Hol volt, hol nem volt...
...
volt egyszer egy, akkori nevén Gellénházi Körzeti Általános Iskola. És volt egy
felső tagozatos diákjai által fenntartott - valamikor az 1980-as évek elején -
Úttörő Szövetkezet (magunk között csak "Kis TSZ") Nagylengyelben,
ahol jómagam a "sajtó fotós" munkakörét is bevállaltam, nem havi
fix-ért, hanem egy fix (50mm) objektíves orosz fényképezőgép csodával, amit
Zenitnek hívnak. Egészen pontosan Nagylengyel, Ormándlak és Gellénháza nem
hivatalos határában, az egykori csirke-pulyka-disznó telep melletti kicsiny
területet, "farmot" tudhattuk a magunkénak, rajta egy kis
"szolgálati könnyűszerkezetes házikóval" és természetesen egy kisebb
disznóóllal, ahol később (angóra)nyulak is helyet kaptak. (Az említett csirke
és pulyka telepre egyébként zsebpénzünk kiegészítse céljából nyaranta, éjjeli
műszakba diákként is eljártunk dolgozni.)
Mint
a nagyoknál, nekünk ugyanúgy volt - természetesen a felnőttek felügyelete
mellett - a diákok közül választott szövetkezet elnökünk, ágazat vezetőnk és
minden év végén tartottunk zárszámadó közgyűlést is, ahogy a nagyok. Ha
emlékezetem nem csal, még néhány jó magyar forint is ütötte a markunkat a
telephelyen végzett "ügyeletekért", amelyet naponta ketten láttunk el
és így aznap mentesültünk a tanítás alól. Ez utóbbi miatt elég nagy volt a
tülekedés a tagfelvételnél.
Sőt
"szakmai" kirándulásokra is vittek bennünket. Az egyik ilyen bábolnai
kirándulásról kedves emlékeim maradtak fenn. (A többire sajnos nem emlékszem.)
/
Megjegyzem egy alkalommal a Magyar Televízió TTT (Tízen Túliak Társasága) című
műsorába is bekerültünk, amikor is nagy ijedtségemre egy fekete Volga jött az
elnökünkért és értem, mint később kiderült, nem másért, mint hogy kivigyenek
bennünket a telephelyre egy riport erejéig. (Amely filmes dokumentumot azóta is
keresek! Aki olvassa, adja tovább!) /
Tisztában
vagyok vele, hogy a (jobbára erőszakos) termelőszövetkezeti rendszer sokakban
rossz szájízt kelt (és akkor még enyhén fejeztem ki magam) ma is, de egy
valamit leszögeznék: nekünk (azt gondolom, írhatom többes számban) anno
gellénházi és környékbéli gyerekeknek szinte semmi közünk sem volt még a
kikupálatlan fejünkkel az aktuális politikához vagy elnyomó rendszerhez.
/
Na jó, hazudnék, ha azt mondanám, hogy idősebb koromban nem kaptam egyetlenegy
pofont sem az akkori rendszertől, de ezt a retro hangulatú bejegyzést
(természetesen tiszteletben tartva más véleményét is) nem szeretném politikai
színezettel avagy a "sötét oldallal" bemocskolni! /
Tehát
maradjunk annyiban, a politika szürke, viharos, zajos égboltja alatt az üzleti
mellett a közösségi élet nem pusztán tavasszal illatozó virágait akkoriban
mindnyájan büszkén és szívesen szagolgattuk, nézegettük. gyűjtögettük.
Jaj!
A szagról jut eszembe, volt egy szaglószervvel megtapasztalható hátulütője is
az iskola mentes jólétnek. A bőrünk és a munkaruhánk az egész napos állatokkal
való törődésnek köszönhetően erősen bűzlött, amely "illatanyag" csak
erőteljes csutakolás, haj és ruhamosás után vált felismerhetetlenné. Volt olyan
"kolléga" is (persze visszavezethető szociális okokra is), aki a
telepen töltött tömény nap után, mindenféle vízzel és tisztítószerrel való
érintkezést elkerülve, eljött másnap a suliba.... elképzelhető hányan keresték
a társaságát.
Egy
mondat, mint száz: tagadhatatlanul sokat adott nekem, mind emberileg, mind
pedig gondolkodásmódban a "Kis TSZ" dolgos és dologtalan,
összetartó/összetartozó közössége; mint ahogy a tette azt az egész, felhőtlen
gyermekkorom is, nem is beszélve a rengeteg emlékről, amelyek nagy részére mind
a mai napig szívesen gondolok.
Ennyi!
Innyi! Jóberúgnyi azt hömbölögnyi!
Üdv!
BenMar
