Egy átlagember véleménye
a mindenható szeretetről…
Így
karácsony közeledtével egyre többet olvasom és hallom, hogy az embernek
mindenkit, így vagy úgy, de szeretnie kellene….
Ha
jól belegondolok a szeretet valódi, mélyen gyökeredző értelmébe, valamint az
emberi érzések korlátaiba (néha korlátoltságaiba), a körülöttem zajló
folyamatokba, akkor arra a következtetésre jutok a legvégén, hogy ez
teljességgel kudarcra ítélt, lehetetlen vállalkozás.
Azt
gondolom - nem pusztán a szeretet ünnepére leredukálva -, elég volna félretenni
a gyűlölködést, a rosszindulatot, az értelmetlen haragot, az irigységet és még
sorolhatnám az egymás iránt érzett negatív érzelmek sokaságát, amelyek megmérgezik
az emberi kapcsolatokat. Az lenne az ideális, ha a mindennapjainkba be tudnánk
építeni a mosoly, a tisztelet, az előzékenység, a jó modor, a tisztesség, az
őszinteség, az odafigyelés, a humor, a segítőkészség, a tolerancia és az
empátia kinek-kinek vérmérsékletéhez illő, megfelelő arányú keverékét; amolyan
reggeli indító üzemanyag, vagy akár napi muníció gyanánt. Persze jól tudom,
mindez csupán utópikus képzelgés a részemről…
Tisztában
vagyok azzal, hogy én sem voltam/vagyok mindenben tökéletes, sőt olyan hibáim
is vannak, amelyekre nem vagyok éppen büszke. Ám a letűnt gyermekkorom,
felnőttként pedig a számtalan munkahelyi megtapasztalás, sokféle emberi
kapcsolat és nem utolsó sorban a betegségem sok mindenre megtanítottak. Többek
mellett arra is, az élet nem arról kell, szóljon, hogy mindenki egyformán
szeressen bennünket; mint ahogy fordítva is igaz, tehát mi sem szerethetünk
egyformán mindenkit.
A
mindennapok mentális túléléséhez szüksége van mindegyikünknek – ha többre nem
is - egymás elfogadására, valamint egymáshoz és az éppen életszerűen aktuális,
lelki környezethez való alkalmazkodásra.
Az
igazi, valóságos, feltételek és érdek nélküli (isteni vagy emberi) szeretet –
legyen szó barátságról, vagy akár szerelemről – nem hiszem, hogy lutri volna! Szinte
biztos, hogy úgyis megtalálja az arra érdemes szerencsés embereket, tehát
felesleges erőltetni, vagy kutatni.
Joggal
róhat meg legvégül valaki:
-
Ezek csak nagy szavak! Balga, elvetélt, gondolatok!
Ha
jobban előrenézek a világ haladási irányába, rájövök, hogy sajnos nagyrészt
igaza is van! De legalább megpróbáltam….
Szerintem!
Ennyi!..
Üdv!
BenMar
