Lélek=Isten

Az elmének van egy zuga,
Ő rejt téged, hogyha kell,
ha úgy érzed: Mindegy hova,
csak el innen, messze el!
Lehet nagy Ő, Isten háza, végvár,
kocsma, bűn-bordély,
a mesédben is nyomodban jár,
hogy nem lát? ... olyat ne remélj!
Valóságos hidat ácsol,
teremt Ő, vagy lerombol,
megijed a tegnapjától,
s fél a borús holnaptól.
Vaksötétben utat mutat,
ha szíved netán tétova,
Ő ássa az alagutat,
mi nem vezet tán sehova.
Ha ápolod és műveled Őt,
azt suttogja: Higgy nekem!
s tudatod, mint jó szeretőt
nem is hagy el sohasem.
Ám, mint bírád, számon is kér,
megbüntet, vagy magasztal,
legyen tiszta, vagy koszos a bér...
Elszámol Önmagaddal!

Szabó Balázs

A vágyott kór

Szívedben lobban,
olvaszt ha kell,
ahogy jött, gyorsan,
nem tűnik el.

Elkap, s fejedbe
drogot pumpál,
futni előle
úgysem tudnál.

Rózsával kérlel,
tövissel szúr,
játszik egérrel,
mint a kandúr.

Eszedbe jut tán
az intelem:
leégett csók-fán
csak könny terem.

Lelkedbe tapos,
megbabonáz
az alattomos
kór és a láz.

Elhagyhat téged
hangtalanul,
megbánja, téved,
mégsem tanul.

Megmondom én is,
akárhogy fáj.
Szeretni, mégis
érzem, muszáj!