Arra, hogy
az alábbi méltató szavak írásakor nem az illendőség vezette a kezemet,
azon kedves emberek a tanúim, akik a múlt csütörtökön részt vettek a
színes, érzelmekben bővelkedő eseményen, a RÍM-KÉPEK kiállítás zenés,
verses megnyitóján.
Pár napnak el kellett telnie ahhoz, hogy
leülepedjenek, szavakká formálódjanak, majd pedig mondatokká
érlelődjenek bennem azok a csodás pillanatok, amelyek a kiállítás
megnyitójának egészét mintegy átölelték.
A néhol kellemesen libabőrös, többnyire vidám, családias hangulat
megteremtése a vendéglátó (Izsák Imre iskola - Csácsbozsok) rendezők munkáján felül részben a Fehér Holló
Zenekar dalainak, részben pedig Horváthné Bencze Irén elbűvölő hangjának
és kisugárzásának tudható be. Fantasztikus, kellemesen borzongató érzés
volt hallani a verseimet Irénke előadásában, ugyanis azt gondolom,
kivétel nélkül minden gondolatot és érzelmet sikerült maximálisan
átadnia a hallgatóságnak, amiket anno „beleírtam”, belegondoltam a
soraim közé. Nem is beszélve Irénke közismert angyali orgánumának
mesterien intonáló zengéséről, melyet akár órákig el lehetne hallgatni.
Azt gondolom még – a legcsekélyebb túlzás nélkül, támaszkodva ismét a
jelen lévő közönség kimondatlan egyetértésére –, Irénke a maga valójában
erősen karizmatikus egyéniség, minden megnyilvánulásában fellelhető a
nemes, őszinte alázat, szeretettől duzzadó szerénység. Írhatnám azt is, ő
maga a megtestesült művészet. Utóbbi megállapításomat a kiállított
csodásnál csodásabb alkotásai, és nem utolsó sorban Irénke baráti
ölelése is csak még jobban megerősítettek.
A letisztult stílusú
üvegfestményein (mintegy ablaküvegen) keresztül, a művésznő betekintést
enged saját lelkének érzelem gazdag, harmonikus világába.
Megtisztelve érzem magam, ugyanakkor büszkeség tölt el, hogy Irénke
üvegfestményeinek éltető árnyékában helyet kaphattak a verssoraim!
Üdv! BenMar