Ajánló: Márai Sándor

"A nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy élmény, amely felveri az életörömet."
/Márai Sándor/

Sajnálom, hogy Márai anno (akaratának megfelelően) kimaradt a középiskolás tanulmányaimból... csak egy leheletnyit csúsztam le róla.... Azt gondolom, Márai Sándor az a sokoldalúan művelt, világot járt, kivételesen bölcs, tisztánlátó, magyar ember, aki egy személyben maga az irodalom, a történelem, valamint a filozófia is, és akinek írásain keresztül kitárul előttünk a nagybetűs EMBER és egyben a nagyvilág is a maga csupasz valójában. Mindezt csak tetézi az az ékes, hibátlan magyar nyelvezet, a szinte verssoroknak is beillő mondatszerkesztés, amely még az emigrációban is jellemezte szinte az összes írását! Minden elfogultság, vagy egyéb hátsó szándék nélkül mondhatom, hogy Márai Füves könyvét "Bibliaként" tartom számon..../

„Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.”

Legyen mindíg a lehető leg-leg-legeslegpozitívabb az előjeled... :D

Ma reggel munkába jövet-menet egy leg-leg-legeslegfelsőbb kategóriás Merci leg-leg-legeslegalacsonyabb kategóriás, irányjelzőt nem ismerő retardált sofőrje - szokás szerint - majdnem elrontotta a napomat, ám a multiban (aminek a nevét - SPAR - szándékosan nem írom ki és nem reklámozom), ahova betértem reggelit vásárolni, történt - velem szemben - egy apró figyelmesség, ami visszabillentett az egyensúlyi állapotomba, helyesebben... átváltoztatta a negatív előjelet ismét pozitívvá.... 

 

Ugyanis az egyik kedves számomra ismeretlen, középkorú hölgy vásárló-kolléganő maga elé engedett a pénztárnál az öt árva kiflimmel, az ő dugig felpakolt kosarával szemben, amit még a pénztáros hölgy is egy kerek kedves mosollyal nyugtázott... nagyon meglepődtem, de bevallom jól esett!!!

 

... ezzel a kis "anekdotával" csupán azt szeretném "re-prezentálni", hogy a leg-leg-legeslegapróbb kis figyelmesség, egy mosoly, egy illedelmes, amúgy jelentéktelennek tűnő,  előzékeny, kicsi gesztus is mennyire be tudja aranyozni még egy leg-leg-legesleg ballábasabb, full-kretén nap hangulatát is..

B.B.Mikulás

Egyszer volt, hol nem, ...volt egyszer egy B. B. M. azaz Betyár Balázs Mikulás. Ez a vhájt sznoo bajuszú betyár, miután alkalomhoz illően a fürdőszoba tükrében elkészítette a facebookra szánt profilképét, majd a PS-ben aktualizálta a kornak megfelelő ruha színét is, nagy nehezen elindult a sok gyerekhez, hogy vigyen nekik ajándékot.

 Ezen a szájbatekert hidegnek nem igazán nevezhető, hó nélküli télen majdnem gyalog kellett mennie, bármennyire is szerette volna kipróbálnia a fiától lízingelt, optikai tuninggal ellátott havon sikló közlekedési alkalmatosságot.

 Első, egyetlen és egyben utolsó útja a legkisebb kislányhoz B: Jázminhoz vezett:

- Szia kicsi lány! - köszönt a portól szürke szakállú, miután Jázmin kissé megrémült arccal kinyitotta az ajtót.

A nyugdíjas mikulás remegő kézzel rakta el zsebébe a frissen megszerzett rokkant-kártyáját, és ugyanazzal a mozdulattal esett pofára a küszöböt átlépve:

- Szia Bajázs! - köszönt vissza illedelmesen a bölcsis kis pajtás és már nyomta is az ilyenkor szokásos, slágergyanús gyerek-pop dalokat:

- Télapó itt van.... - & Tsi.