J

Akkor most következzék az általam elképzelt jövő, különféle nemzet fiaiból összerakott, (mindenből egy kicsi elvén) felnőtt értelmes ideális férfi EMBERének modellje, bár szűkíthetném a kört gyermekre és idős emberre, de nem teszem!

J Hozzávalók egy személyre, ebből is, abból is egy ici picit:

-               Amerikai (USA) egyszerű, állatbarát farmer típus, tele reményekkel, szabadságvággyal, segítőkészséggel, aki nem csupán hangoztatja, de a demokrácia és jogállamiság szellemében is él.

-               Brit királyi családhoz méltó, illedelmes, tisztelettudó, lovagias, előzékeny, ősi viselkedési normák a társasági életben és azon kívül

-               Dél-amerikai mozgáskultúra, tánctudás

-               Kubai életfelfogás

-               Spanyol és olasz temperamentum keveréke

-               Egészséges balkáni igazságérzet, egészséges táplálkozás (halak, olajbogyó stb)

-               Arabokra jellemző önfeláldozás, hit, eltökéltség

-               Izraeli családcentrikusság

-               Orosz és Kelet európai műveltségre való vágy, elvhűség

-               Japán becsületesség és kitartás

-               Egészséges, a primitív és ősi törzsek által élt gondtalan, természetből táplálkozó háborítatlan életvitel

-               Francia mentalitás, esztétikára, művészetekre való fogékonyság, a bor a sajtok tisztelete, szerelemre való vágy, fogékonyság

-               Skandináv nyugalom, tulajdon tisztelet és morál

-               Svájci pontosság, megbízhatóság

-               Kínai „minden áron” eltökéltség, termékenység

-               Mongol alkalmazkodó képesség

-               Etióp hosszú távú kitartás

-               Izlandi összefogás

-       Afrikai melegtűrő képesség

-       Eszkimó hidegtűrő képesség

-               Skót romantika

-               És végül, de nem utolsó sorban ősi magyar haza és vendégszeretet, fogékonyság, magas alkohol tűrő képesség, találékonyság, csibészség, mulatós kedv, képzettség

-               Egy Istenben a Lélekben magában az EMBER-ben való hit…

A „belsőség” elkészítésének receptje természetesen nem etalon, mindenki fűszerezheti azt még bármilyen számára fontos és kihagyhatatlan összetevővel, vagy éppen elvehet belőle saját szájízének megfelelően…. J

És lássunk csodát: ismét egy gasztroblogbejegyzés született a végére, a nehezen emészthető, ennek ellenére könnyen elkészíthető ételek digitális szakácskönyvében. J

2012. november 15., csütörtök

VV? Szabad a Gazda…? /VasVilla/


VV? Szabad a Gazda…?
/VasVilla/

 Bim Bó a Tehén,
Betyár Bond Gazda
Leány vagy legény,
melyik a  marha?
 
Béget a bika:
- Be’ szép vagy lányka!
Nincs benned hiba
szopós bárányka!
 
- Juj ott egy bivaly!
Lehet, hogy növény ?
Mért’ nézel, mi baj?...
Nekem ez tömény!
 
- Gyüssz ide punna,
Assziszem köllesz!’
Dagad a dunna…
még…, még…, igen Ő lesz…!
 
Trágyadomb, bála,
ló, s romantika..
Lesz nem sokára
„kokasnak tika!”
 
Nézettség mintha,…
s RTL boldog.
- Nézd mennyi birka!
- ugat egy buldog.

 
Tegnap elkövettem egy iszonyatosan nagy, megbocsáthatatlan hibát, ugyanis végignéztem az RTL egyik mezőgazdasági valóság show-ját, a Házasodna a gazdát. Tudom, hogy ezzel a „cselekményemmel” nem voltam egyedül, én mégis azt gondolom, hogy normál körülmények között ennek a műsor típusnak a közelébe sem megyek.

Kérem a tisztelt esküdtszéket vegye enyhítő körülményként figyelembe az alábbiakat!

Egyik ok, amiért tegnap az RTL-t választottam, nevezetesen az, hogy zalai lévén, kíváncsi voltam a helyi gazdák életvitelére, dolgos paraszti hétköznapjaira. Gondoltam erre mi sem alkalmasabb, mint a Házasodna a gazda című műsor, amely valóság show jóvoltából bepillantást nyerhetek majd Belezna és az egyik ottani, mezőgazdaságból élő család életébe.

A másik, amiért a tv készülék elé vetett a sorsom (bár ne tette volna!), hogy muszáj volt kipróbálni a frissen vásárolt távkapcsolómat, ugyanis a régi alkalmatlannak bizonyult bármiféle infraparancs kiadására.

Azt gondoltam én naiv, hogy a VV és hasonló társainál alacsonyabb színvonalú valóság show nem létezik…. És rá kellett jöjjek, de van! De van! De van! De van!

Ez a show tipikusan azon korhatáros, színvonal nélküli műsorok egyike, ahol teljesen felesleges is volna bármilyen korhatárt kiírni (max. távolsági, vagy IQ korlátozást J), ugyanis (saját tapasztalat alapján) az értelmes gyermekek nagy része kortól és nemtől függetlenül már rögtön az elején elhagyja a tv 200 m-es körzetét. Vagy azért, mert nem értik a „tájnyelv” szófordulatait, vagy csupán azon egyszerű oknál fogva, mert már ők is magasabb fokát érték el az emberi egyedfejlődésnek, mint a nevezett show „válogatott” szereplői közül jó néhányan.

Már rögtön az elején gyanakodnom kellett volna, hiszen a készülékem bekapcsolásakor, átváltva az RTL csatornájára, csak egy nagy homály sötét volt látható, érthetetlen makogások és ismeretetlen nyelvű, magyar nyelvtörő hangfoszlányok kíséretében.

És egyszer csak bevillant a világosság, a Beleznai Gazda család! Nem bírom felfogni az egyszerű eszemmel, milyen kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy a kiválasztott - szereplőknek a legkisebb jóindulattal sem nevezhető – emberek a képernyőre kerüljenek. Azt már korábban is megtapasztaltam, ha az RTL „vidékre” utazik hírszerzés céljából, sikerül az esetek 99%-ában olyan embereket (pl. hajléktalanok, kocsma bútorok, zavart elméjűek stb.) meginterjúvolni, akik pusztán már a megjelenésükkel (nem is beszélve a kommunikációs készségük hiányáról) lejáratják az ott élő emberek nagy többségét, mintegy primitív szintre beskatulyázva azokat a Fővárosi Emberekhez képest. Tisztelet a kivételnek!

Természetesen ezzel nem szeretném megbántani egyik Budapesten élő tisztességes embertársamat sem, mert őket teljesen más lapon tartom számon, mint a médiát.

Ebben is mint másban, lehet csupán az én készülékemben van a hiba! Mielőtt, még valaki teljesen félreértene, leszögezem nekem elsősorban az ellentéteket (IS) generáló agymosó, agyleamortizáló médiával van elsősorban gondom.

A lélegzetelállítóan egyedi stílusú, hatalmas szókinccsel és félelmetes esztétikai érzékkel megáldott, kreatív gazdákat figyelve, azon rimánkodtam folyamatosan, hogy a meghitt, már-már tanítható, lepusztult szövegű udvarlásaik alkalmával sikerüljön nekik végre egy épkézláb, értelmes összetett mondatot összehozni. De nem! De nem! De nem! De nem!

Tisztában vagyok azzal, akármilyen fura is, hogy nem mindenki alkalmas tv sztárnak, csak azt nem értem, ha nem megy, miért kell erőltetni? Azt gondolnám az előzetes meghallgatások éppen azt a célt szolgálják, hogy megtalálják a legalkalmasabb embert az adott műsor számára. Kicsit úgy érzem, a „Házasodna a gazda”, bármennyire is országunk nagy részére jellemző típusú gazdaembert kíván bemutatni, kicsit lejáratása is a mezőgazdaságban tevékenykedő szakembereknek, még akkor is, ha elsősorban itt most a feleség szerzés az elsődleges célja a játéknak.

Ha valakit esetleg megbántottam, vagy úgy érzi sértő a számára a fenti írásom, akkor az az ember kérem lépjen túl rajtam, mert nem állt szándékomban senkinek a lelkivilágába beletaposni, és természetesen: akinek nem inge, …. J Az alábbi rímhalmazt is csupán paródiának, magánvéleménynek, tragikomédiának szántam!

A végén szeretném megjegyezni, a legnagyobb marha én vagyok, mert végig néztem a néha meglepően látványos természeti képekkel tarkított, ennek ellenére összességében silány valóság show-t, arra várva, hogy a legvégén megjelenik egy felirat: Irigy hónaljmirigy paródia! De nem! De nem! De nem! De nem!

Ehelyett, a műsorban hallható volt egy igencsak slágergyanús, „The Voice szék” fordító nóta, igencsak színvonalas előadásban, és a mai bulvárlapok is gondolom, tele lesznek a szereplők szerelmi hányadtatásaival. Azt a feltevést is megkockáztatom, néhány ember a telefonjáról is küldött szavazatot a játék alatt. J