"... a világ tele volt gazdag, változatos lehetőségekkel: a szívem mélyén
akkor is mindig vártam valamit. Magam sem tudtam, hogy mit, de valami jó
dolgot. S ha leltárt csináltam, hogy mi az, ami megéri a mindennapos
felkeléseket-lefekvéseket, öltözködéseket, mosakodásokat meg a többi
kellemetlenségeket, ezek nélkül a lappangó változások nélkül kevés lett
volna az összeszámolható jó dolog ahhoz, hogy kedvem is legyen csinálni
az egészet. De így elég volt. A rosszat könnyen semmivé lehetett tenni
ezekkel a várakozásokkal. Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a
rossz dolgok valóban léteznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és
nyomban megszűnnek."
/"Bébé"
 |
| Ottlik Géza: Iskola a határon |
