2013. április 11. A Magyar Költészet Napja (is):
Ahogy a verőfényes napsütést elnézem, a rusnya havat hátrahagyva lemoshatatlanul beírta nevét naptárunkba, a tavaszunk J
A költészet napjáról egy másik parkinsonos blogbejegyzésemben korábban már megemlékeztem….: ( ITT az alábbi link alatt olvasható ):
Parkinson és DBS – Csak a "versemen" keresztül….
Az aktualitás diktálta illendőség megkívántatja velem, hogy a mai számomra piros betűs és napsütésben pompázó napon ne menjek el szó nélkül a magamfajta egyszerű vonalat képviselő embereknek szánt költészet az irodalom mellett..
Ki tudja,
miért, de az "irodalmi elit" részéről érzek egyfajta szakmai
féltékenységet a művek megjelenéseivel, publikálásával kapcsolatban. A
hétköznapi ember számára érthetetlen nyelvi, egyfajta szakzsargonra építkező
klikkesedést, olyasvalamit, mint amilyen pl. a matematikában és a fizikában véleményem
szerint felfedezhető.. A szűkebb értelemben vett szakma .(talán szándékosan
is?) elzár rengeteg értéket a "laikus" emberek elöl. Olyasvalamire
gondolok, amiről Steven Hawking is ír "Az idő rövid történetének"
bevezető részében, amikor a bonyolult egyenletek használatáról tesz megjegyzést.
Lehet most
túlságosan is populistának tűnhetek, de ezt akkor is így érzem, és Márai is úgy
tanítja, hogy mivel feltétlen, abszolút igazság nem létezik, mindig azt írjam,
amit az igazságról hiszek, tudok vagy gondolok.... Persze az istenért sem áll
szándékomban felrúgni öntörvényűen Hujber Feri módjára a jól bevált szabályrendszert,
vagy teljesen szakítani a kortárs művészet által diktált követelményekkel. Nem!
Erről szó sincs. Csupán azt gondolom, és talán ez nem tűnik saját magam
megnyugtatására gyártott elméletnek, hogy a művészet is, mint ahogy minden más tudományág
is korra, nemre, felekezeti hovatartozásra, avagy iskolai végzettségre való
tekintet nélkül mindenkié kell, hogy legyen, tehát minden magyar emberé is.
Mindenki,
aki egészséges értelemmel rendelkezik meg kell hogy értse – joga is van
megérteni - az újat vagy éppen a régit,
amihez kell egyfajta köztes nyelvnek is léteznie.... SZERINTEM! talán ennek
hiánya miatt is sokkal népszerűbbek a bulvársajtók "könnyed"
olvasmányai vagy a tv-s valóság show-k, az irodalmi értékeket képviselő alkotásoknál.
Ám, mivel
jog nem létezhet kötelezettség nélkül, egyben a mindennapjainkhoz kellene, hogy
tartozzon a megismerés feladata, végső soron az értelmes könyvek, cikkek olvasása
is.
Az egyszerű vonalat a közérthetőségre értem, hiszen azt vallom a költészetnek, az irodalomnak bármilyen csatornákon való élvezte nem kell hogy felérjen a magas szintű tudományokat művelő, egoistának tűnő emberek tudásával összhangba hozott műértésével, műelemzésével. Tehát a katarzist kötelezővé tenni, vagy erőltetni nem volna szabad, és mivel annyifélék vagyunk nem is lehet, szerintem.
Számos médiában sajnos azt látom, (lehet rosszul?!) kicsit megbomlott az utóbbi időben a valódi értékek rendje, hiszen manapság egy börtönviselt bűnöző, gyilkos megtérése, (talán szándékosan) nagyobb erénynek van nyilvánosan is feltüntetve, mint az eredendően becsületes, normális életet (persze, ha manapság lehet egyáltalán ezt mondani) élő embertársunk. Hiszen velük van teli a kereskedelmi tv adók nagy része….. jah kérem ők aranybányának számítanak!!!!! ellentétben a hétköznapi emberekkel….
Minden diszkriminációt félretéve, ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy könnyű a megbánás és a jó útra térés, és ezeknek a tévútra tévedt bárányoknak nem szabadna megbocsátani! Egyáltalán nem! Sőt! De ti nem érzitek, hogy valami nincs rendben az egészséges értékrendünk tájékon? …… Talán a Biblia van ennyire hatással az emberekre? (nem hiszem!) (Lásd az utolsónak megtérő Pál apostol történetét.)
Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy alapvetően ártatlan és tiszta felnőtt ember nem létezik a földön., de a Btk. szerint büntetlen előítéletű viszont igen…..
Visszakanyarodva az irodalmi értékekhez. Azt vallom még, hogy minden ember, mikor élete során úgymond értelmet szerez, tehát lesz önálló, egyedi, csak rá, mint individuumra jellemző látásmódja és kifejezésmódja, egyben művésszé is válik.
De akkor mi különbözteti meg a tehetségükön kívül a valódi művészeket az átlagtól?
Nem a kicsapongó, néha züllött életvitel, bármilyen tehetségesek és kreatívak is legyenek. Még csak nem is a különféle, magukat művésznek nevező irodalmi klikkek, vagy művészi elit által kinevezett kék vér. De még csak nem is azok a valódi művészek, akiket az aktuálpolitikára alapozó „megmondó” emberek kijelölnek. Azt gondolom még a művészet nem egyenlő az elvont, vagy teljességgel érthetetlen, kesze-kusza művekkel, amelyekről az alkotó elmondása alapján lehet csak kideríteni, mit is üzen….. A valódi művészet arról szól az értelmezése szerint: amikor a már említett egyéni látás és kifejezés mód teljességgel értelmezhető (kinek-kinek a maga tudás, és értelmi szintjének megfelelően persze) közösségi szinten is, vagyis a művész képes átadni valamit önmagából, vagy az általa képviselt közösség mindennapjaiból, érzelmeiből, véleményeiből másoknak anélkül, hogy nevén nevezné azt. Afféle valódi „történelem írók”!
Vajon miért szakad meg a művészetekre való ösztönös fogékonyságból eredő érdeklődés az „írás és olvasás tudatlan” gyermekkor után az emberek nagy részénél? És miért csak jóval később tér vissza újra egyeseknél? Hiszen, mint arra már feljebb utaltam a műalkotások kiváltotta katarzis élmény eléréséhez, annak ellenére, hogy sokan burkoltan az ellenkezőjét szajkózzák, nem kell kiváltságosnak lennie senkinek. Magának a legnagyobb művészünknek, a természet alkotta kincsek élvezetéhez sem szükségeltetik pl. különösebb előképzettség…. avagy egy egyszerű, tiszta parasztház és annak izzadságszagú légköre is lehet éppen olyan értékes, mint a világ legdrágább palotájának aranybútorokkal berendezett összevisszasága… Sőt!!!!! vajon hol lehet a gyenge láncszem?
Az oktatás, iskola kötelező rendszerű, egyéntől független, mindenki számára egységes tananyaga, irodalom, nyelvtan, rajz, vagy akár ének órái?
A mindenkori hatalom, az aktuálpolitika erős befolyása?
A nagymérvű elitbe tömörülés vagy klikkesedés, és az ezekből eredő kiközösítés, lenézés, illetve diszkrimináció?
A művészetek szakmai féltékenysége?
A könnyű vagyon szerzés reményével kecsegtető celeb világ, és médiák által erőltetett elbutulás, semmit tevés, elkényelmesedés vagy a sznobizmus?
A manapság oly jellemző megélhetésért folytatott harc, túlzott rohanás okozta mindennapos stressz?
Az emberek egymással és a művészetekkel szemben tanúsított nagymérvű közönye, nemtörődömsége?
Talán titkos összeesküvések, vagy ezen elméletek gyártói miatt?
Az a bizonyos sokak által emlegett hiányzó "középosztály"?
Nem egyszerű…. :) Az biztos, az emberek nagy része még csak nem is sejti, addig amíg mindenféle kényszer nélkül önmaga észre nem veszi, hogy különösebb keresgélés, vagy pénz nélkül is milyen iszonyatos kincsekhez, csodálatos gyógyszerekhez lehet hozzájutni szinte a nap bármelyik percében.
már megint az az átkozott „szájmenésem”!
Ennyi….. a többit már tudjátok! :)
@BenMar
