Ha másra nem is, 40 éves korom után legalább arra rájöttem a „mindenható”, a Lélek=Isten / Blog: / az EMBER / Blog: „A történelmet mindig a győztesek írják” / keresése, a világ működésének, a létezés megértésének / Blog: A világról és Istenről alkotott véleményem / és a sors által rám aggatott, ma még sajnos gyógyíthatatlan betegség a Parkinson kór / Blog: 1. rész Bevezető....Fél lábbal itt, fél lábbal odaát / kapcsán, hogy akárki és akárhol is lehet Isten, irányítja-e sorsunkat valamiféle természet feletti erő agy sem, mindentől függetlenül az embernek minimum két (ma ismert) élete van a tulajdonában. az egyik az elsősorban magán, Lelki, a másik pedig a Valóságos, elsődlegesen közösségi élete. Normális esetben a kapcsolatot a két dimenzió között különféle kommunikációs csatornák biztosítják.
Azt gondolom minden értelemmel bíró élőlény elsősorban a láthatatlan, ebből adódóan misztikus, lelki világában él, és csak másodsorban, mint egy eszközként használja a valóságos, materiális érzékszervekkel is észlelhető világot, ugyanakkor mindkettőre rá lehet aggatni az „örök” vagy épen a „véges”jelzőt, ha a fogalmakat különböző oldalról (misztikus vagy éppen Darwini materializmussal) és más-más mélységig (a felületesség vagy részekre szedés) közelítjük meg.
Jelen tudásunk szerint, bármilyen eszközzel és módszerrel is vizsgálódunk a legvégén mégis visszajutunk a kiindulóponthoz vagyis a létező és nem létező ellentét páros meghatározó mivoltához, ahogy az Isteni létezés esetén sem bizonyítható egyértelműen egyik teória sem.
(Megjegyzem, tiszteletben tartok és néha el is fogadok éppen ezért minden logikusan alátámasztott ellenvéleményt is!)
Ha elfogadom azt, - és miért ne fogadnám, hiszen a látható cselekedeteket, minden normális esetben megelőzi egy tervező, irányító gondolat – hogy minden a lélekben és a lelkünk létrejöttével kezdődik, ott folytatódik, zajlik, és először ott is ér véget, akkor könnyen belátható, az egészséges lélek minden csodálatra méltó egyszerűségével és összetettségével együtt, valamint annak ápolása mindennél fontosabb az életünk során.
Amíg viszont a külső világot közösen építjük és az tovább adva mindenkié is egyben, addig a legbenső lelki világunkat a külső beavatkozási próbálkozások ellenére is csupán saját magunk vagyunk képesek gyökerestül megváltoztatni, valamint ez utóbbi csakis kizárólag a saját, elvehetetlen tulajdonunk. Mivel a két élet szinte csak kóros esetekben szétválasztató, más különben szétválaszthatatlan, éppen ezért nagyon szoros kölcsönhatásban van egymással.
Az emberi, egyéni lélektől, mint nem a legkisebb egységből kiindulva egészen a végtelen, vagy nem végtelen valóságig, azt gondolom ugyancsak két, csakis emberi lélekben gyökeredző összetevő az, amelyek hatással vannak rajtunk keresztül a világ eseményeire, ha ugyancsak elfogadjuk az olyan alapvető fizikai fogalmakat, mint a tér, idő, energia vagy anyag létezését. Az egyik ilyen, a túlélésért folytatott harc „terméke” a mélyről feltörő és már őseinkben is fellelhető, belénk kódolt, a születéskor már bennünk lévő elemi, faj-, egyed-, és létfenntartási ösztön, amely szinte teljesen független (bár tanulással néhány a közösségi szabályokhoz igazodva elnyomható- bár attól még nem szűnik meg ), a másik pedig az értelem, amelyet csak egy bizonyos emberi élet eltelte után tudhatunk magunkénak egészséges esetben.
Valamiért azt érzem, az ösztön és az értelem párosával ismét visszakanyarodtam a létező és nem létező eldönthetetlen kérdés dilemmájához….. a „végtelen semmihez”…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése