Nyeremény' - könyv :) ajánló
„Régi-régi tervem verseket írni.
Fölkapargatok magamban anyagot, ihletet, belső rímeket. Van itt dolog elég:…” / Részlet a kötet, azaz Fehér Renátó Fuga című verséből
Számomra minden új könyv, vagy
éppen vers olyan, mint egy ismeretlen, tiszteletre, megismerésre érdemes ember,
akinél csupán idő és „kommunikáció” kérdése megfejteni, megtapasztalni milyen
lélek is lakozik a külső mögött. A kommunikáció jelen esetben az írott
szövegre, a verssorokra értendő, amelyekből - kellemes meglepetésemre - úgy
érzem részben képeket (egy „fotós” már csak ilyen) kaphattam Renátó életének
jelentősebb momentumairól is; mindamellett, hogy a saját (magyar)
múltam/jelenem jellegzetességeit véltem úton-útfélen felfedezni. És tette
mindezt oly hitelesnek tűnő módon, hogy már-már elhitette velem (IS), hogy
valójában velem (IS) egyívású a fiatal költő.
A hátsó fülszöveg szerint Renátó
1989-ben született, ami több szempontból is érdekes a számomra/számunkra,
hiszen ez a dátum jelentős fordulatot hozott mindannyiunk életében: Magyarország
politikai, gazdasági életében; valamint pontosan 20 év választ el bennünket
életkorilag, ugyanis jómagam 1969-ben születtem. ( 1989-ben az akkor még
kötelező sorkatonai szolgálatomat töltöttem Lentiben/Zajdán).
Megdöbbenve, ugyanakkor
csodálattal tapasztaltam ( ha az „intellektuális vérbankom” Márai Sándor egyik,
bölcsességről szóló elmélkedését veszem alapul), hogy nem csupán egy sokat
megért legalább 40 éves bölcs ember
képes ilyen autentikus módon bemutatni a (szülők elbeszélése alapján, „ősök
nyomán”, csupán gondolatban megélt) közös, „Melba kockás”, „kovbojos” múltat,
párhuzamba állítva a „rothadó” mával és a nem túl biztató jövőképpel (mind
emberileg egyéni szinten, mind pedig a nagy egész részeként társadalmilag).
Kíváncsi voltam, milyen egy 25
éves ifjú „emberpalánta” gondolatvilága, milyen saját magáról, a családjáról, a
közvetlen és közvetett környezetéről, a jelen korról/kórról, a hazánkról
alkotott véleménye, vajon milyen érzések ülepedtek le benne, vívnak harcot,
vagy éppen törnek fel belőle? Vaj’ milyen lehet a saját maga által, költői
eszközökkel bemutattatott, nagyfiam korabeli srác (koraérett kisfiú, felnőtt,
bölcs, tisztán a realitás talaján álló férfi, stb) érzelemvilága? Vajon képes-e
számomra is érdekes témáról, számomra is érdekes stílusban, számomra is érdekes
eszközökkel, mesélni, írni egy nálam pontosan 20 évvel fiatalabb tehetséges
kortárs költő (kolléga :) ) egy
„Garázsmenetben”…?
Azt gondolom, nem árulok el nagy
titkot, hogy az iménti kérdésiemre – igaz kissé a döbbenettől és csodálattól
meglepődve, hiszen egészen másra számítottam – mindenre kiterjedő, részletes
válaszokat, hiteles képet/ képeket kaptam. Ha kedvencet kellene megjelölnöm a
kötetből, akkor a „Makk ász” és a „Láthatatlanok” című verseket említeném meg…
Egyszóval a szerintem
manapság ritka, „múltbéli reál
fantáziával” kevert, józan, néha a „kibontott sörök utolsó leheletével”,
„üvegfalú liftbe” szorult, eltorzult jelent ábrázoló, jövőt sejtető művészi
képesség lenyűgözöt...
Mégegyszer köszönöm a könyvet és
az élményt!
Ennyi…. / BenMar
