A "Végtelen Semmi"

Ha másra nem is, 40 éves korom után legalább arra rájöttem a „mindenható”, a Lélek=Isten / Blog: / az EMBER / Blog: „A történelmet mindig a győztesek írják” /  keresése, a világ működésének, a létezés megértésének / Blog: A világról és Istenről alkotott véleményem / és a sors által rám aggatott, ma még sajnos gyógyíthatatlan betegség a Parkinson kór / Blog:  1. rész Bevezető....Fél lábbal itt, fél lábbal odaát / kapcsán, hogy akárki és akárhol is lehet Isten, irányítja-e sorsunkat valamiféle természet feletti erő agy sem, mindentől függetlenül az embernek minimum két (ma ismert) élete van a tulajdonában. az egyik az elsősorban magán,  Lelki, a másik pedig a Valóságos, elsődlegesen közösségi élete. Normális esetben a kapcsolatot a két dimenzió között különféle kommunikációs csatornák biztosítják.

Azt gondolom minden értelemmel bíró élőlény elsősorban a láthatatlan, ebből adódóan misztikus, lelki világában él, és csak másodsorban, mint egy eszközként használja a valóságos, materiális érzékszervekkel is észlelhető világot, ugyanakkor mindkettőre rá lehet aggatni az „örök” vagy épen a „véges”jelzőt, ha a fogalmakat különböző oldalról (misztikus vagy éppen Darwini materializmussal) és más-más mélységig (a felületesség vagy részekre szedés) közelítjük meg.

Jelen tudásunk szerint, bármilyen eszközzel és módszerrel is vizsgálódunk a legvégén mégis visszajutunk a kiindulóponthoz vagyis a létező és nem létező ellentét páros meghatározó mivoltához, ahogy az Isteni létezés esetén sem bizonyítható egyértelműen egyik teória sem.

(Megjegyzem, tiszteletben tartok és néha el is fogadok éppen ezért minden logikusan alátámasztott ellenvéleményt is!)

Ha elfogadom azt,  - és miért ne fogadnám, hiszen a látható cselekedeteket, minden normális esetben megelőzi egy tervező, irányító gondolat  – hogy minden a lélekben és a lelkünk létrejöttével kezdődik, ott folytatódik, zajlik, és először ott is ér véget, akkor könnyen belátható, az egészséges lélek minden csodálatra méltó egyszerűségével és összetettségével együtt, valamint annak ápolása mindennél fontosabb az életünk során.

Amíg viszont a külső világot közösen építjük és az tovább adva mindenkié is egyben, addig a legbenső lelki világunkat a külső beavatkozási próbálkozások ellenére is csupán saját magunk vagyunk képesek gyökerestül megváltoztatni, valamint ez utóbbi csakis kizárólag a saját, elvehetetlen tulajdonunk. Mivel a két élet szinte csak kóros esetekben szétválasztató, más különben szétválaszthatatlan, éppen ezért nagyon szoros kölcsönhatásban van egymással.

Az emberi, egyéni lélektől, mint nem a legkisebb egységből kiindulva egészen a végtelen, vagy nem végtelen valóságig, azt gondolom ugyancsak két, csakis emberi lélekben gyökeredző összetevő az, amelyek hatással vannak rajtunk keresztül a világ eseményeire, ha ugyancsak elfogadjuk az olyan alapvető fizikai fogalmakat, mint a tér, idő, energia vagy anyag létezését. Az egyik ilyen, a túlélésért folytatott harc „terméke” a mélyről feltörő és már őseinkben is fellelhető, belénk kódolt, a születéskor már bennünk lévő  elemi, faj-, egyed-, és létfenntartási ösztön, amely szinte teljesen független (bár tanulással néhány a közösségi szabályokhoz igazodva elnyomható- bár attól még nem szűnik meg ), a másik pedig az értelem, amelyet csak egy bizonyos emberi élet eltelte után tudhatunk magunkénak egészséges esetben.

Valamiért azt érzem, az ösztön és az értelem párosával ismét visszakanyarodtam a létező és nem létező eldönthetetlen kérdés dilemmájához….. a „végtelen semmihez”…

Benedict Eggs avagy Benedek tojás reggelire

Úgy döntöttem ma ismét gyarapítom bejegyzéseim számát, és a képzeletbeli „amerikás”  villásreggelimhez - amely kulináris élvezet részleteivel majd alább megajándékozom az olvasót - , vegyítek egy kis mentális orgazmust is.

Tulajdonképpen a sokadik „étel különlegesség” kapcsán nyithatnék végre már egy gasztroblogot is, de a népszerűség eme formájához agresszív kismalacként csak ennyit írnék: NEM NYITOK!

Kis kitérő után folytatva a megkezdett gondolatmenetet, magyarul: miközben jó ízűen (nem én mondtam) két pofára majszolom  a feleségem által készített Benedict Eggs-met, (Balázs szerinted ez magyarul van?!) na jó, akkor Benedek tojásomat, azon elmélkedem, vajon miért van az, hogy a felnőtt értelmes emberek nagy része már gyermekkora óta nagyon jól tudja hogyan kellene ember módjára normálisan élni, hiszen, mást ne említsek a  közösségi oldalak (szándékosan nem neveztem meg egyiket sem, ugyanis nem szeretnék ingyen reklámot biztosítani a blogomban még a Facebook-nak sem) is tele vannak szebbnél szebb „élet igazságai” idézetekkel, ami azt bizonyítja a számomra: annak ellenére, hogy az  IRL-ben, vagyis a való életben pont az ellenkezőjét teszik, nagyon is tisztában vannak a követendő helyes emberi tulajdonságokkal, legalábbis abból kiindulva, hogy aki idéz valakitől az el is olvassa, sőt értelmezi is szöveget.

A fene se érti ezt! Talán fordítva kellene? Rosszra (lopni, gyilkolni, sikkasztani, hazudni, ellenségeskedni, stb.) tanítani a gyerekeket és trágár gondolatokkal televágni a közösségi oldalak „élet igazságait”? Hiszen az emberek jó része (Maximális tiszteletem a kivételnek) nem pont ellene tesz a józan észnek? A paraszti* egyszerű józan észnek? Hát igen ebből mi következik? Kevés az egyszerű paraszt** ember, neveljünk hát még több parasztot**!(a paraszt alatt először * a szó jó értelmében vett bunkó médiás szóhasználattal élve a „vidéki egyszerű embereket”, a második szóhasználatnál pedig ** az önszántából buta, primitív állat módjára élő embereket értem)

Részben jogosan hányhatná a szememre most valaki, ezzel hogy mindebből, amit most itt leírtam, semmi újat nem tudott meg, ugyanakkor valószínűleg lehet, hogy csupán én is  egy fehér ködben tündöklő Antikrisztus vagyok…. mint a jó magyarok, ahogy azt egy közhellyel élve* (ahol már maga ez a szóösszetétel, szófordulat is * divatos klisévé avanzsálódott)  .: „Csak a számmal focizom, mert úgy könnyű!”

Lehet, hiszen rengeteget hibáztam és megtapasztaltam én is számos ballépésem következményeit, és ugyanúgy engem is meg lehetett téveszteni hazugságokkal szándékos vagy véletlen ferdítésekkel, mint bárki mást, hiszen azt gondolom az abszolút igazság, a mindenek felett álló tudás még Istenen (létezik Isten vagy sem) kívül senkinek nem kerülhetett és nem is fog kerülni a birtokába.

Annyit viszont velem együtt megtehetne mindenki kezdőlépésként, (persze csak azok akik eddig még adósai az élet ezen feladatának), hogy a saját hibáinkból, elbaltázott múltunkból tanulva megpróbálunk a tőlünk telhető minden módon és eszközzel jó embert nevelni a gyermekinkből, hogy ők már ezeket a hibákat ne kövessék el még 101-edszerre is….  Ennek a jó példával történő előttük járásnak okán választottam a blog írás azon formáját, ahol egyes szám első személyben a saját életem egyes részeinek bemutatásával, vagy éppen egy általam kitalált, fiktív szereplő történetén keresztül, mintegy digitális napló formájában szeretném úgymond nyilvánosan is meggyónva bűneimet a Lélek=Isten előtt,  segítve az utódaim tisztánlátását. (Gratulálok a szép körmondathoz Balázs!)

Hogy ezt ebben a formában jól teszem-e? Nem tudom! Folyamatosan kételkedem, dilemmák gyötörnek, hiszen így Parkinsonos betegként  mivel már alapból nem lehetek tökéletes apa, vagy férj, szerető, sok mindent kockáztatok a nyíltságommal, feltéve, ha az írásaim eljutnak azokhoz is, akik valamiért félreértelmezik a szavaimat, vagy ellenszenvet ébresztettem ez idáig bennük.

Ha más nem is, de talán így vagy úgy éppen a Parkinson kórom miatt tudok segíteni másnak a betűimmel. Tulajdonképpen ennek a betegségnek a „segítségével” fordult először a Pokol felé, de aztán így vissza tekintve nagyon sok más mindenben viszont jobbra az életem. Az életem szó talán nem is a legalkalmasabb ide, ehelyett az ítélőképességem vagy a látásmódom  jobb volna, ugyanis az életem mind a mellett, hogy a DBS-nek köszönhetően jelentős pozitív változásokon ment keresztül, azt azért nem szabad elfelejteni, nem gyógyultam meg, sőt az állapotom görbéje sem felfelé, hanem, ha lassan is, de lefelé ível.

/Mindezen gyökeres változáshoz úgy látszik nálam is szükség volt egy ilyen brutális külső beavatkozóra, mint ez az átkozott Parkiso!!!! (De tovább gondolva ezt a logikát, az egyénből kiindulva, eljutva a kisebb majd nagyobb közösségeken keresztül egészen a nagyvilágig;  azt nem egészen értem miért kell minden jó változást valami iszonyatosan rossz dolognak, háborúnak megelőzni? Egyre csak azt kérdem: mennyi ember okozta katasztrófának kell ahhoz még megtörténnie, hogy belássuk nem jó úton haladunk…../

Még ma is dupla erőt igényel, és kisebb nagyobb fájdalommal jár szinte minden egyes mozdulatom, csupán az a változás, hogy a DBS-es kütyümnek, illetve a hozzászokásnak köszönhetően a külvilág ebből sokkal kevesebbet érzékel. Ezzel azt gondolom mindent elárultam a jelenlegi fizikális állapotomról.

És akkor egy hirtelen mozdulattal a látható külsőségeket feledve, átváltok, jobban mondva visszatértem a kiindulóponthoz, a pszichés, vagyis lelkiállapotom világához, ugyanis a TV-t megnyitva csak úgy ömlött rám a: meghalt, elütötték, leszúrta, megverték, megerőszakolták, lelőtték, kirúgták,…. felrobbant, kigyulladt, leomlott, stb. stb. média hányadék…

Mindez a sötét jelen eszembe juttatott egy színt: a feketét! Mielőtt még valaki rosszra gondolna, gyorsan leírom nem másra értettem ezt a középkorra és egyesek agyára még ma is jellemző színt, hanem a fekete kávémra! J

A kávé színébe kóstolva jöttek csak igazán ám a valódi Magyarországi pszichés állapotokat tükröző hírek: bankot rabolt azért, hogy be tudja fizetni a csekkjeit, öngyilkos lett, mert kilátástalannak látta családjának megélhetését… a következő villanás már a bankok deviza árfolyamára, a fényűző, dorbézoló celeb világba és a parlamentbe enged bepillantást……. hmmm. vajon hogyan, milyen úton módon jutnak idáig az elkeseredett emberek? Talán azért, mert nem figyelünk oda eléggé egymásra? De sok kétségbeesett ember közül melyik képes vigyázni a másikra?

Megmondták már régen is az okosak, a pénz az oka mindennek! Ma ez kicsit módosult és azt mondják, a munkanélküliség a ludas, végső soron a baj azzal van, hogy kevés a munkalehetőség, mert munkakedvvel nincs baj. Míg mások kapnak munkát, ám ők be sem járnak dolgozni, inkább - jó esetben – nem lopni járnak, hanem otthon fekszenek.  - Tehát nem hogy melóhely, de még plusz munkalehetőség is volna, csak nem sírni kellene, hanem többet dolgozni… (ezt egy kretén politikus mondta).

Akkor itt valami nincs rendben egészen a gazdaságpolitikával, vagy lehet hogy ennyire távoli kultúrák élnek együtt Magyarországon?

Túl téve magát szerencsétlen munkába belerokkant, depresszióba zuhant ember immár második stresszén, hogy betegsége mellet, még elveszíti munkahelyét is, kétségbeesetten elmegy egy pszichiáterhez, hogy segítséget kérjen. A doktor rögtön az elején leszögezi:

-          Nem tudok segíteni anyagi gondjai megoldásában, mert azt magának kell megoldania. Csupán abban tudok segíteni, ne csupán a negatív dolgokat vegye észre, és ez által megtapasztalja majd sokkal elviselhetőbbé válik az élete! Első lépésben ismertetném a tarifámat: 1 óra 7 000, két óra csupán 14 000,-!

Mivel a pacienssel eztán sem történik semmi pozitív, hiszen egyre csóróbbá válik, és aki tudna rajta segíteni, a politikus, miután elvette adó címén a maradék kis pénzét is…..  a történet végét meg már ismerjük a televízióból……

és legvégül amint azt az elején ígértem a Benedek tojás (Egyszerűen elkészíthető és Igen finom!) receptje:

 http://www.nosalty.hu/recept/eggs-benedict-avagy-benedek-tojas

Legközelebbi villásreggeli: amerikai palacsinta, húspogácsával és juhar sziruppal…..

Amnesztiát az amnéziában szenvedőknek?!

Avagy a meg nem értett „költő” szindróma…. J

Manapság feltűnően gyakran hallani (főleg f@cemúúúúkos idézetekben): szakíts a múltaddal, és felejtsd el azt a szót, hogy volt és csak a jelenre koncentrálj, ez által és csak így, tiszta lappal indulhatsz a saját boldogságod felé… !

Jaj! És még egyszer jaj! Azt gondolom, ez egyáltalán nem így van, illetve kicsit demagóg érzetet kelt bennem a hasonló elmélkedés.

Egy valamire viszont jó a szándékos múlt homályosítás: elfeledtetni másokkal (itt a másokon van a hangsúly) a szándékos vagy felelőtlen hibáinkat, a bűneinket, azzal a titkolt céllal, hogy így majd elkerülhetjük a felelőségre vonást. Az effajta látszat bűnbocsánathoz egyeseknek, ahogy az napjainkban is tapasztalható, viszont nem feltétlenül  szükséges a múltunk kiiktatása, hanem elég egy „király”, egy mindenkori hatalom által kimondott szó is: amnesztia.

A másik, amit nem szabad elfelejteni a „kegyelem” említésekor, hogy az ember alapvetően önmagával, a saját lelkiismeretével viszont, ha akarja, ha nem, köteles elszámolni minden körülmény között. Azt a láthatatlan bírát ellenben már nem lehet becsapni, hiszen nála jobban senki sem ismeri a múltunk bűneit, így képtelenség menekülni is előle.

A tegnap feledése, még csak nem is emberi elhatározáson akaraton, véletlen baleseten vagy éppen erőszakos beavatkozáson múlik  Azért mert valamelyikünk amnéziássá válik, attól még nem „delet”-elhető számítógépes memóriaként az agyunk. Bár még a winchestereken sem íródik felül az adatok nagy része törléskor, pedig a merevlemez önmagában, tehát valamiféle külső irányítás nélkül, meg sem közelíti az emberi agy befogadó és raktározó képességét . Vagyis azt gondolom, máig még tisztázatlan annak az adatmennyisségnek a nagysága, valamint ugyanennek az információ halmaznak a helye, amennyit az agy képes elraktározni.

Az agy teljes fehér folt mentes térképe és a pontos működési mechanizmusa azt hiszem nem is olyan távoli jövő… Parkinsonosként nagyon bízom ebben…..!!!!

Miért is volna arra szükség, hogy szakítsunk a múltunkkal, vagy bármit is szándékosan kitöröljünk az emlékezetünkből, hiszen az a kiszakíthatatlan, megmásíthatatlan részünk, akár tetszik, akár nem, a maga pozitívumaival és negatívumaival együtt. Azt vallom, csakis a múlt hibáinak és eredményeinek vizsgálatával lehet megtalálni a helyes utat. Az más kérdés, hogy az emberre jellemző sok más hiba mellett az is, nem tanul az ismétlődő hibákból, így minduntalan, újra és újra ugyanabba a csapdába kerül. 

Egyébként a múltat nem lehet meg nem történné tenni semmilyen eszközzel sem, maximum, átírni, megmásítani vagy elfeledtetni az utódainkkal, még tudatos történelem írással, átírással avagy bonyolítással, kavarással sem.

Azt gondolom ez a múlthoz való már-már görcsös ragaszkodás, a múltidézés szervesen hozzátartozik mindegyik Parkinson kórban szenvedő (nem csak rájuk jellemző) beteg ember életéhez, így ez nálam miért is volna másképp, hiszen a jelen szenvedéseit, fájdalmait magát az egész kilátástalan jövőt, nem tudom mással kompenzálni, mint azzal, hogy megpróbálom emlékeimben felidézni azokat a boldog perceket, amelyek közül néhány csalódással végződő történetet teljesen átértékelt a jelen, ugyanis amit anno rossz élményként éltem át, az mára fájdalom könnyek helyett, boldogság és honvágy(vissza a múlthoz) okozta sírássá, olykor zokogássá alakul.

Az élet szinte – kivétel nélkül – minden területén (így utólag visszatekintve főleg) jellemzővé vált az említett átértékelődés, hiszen a betegség diagnosztizálását követően számos korábban még jelentéktelennek tűnő, apró, vagy negatív, valamint semleges élmény vált számomra egyfajta hatalmas pozitív katarzissá, amit azt hiszem csak a hozzám hasonló „sors-tragédiát” megért emberek érthetnek meg igazán, avagy maximum a hozzám közelálló, szeretni képes családtagjaim, ismerőseim, barátaim és talán nem túlzok, ha azt írom, néhány orvos is.

Ezért nem szeretném ráerőltetni a gondolataimat, történeteimet, verseimet  - még, ha néha úgy is tűnik – azon emberekre, akik kicsit is idegennek, tőlük távolállónak éreznek. Legfeljebb ők, majd átugornak, átlépnek rajtam, hiszen ezt az érzést már az idők során a sok rosszal egyetemben már megszoktam. Mellékesen megjegyzem, azt tapasztaltam, a belerúgás nélküli, vagy minimum előítélet mentes átlépés amúgy sajnos nem igazán jellemző a magyar emberek mentalitására.

Érzek magamban a betegségem ellenére annyi erőt még, hogy abból megpróbáljak másnak is átadni valamit…. Hogy sikerült-e? Nem tudom…..  talán….

Egyszóval igen sokat jelent az, hogy mit hagyok magam mögött, mert már hagytam nyomot az egészen biztos. Hogy ezek a nyomok mennyire maradnak láthatóak,  avagy mennyire viszik követőit jó irányba, azt majd a gyermekeim eldöntik…. Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek az iménti gondolatok,  ám ennek ellenére mégis azt gondolom, hogy minden apának hasonlóan kellene gondolkodnia…..

Tudom nem vagyok kiemelkedőbb bárki másnál és tisztában vagyok azzal is, hogy rengeteget kellene még tanulnom, de nekem is jól esnek az elismerő szavak, mint bárki másnak. És, azt hiszem minden normális ember, ha azért teszi azt, amit tesz, legyen az élet bármely területéről is szó (család, hivatás, hobby, stb.), hogy megpróbáljon jó példát mutatni, úgy, hogy közben élvezi is amit csinál, ráadásul még el is ismerik, akkor nem lehet olyan túl sok probléma élete során…..

Már megint az az átkozott „szájmenés”…J

"Balatoni" sült Hekk és a ráadás Székely csirke

Gasztroblogger II. (a Transzformer film cím után szabadon…)

      Adós vagyok a legutóbbi gasztroblogbejegyzésemben beharangozott székely csirke titkos receptjével. Ám még mielőtt belekezdenék a szárazföldi, erdélyi szárnyas elkészítésének cseppet sem bonyolult leírásába, rögtön az elején mély vízbe ugranék egy halért, mégpedig - ha elfogadjátok - a Hekk vásárlásával kapcsolatosan szeretnék néhány praktikus tanácsot adni a magyar „ balatoni sült hekk” imádó embereknek (így aktuálisan..... ünnepek előtt).

    Biztosan sokan találkoztatok már "gasztro pályafutásotok" során - hozzám hasonlóan - azzal a megmagyarázhatatlan rejtéllyel, nevezetesen, hogy akármilyen praktikával is próbálkoztatok, mégsem voltatok képesek otthoni körülmények között halból és olyan egyszerű, hétköznapi alapanyagokból, mint a paprikás-sós-lisztből, fokhagymás tejből,  a Balatonon már mindenki által megszokott hekkhez hasonlatos ízű és állagú sült tengeri eledelt készíteni.

     Tádám!!!! Akkor most felfedném mindazok számára a nagy titkot, akik néhány sikertelen próbálkozás után feladták a „balatoni hekk” otthoni elkészítésének iszonyatos, kudarccal végződő harcát...

Az alábbiakban ismertetnék kettő, általam (még "halárus" koromban) megtapasztalt okot, amelyeket kiküszöbölve, nagy valószínűséggel a legtöbb esetben sikert könyvelhettek el a konyhai tudományok borzasztóan bonyolult világában.  Akik viszont már túl vannak első kiváló hekk copy-jukon, azokat tisztelettel megkérem most a következő néhány sor erejéig fogják be a …. no, no! nem a lepénylesőiket, csupán a szemeiket.

 1,

-          Első és leggyakoribb hiba az, hogy a boltokban bármennyire is szeretnénk alapesetben nem hekket vásárolunk, hanem pl. egy hoki féle, - külsőleg megtévesztésig hasonló, de jóval gyengébb minőségű (tehát elméletileg olcsóbb is, gyakorlatilag mégsem) hal - lapul a „Tőkehal törzs” és "Tengeri hal" fantázia nevekre keresztelt mirelit áruk csomagolásaiban. Egyébként itt jegyezném meg, hogy a magyar élelmiszeripari előírások és jogszabályok értelmében a megengedett borzasztóan magas víztartalom mellett a „Tőkehal” és "Tengeri hal" felirat nagyon sokféle fajtájú és eltérő minőségű halat takarhat. Ezért azt gondolom, ezt a fogyasztó megtévesztésére is alkalmas és hatalmas extra-árbevételt biztosító kiskaput/kiskapukat keményen nyitogatják az alkalmi halkereskedésre szakosodott, ideiglenesen hűtőháznak kinevezett autógarázsok. Számomra elsődleges szempont a láthatóság, tehát nem ajánlatos kivenni a hűtőpultból az olyan haltörzset vagy filét, amit szó szerint elrejt a csomagolása. Ajánlom elsősorban a „Hekk törzs”  feliratú átlátszó zacskókat kiválasztani mindazon emberek számára, akik „balatoni hekket” szeretnének otthon készíteni. 

A "száraz" valóság:

 

„Tengeri csuka (HEKK)

A „tengeri csuka” kereskedelmi megnevezést több tőkehal fajra használjuk a Merluccius családból (Merluccius hubbsi, gayi, productus, paradoxus, stb.). A legtöbbször a piacon az argentin hekkel és a perui hekkel találkozhatunk. Az argentin hekket főként a Dél-Atlanti óceánban halásszák, túlnyomóan a Falkland szigetek környékén. Ebből a fajta hekkből főleg Argentínában különböző fajta filéket gyártanak (vegyszerezés nélkül azaz polifoszfátmentesen) és nagyon népszerű egész hal formájában is, fej és farok nélkül. Legelterjedtebb fajta hal a fürdőkben és strandokon, Magyarországon a Balatonnál és máshol.

A hal húsa szép fehér, kemény, ízileg kitűnő, hasonló, mint a nálunk élő édesvizi csuka húsa, de abban különbözik tőle, hogy a gerince háromszög alakú és az izomzatában nincs más csont. Nagyon elterjedt filék, szeletelt porciók és egész csomagolt halak formájában.

Az ára közepesen magas, hasonló, mint az alaszkai tőkehalfilé vegyi anyagok nélkül, vagy a jól feldolgozott fehér húsú pangasiusé. Rendszerint árusítják cateringben (egész hal és különböző filé formában) és retailben (üzletekben) egyaránt. A többi hubbsihoz hasonló merluccius faj kevésbé kedvelt és elterjedt. A leggyengébb minőségű a Dél-Amerika nyugati részén a Csendes-óceán Chile és Peru környékén található, ahol leginkább Merluccius gayit halásznak. Ennek a halnak kevésbé jó minőségű a húsa, mint a hubbsinak. A hús állaga puhább (gyakran kissé kásás), kevésbé ízletes, kicsit intenzívebb hal aromával, kesernyés utóízzel. Természetesen a legolcsóbb tőkehal, az ára arányban van a minőségével.

 

Hoki filét (Macruronus magellanicus)

Meg kell még említenünk a hoki filét (Macruronus magellanicus). Ezt a halat főleg az Atlanti-óceán déli részében halásszák, hasonlóan mint a hekket. A hoki az egyik árilag legelőnyösebb tőkehal. A filéken kívül a piacon egész hal formájában árusítják. A hekknél kicsit laposabb a teste. Szürkéskék árnyalatú bőre van pikkely nélkül. A hús állaga és íze nagyon hasonló az alaszkai és a többi tőkehaléhoz. Vékony bőre miatt nehéz belőle bőr nélküli filét előálíttani, gyakran maradhatnak bőrfoszlányok az izomzaton, mert a gyenge vékony bőrt nehezebb eltávolíttani mint a többi tőkehalnál.”

Bővebben olvashattok még a nálunk is forgalmazott tőkehalakról az alábbi, általam forrásként használt oldalon is:

 http://www.projektmarket.sk/kulonbozo-fajtaju-tokehalfile_hu.html

 2,

- A második szintén gyakori, és az elsővel többnyire egyszerre felmerülő (előbbiekben már említett) probléma: a megvásárolt hal (hekk) iszonyatosan magas nedvesség, jobb esetben víz tartalma, amivel tulajdonképpen nem is tudunk mit kezdeni, mint hogy megpróbálunk egészen addig együtt élni ezzel a „kis csalafintasággal”, amíg a magyar törvények megengedik, hogy 1 kiló mirelit hal kb 50-60 dkg vizet tartalmazzon. Jelenleg azért „csak” ennyi nedvességet találhatunk a zacsikban lefagyasztva, mert többet - hála a jó Istennek - nem bír el látható nyomok nélkül a fagyasztott hal. Azt hiszem, nem árulok el titkot akkor, ha azt írom, az 1-es és 2-es pontokban foglaltakat összevetve nem rossz üzlet megvásárolni egy fagyasztott „tengeri hal” szállítmányt (konténert), ha van egy szabad kapacitást biztosító garázsunk, és néhány éhbérért dolgozni hajlandó emberünk. Maximum akarva, akaratlanul egy jó befektetési tippet adok azok számára akik karácsony, illetve húsvét környékén nem tudnak mit kezdeni felesleges pénzmagjukkal.

      Ha netán közben megváltozott vagy a jövőben meg fog változni az idevonatkozó élelmiszeripari törvény bármelyik fagyasztott halakra vonatkozó paragrafusa, akkor kérem tekintsétek tárgytalannak az írásom erre vonatkozó részét! Előre is köszönöm!

És ha már gasztroblog, akkor természetesen az ingyen reklám sem maradhat el:

 Ha megbízható, jó minőségű fagyasztott halat (pl. hekket) szeretnél vásárolni, akkor keresd a Delforg Kft. Termékeit!

"Balatoni Hekk" elkészítési módja:

      A hekkeket, miután kivettük a zacskóból és felolvasztottuk, másfél, két órára beáztatjuk fokhagymás tejben. Ezt követően paprikás, kevés sót is tartalmazó lisztben megforgatva bő, forró olajban kisütjük a hekk törzseket.

„Ennyi… innyi, jóberúgnyi, oszt hömbölögnyi!”

Végül következzék a Székely csirke Bazsó módra 4 személyre:

 Hozzávalók:

-          2 vagy 4 személy J

-          1 kg csirkehús / comb, de lehet bármi
-          1 nagy 20%-os tejföl
-          1 csomag előre főzött gyors—rizs
-          4 fej vörös vagy lila hagyma
-          450-500g-os tea vaj
-          Só, bors, ízlés szerint paprika és fűszerek
-          Egy nagy mély jénai tál
-          Némi alufólia

Elkészítés módja:

    Teljesen kivajazzuk (nem margarinnal!) a jénai tálunkat  és az előzőleg megpucolt és felszeletelt (karikára vágott) vöröshagymákat elhelyezzük a bő vajas felületen, úgy, hogy ne maradjon láthatóan üres vajjal bevont rész. A hagymakarikák jól feltapadnak a vajas üvegfelületre, ha kellő mennyiségű vajat használunk.

     Az így előkészített „talajra” a tál aljára most már belerakhatjuk a megsózott, borsozott, ízlés szerint paprikázott és fűszerezett csirke húsokat, majd erre ráborítjuk az előre sós vízben megfőzött gyors rizst is, aminek a tetejét tejföllel vonjuk be, arányosan szétterítve a tejfölt úgy, hogy elfedje a rizst. ( Az ügyesebbek, mint ahogy jómagam is, vagy akik jobban szeretik a sült hús állagát, mint a pároltat, az előre befűszerezett csirkét, a vaj egy részében olíva olajjal vegyítve előre kissé meg is süthetik)

    Legvégül alufóliával fedjük le a jénai tálunkat és így, dolgunk végeztével betesszük a 180 C fokos sütőbe kb 40-50 percre párolódni, sülni.

Amint megsült, illetve megfelelően puhára párolódott a rizs alatt a vajas hagymában az illatos, zamatos csirkehús, kivesszük és fogyaszthatjuk!

Jó étvágyat kívánok!     Bazsó / BenMar