2014. április 26., szombat

Anyáknapi előzetes 2014

Májusnak első vasárnapja...


Pirkad... szemem már fény után kutat
bután e szürkébe bújt reggelen,
ablakon át kémlelem az utat,
keresem a Napot, ám nem lelem...

Az üvegemen vastagon pára...
- Mára szép, derült időt mondanak -
A meleg kicsit várat magára,
összebújnak kint még a madarak.

Nagy, telt szívet kanyarít az ujjam
a ködtől könnyes "festő-vásznamra",
oda rajzolni csak régen tudtam,
mily’ csoda! ... El is tűnik holnapra...

Bimm-bamm! Zenél unottan egy óra,
- hamis - amottan halvány lámpa ég,
ránézek a szomszéd nagyanyóra,
korán kelt ma is... Kicsit álmos még.

Felnevelt öt gyermeket, feledte
értük álmait és minden vágyát,
- közben eljárt az idő felette -
ölelő karok őt mégsem várják...

Köszönetet avagy érdemérmet
szegény nem kapott tán’ soha, noha
nem volt mostoha hozzá az élet:
Volt családja, szerető otthona...

Ünnep van...! Nem köszönti őt senki,
- nincsen néki mása csak az ebe -
át kellene hozzá talán menni,
hogy a magányt mára félretegye.

@ 

Anyák napján


I.
Tegnappá foszlik a szürke kis árnyék,
vérvörös lábakon jő a sötét;
ilyenkor mindig a magasba szállnék
s élvezném fentről az éji zenét,

 
akár a Hold, aki mindennap látja,
figyeli Földünknek mindkét felét,
volnék a csillagok leghűbb barátja,
s érezném angyalok leheletét...

 
Lehoznám onnan a legfénylőbb pontot,
akár a Napot is néked adnám;
ám lejönnék gyorsan, le biz ha mondod,
szaladnék hozzád kedves Anyám...

 
és gyermekként újra tehozzád bújva
figyelném ajkadat miként mesél,
s kedvesen kisfia fülébe súgja:
"Aludj el kis Balázs, vár rád az éj!"


Velem vagy mindig, mint fénnyel az árnyék
s hallani vélem a szíved neszét:
"Ma nem kell a pompa a fényes ajándék!"...
Csókolom Jó Anyám mindkét kezét!

 
II.
 
Árvaként kúszik a földön az árnyék,
tépi magáról a gyász köntösét;
egyre csak várja a fényt, akit nem rég
elvitt a kegyetlen gyilkos sötét.

 
Tűzpiros bölcsőben fázik és fél is,
mostoha élete ringatja őt;
tudja, hogy elment, de szüntelen mégis
keresi Napját, a drága szülőt...

 
Lecsukott szemmel is látja az anyját,
ki mellette ül, és hozzá beszél;
s hallani véli az angyali hangját:
"Szeretlek gyermekem erős legyél!"


 @

Anyák Napjára 

Azon tűnődöm, vajon milyen ékkövet adjak,
szó-fűzérből  glóriát  fonhatnék föléd
begyűjteném betűit a kimondhatatlannak, 
s a Föld összes kincsét leraknám biz’ eléd. 

A pompa helyett egyszerűen megölelnélek,
szívemhez szorítanálak kedves anyám... 
Hidd el még ma is kisgyermekként szeretlek téged,
 amíg csak élek, számíthatsz te is reám!
 

  @



Fény-árnyék
/Anyák napján III. ) 

Nesztelen kúszik a Földön az árnyék,
nem hagyja magára soha a fényt,
kőkemény utakon, nem csupán játék
kergetni folyton a csöppnyi reményt.

Oly sokszor rálépnek, más árnytól fél is,
a sötétség az, mi elrejti őt,;
ereje fogy tán, de szüntelen mégis 
követi Napját, a kedves szülőt...

Szemével öleli drága jó anyját,
érzi , hogy nem másért, csak érte él;
szívében őrzi az angyali hangját:
„Szeretlek gyermekem erős legyél!”

Vele van mindig, mint fénnyel az árnyék,
s érti a csendnek is minden neszét:
"Ma nem kell a szó, a fényes ajándék!"...
Áldjad meg Isten az anyák nevét!


 @

Édesanyám…! 

Szórhatnék reád ma illatos rózsaszirmokat,
s hallgatnánk közben egy szép ünnepi zenét…
És midőn téged a sok színes virág simogat,
könnyek között hangos ódákat zengenék.

Vajon milyen hatalmas nagy drágakövet adjak? 
Szó-füzérből glóriát fonjak tán’ föléd?
Begyűjtsem-é betűit a kimondhatatlannak?...
Megtehetném,… de kinek kell a sok beszéd?

 A pompa helyett egyszerűen megölelnélek, 
szívemhez szorítanálak kedves anyám, 
amíg élek szavak nélkül is szeretlek téged!
Nézz rám!... Tudod!... A szememet nézd ne a  szám!

 @

Nap Anya 

A varázslatos Napot nézem,
Mint tanítja élni sugarát,
Hogy játszik vele fenn az égen,
Midőn Földre küldi kisfiát.

Gyermekéért él, s dolgozik,
Tüzét kialudni nem hagyja,
Ha sötét felleg elé úszik,
Égető erejét megmutatja.

Ha borús arcát fátyol fedi
Még a felhő is megsiratja,
Csupán az eltűnést színleli,
A tomboló vihart altatja.

Ha éjszakára el is bújna,
A Holdon ott marad mosolya,
Ha körhintáján elaludna,
Éber reggel gyorsan elkapja.

Amikor becsukod szemedet,
Akkor is érzed, hogy vigyáz rád,
Álmodban is fogja kezedet,
Hisz nem más Ő, mint Édesanyád.

@

 Anya - I. 

Csupaszon csöppentél ebbe a világba,
sírdogálva, éhes hassal és védtelen,
egyedül létezni sem tudtál, hiába
mondták: „Arcodon látszik már az értelem!”

Egy Angyal vett akkor karjába, vigyázta
álmodat hosszú napokon és éjeken,
hisz ki az, aki nála jobban imádna
még ma is, és szebben mondaná: gyermekem?!

Foglald most Jó Anyád nevét az imádba
barátom, látod én is éppen azt teszem:
Istenem segíts! és gondolj az árvákra,
hogy ne maradjon család nélkül senki sem!

   @ 
 

Anya - II. 

Csupaszon csöppentem ebbe a világba,
sírdogálva, éhes hassal és védtelen,
egyedül létezni sem tudtam, hiába 
szeretném, … azóta próbálom szüntelen

Angyal vett akkor a karjába, vigyázta
álmomat hosszú napokon és éjeken,
ki az, ki nála jobban, óvna, s imádna
még ma is, és szebben mondaná: gyermekem

Nevét foglald versedbe, napi imádba
firkász, sajnos kezem leírni képtelen:
„Istenkém” vigyázz hát helyettem anyámra
és öleld őt, ahogy álmomban én teszem!




2014. április 20., vasárnap

Egy "klasszikus" a magyar irodalomból



Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása

Mikszáth ábrázolta először úgy a paraszti világot, hogy annak erkölcseit, babonáit belülről ismerte. Erőssége az éles szemű megfigyelés volt. Izgatta az emberek viselkedése a különféle változó helyzetekben. Inkább a kisepikai művek vonzották: novella, elbeszélés, karcolat, kisregény. Mikszáth stílusa olyan, mint a beszélt köznapi nyelv. Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól – írja. Több művének alaphangja a humor, azzal bírál, szerettet meg. Minden novellában érződik, hogy Mikszáth együtt érez hőseivel. A témák az erkölcs, a becsület fogalma köré csoportosulnak.

 Ezek közé sorolható a Bede Anna tartozása című novella is. A bírák elérzékenyülnek a halott nővére bűnét jóvátenni akaró ártatlan kislány Bede Erzsi naivitásán. A testvér és édesanyja a halott lány Anna túlvilági boldogságát akarja biztosítani. A bírák elnöke megérti Erzsi gondolkodását, önkéntes tettét, hogy ő töltse le nővérére kiszabott büntetését.
       
      Bede Anna tartozása című elgondolkodtató novella több szempontból is elnyerte a tetszésemet. A hétköznapi nyelven írt novella középpontjában a szegény emberek – Bede Erzsi és édesanyja, valamint a halott Anna - erkölcse és becsületessége helyezkedik el, szemben az igazságszolgáltatás megfáradt, munkájába belefásult komoly bíráival. Bede Erzsi a bírák szemében együgyűnek tűnő egyszerű leány, aki a naivitásával, elbűvölő szépségével, becsületességével és bájos, esetlen megjelenésével még a komor és hideg tekintetű bírák arcára is mosolyt, a novella legvégén - ahogy a mesékben is a jók és igazak elnyerik megérdemelt jutalmukat -, pedig megbocsátást varázsol még, akkor is, ha „a törvény törvény” is. Habár, mint ahogy azt tudjuk, a kétféle társadalmi osztályhoz tartozó városi ember és a falusi ember számára egészen más tartalommal bír a törvény szó.

A komoly tartalommal bíró sorok között a Mikszáthra oly jellemző néha éles, máskor visszafogottabb humor itt is kiérződik, valamint ebben a novellában is találkozhatunk mintegy a történethez, a tartalomhoz, a hangulathoz, a pillanatnyi benyomásokhoz igazított Mikszáthi gyönyörű leíró részekkel. Mikszáth már rögtön a novella legelején csodálatosan érzékelteti a külső környezet bemutatásával a belső hangulatot, párhuzamot állítva a kettő között. Mindez később is felbukkan a történet elbeszélése során.

Bede Anna halálának körülményei (szerelméért követte el a tettét) is meseszerű és a romantikus gondolkodásmódot tükrözi, de felfedezhető a realizmus is. Mint ahogy azt tudjuk, Mikszáth ezen két imént említett irodalmi stílus mezsgyéjén alkotott.

Az adott kor külsőségeit leszámítva, akár ma is játszódhatna a történet, helyesebben a Mikszáth korabeli világ életének egy mozzanatának bemutatása a mai ember számára is hordoz mondanivalót, mégpedig azt, hogy a józan ész és a közösségi együttélés tradicionális normái diktálta erkölcsi, íratlan törvények néha erősebbek az állam által törvénykönyvbe írottaknál ; vagy némely esetben felül is írják azokat. Amely mondanivalót a legutolsó rész, zárásként össze is foglal:
„- Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza lányom, tiszteltetem édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt.
-  Gondoltuk mi azt! – suttogá, s a kis kezét szívéhez szorította.”
            
       Az általam eddig olvasott novellák közül, a bevezetőben említett Mikszáthi stílusjegyek és ábrázolási mód miatt, szinte mindegyik műve tetszett, hiszen annak ellenére, hogy a történetek témái és szereplői minden esetben ugyanabból a paraszti világból származnak mégis minden egyes novella más-más plusszal tud szolgálni, mint ahogy igaz ez az általam kiválasztott Bede Anna című novellára is.

2014. április 16., szerda

„Színek, fények, érzések” - Kiállítás ajánló




Horváthné Bencze Irén üvegfestő művész hölgy kedves meghívásának eleget téve tegnap családom egy kisebb részével a számomra kedves gyermekkori emlékeket is rejtegető határ menti kis városba, Lentibe látogattunk, hogy részt vegyünk Irén kiállításának megnyitóján. A „Színek, fények, érzések” címet viselő, csodálatos alkotásokat felvonultató tárlat Lenti 35 éves évfordulójának eseménysorozataként a helyi, városi könyvtárban kapott helyet, amely 2014. május 17.-ig minden érdeklődő számára megtekinthető.

Az ünnepélyes egyben színvonalas megnyitónak a könyvtár olvasóterme adott helyet, amelyet Gyulavári Adrien elbűvölő fagott játéka, Lengyák István pedagógus baráti, közvetlen hangú megnyitóbeszéde, valamint Horváth István Radnóti-díjas versmondó magával ragadó előadása tett tartalmasan színessé.

Ismerve a művésznő (annak ellenére írom ezt, hogy a bemutatkozását Irén ekképpen kezdi: ”Nem vagyok művész, csak egy lelkes amatőr…”)  korábbi alkotásainak egy részét - nem műértő szemmel - azt gondolom, a kiállított, lenyűgöző üvegfestmények egy letisztult, egyedi stílusról, minden szempontból mesteri technikáról tesznek tanúbizonyságot. A különféle ( természet, állatok világa, különböző korok és tájak, emberi érzések, szakrális témák, stb.) ihletettségű képekből áradó hangulat, az alkotói mondanivaló, divatos klisével élve olyannyira átjött, hogy néhány üvegfestményt szívesen választanék leendő verses kiadványom illusztrációjának is, melyekből ízelítőként meg is mutatnék (igaz csak telefonnal készültek) néhány képet. Külön kiemelném a „sziluetteket”, amely alkotások – többek között - különösen elnyerték a tetszésemet.






Keresztem

Szemedbe nézek
Gyönyörű szépek
Azok a bánatos kék gyöngyszemek ...
Szólni most vétek
Nem is beszélek
Hisz nem kell a szó, hogy megértselek

Látom a múltunk
Boldogok voltunk
Ittuk az életünk habzó borát
Oly sokat vártunk
Arra hogy sorsunk
Forduljon végre már egy jókorát

Nem hagyott cserben
Ment is az rendben
Szaladt az életünk Mekka felé
Meg volt már minden
Én is azt hittem
Nem állhat senki az utunk elé

Míg nem egy reggel
Egy hang szólt: "Ember
Fogjad a bitófád kis csillagom
Sírodig vidd el
Szenvedsz majd hidd el!
- De nem mondta mindezt miért kapom

Megfeszül csendben
Testem kereszten
Hiába kérlelem a teremtőt
Könnyek szememben
Kedvesem szemben
/Benmar


Retromantika

Holdnak rivalda fényében a Balaton,
Medrében csendben csobbannak a csillagok,
Árbócok árnyékában, egy kopott padon
Ülök,… szédülök a széptől, magam vagyok.

Elfeledett nyugalmat terelget a szél
Part felé,vízporondon lágyan ladikok
Ringatóznak, tán hallják ők is, amit én:...
Csendet,… szebbet eddig ember nem láthatott.

Túlpart csalogatja, hívja már, tovaszáll,
Elrepül édes csókokért a gondolat,
Akár az idő, ki átölel, és sétál
A parton,… hallom az öreg fűzfák alatt.

Ő az, ki Tisza cipőben szaladgált,
Aki hosszú hajjal rock zenét hallgatott,
Kopott , szűkre szabott Trapper farmerban járt,
Várta,… vágyta a szerelmetes holnapot.
/Benmar

"Nyár"

Tűzforró fények, szomjas remények,
aszfalton melletted sötét magad;
Szerelmes esték, akár a festék...
lemoshatatlanul reád ragad…

Fújják, vagy kenték, forró a festék,
felizzik, megéget Nap-mosolya;
nyáresték csendje, s tücsökzaj benne,
nem bújok előlük….. nincs is hova!
/Benmar

"Ősz"

Lankák és dombok, lehulló lombok,
megkopott órákból borús napok;
Őszülő erdők, bársonyos szellők
elsárgult levelek: képeslapok… /Benmar


"Tél"

Hólepte szívben, ékesebb nincsen,
kandalló melege, s fa illata;
didergő magvak, takarót kapnak ...
s befagy az álmoknak égszín tava 
/Benmar

"Tavasz"

Felébredt élet, vágyja a szépet,
és nem élne túl már hosszabb telet,
Madárdal búgja, reggel azt súgja:
visszajött kedvesed, téged szeret…...

Bimbóznak, nőnek, tőzikék, tölgyek
pacsirta énekük: tavasz dala;
Természet míve, felkap, s már vinne
ébredő, nektáros fuvallata. 
/Benmar

Virtuális vendégkönyv / Városi Könyvtár Lenti / bejegyzésem:

Horváthné Bence Irén üvegfestő művész hölgy kedves meghívásának eleget téve családom egy kisebb részével a számomra szintúgy kedves gyermekkori nyarak emlékeit is rejtegető határ menti kis városba, a hosszú idő óta nem látott Lentibe látogattunk, hogy részt vegyünk Irén kiállításának megnyitóján. A „Színek, fények, érzések” beszédes' címet viselő, csodálatos alkotásokat felvonultató tárlatnak és az ünnepélyes megnyitónak méltán helyet adó Városi Könyvtár hangulatos, szolidan elegáns helyszíne és az ott élő, ott dolgozó emberek messze földön híres zalai vendégszeretete azt gondolom, a látott művészeti alkotások mellett szintén említésre méltó pozitívum. Őszinte Örömmel: Szabó Balázs