Ajánló: Hotel
Menthol musical
Mindenkinek ajánlom ezt a nagyszerű, múltidéző zenés darabot, annak is, aki csupán egy könnyű kikapcsolódásra vágyik; annak is, aki egyszerűen szereti a zenét, vagy a Hungáriát, a színházat; annak is, aki nosztalgiára vágyik; annak is, aki egy jó hangulatú buliban szeretné érezni magát; annak is, aki szereti a humort; annak is, aki imád ébren álmodozni; és legvégül, de nem utolsó sorban annak is, aki nem elégszik meg a felszínnel, hanem szeret belátni a „kulisszák mögé” is……
Egyéb, nem csupán nekem felróható külső okok miatt, szégyen ide vagy oda, de férfiasan bevallom, még sohasem voltam szabadtéri színházban, sőt a betegségem 8 éve alatt is csak csupán egyetlen egyszer jutottam el a zalaegerszegi Hevesi Sándor színházba.
A
DBS műtétem ebben is gyökeres változást hozott, hiszen ma már ott tartok, hogy
el merek menni különösebb izgalom, vagy félelem nélkül bármilyen közösségi
rendezvényre, akár színházi előadásra is.
Azért
írtam, hogy tévesen, mert az a meglátásom, hogy éppen a művelt középosztály
hiányzik a két szélsőséget – monumentális alsó és piciny felső osztályt -
magáénak tudható társadalmunkból. Ez a talán szándékosan, körmönfont eszközökkel,
a háttérből irányított kettédarabolása nemzetünknek számomra sok mindent
megmagyaráz, a mai válságokkal teli világunkban, többek között azt: miképpen
képes néhány ember egy hatalmas embertömeget birkanyáj módjára irányítani,
mozgatni.
Persze
ehhez az is hozzátartozik, hogy az a bizonyos embertömeg azért nem képes kihasználva
a többség erejét közösségként, ám mégis egy emberként fellépni, mert széttördeli,
szétdarabolja, megosztja őket a sok szándékosan gerjesztett ellentét, egymás ellen
uszítás is. A médiák (tisztelet a kivételnek) jó partnernek bizonyulnak ebben, hiszen
folyamatosan „kábítanak”, többek mellett próbálják apró, jelentéktelen
eseményekkel, valóság show-kkal, celeb hírekkel elterelni az igazán fontos
dolgokról a figyelmet, végső soron hamis képet kialakítva ezzel az emberekben a
jelenlegi súlyos válságokkal teli helyzetről.
A
válság márpedig köztudottan szinte minden téren érezteti a hatását, és ez alól
sajnos a magyar kulturális élet, azon belül a közízlés sem kivétel, illetve
megrekedt a bóvli, a giccs, a „buta
ember mint példakép”, szintjén. Folklór esetén szerintem pl. egyes művészeti ágak arányának
egészségtelen eltolódása a jellemzi.
Vegyük
észre, hogy megjelent a zenében is (és szinte minden más művészeti ágban)
egyfajta elkorcsosult, eltorzult szemlélet, hozzáállás, vagy hívjuk, aminek
akarjuk, amely során az iszonyatosan rossz is, a fergetegesen jóhoz hasonlóan
országos szinten (vagy talán szélesebb körben) nemzeti művészi értékké alakul,
amely a különböző médiák, főleg az internet segítségével eltorzítja, elbutítja,
hovatovább érzéketlenné, igénytelenné változtatja a képlékeny fiatalságot.
Ez a rossz azt gondolom nem egyenlő az
„annyira rossz, hogy már jó” kategóriával sem, hanem ez a stílus irányzat, ha lehet
egyáltalán ezzel illetni a mai zenék egy részét, már annyira rossz, hogy rosszá
is tesz! Pl: LSD vagy SP és TSA? Vagy mi
a szösz! :D
Gondoljunk csak bele, mikor, és hogy lesz a jövő nemzedéke számára akár egy retro emlék, (a musical, vagy színdarab szót meg sem merem kockáztatni) is a „kicsi legóból”? :D Vagy éppen abból a sok retardált, fullkretén, szerintem süllyesztőre ítélt, képzetlen zenész által prezentált dübörgésből, értelmetlennél értelmetlenebb és a magyar helyesírást és élőbeszédet nagy ívben lesz@ró zeneszövegből, artikulátlan gép és emberi hang egyvelegéből?
Mondhatnám erre azt is akár: "Bezzeg a mi időnkben!" Régen a legrosszabbnak titulált zene is mérföldekkel jobb volt, mint egyes mai népszerűnek kikiáltott Number 1-ok….. SZERINTEM!
Ha valakinek netán az ifjú, haladónak tartott lelkébe hasítottam a (talán) konzervatív, megrekedt vagy elfogult véleményem éles ekéivel, attól az embertől utólag elnézést kérek....
A magukat zenésznek vagy színésznek valló képzetlen bóvlikról már szót sem ejtek…… maximum Kelemen Anna nevét emelném itt ki… :D
Azt gondolom, legnagyobb baj pedig az, amit a Hotel Menthol egyik kulcsmondata meg is fogalmaz: „Amit reggel felépítünk, az estére összedől, amit estére felépítünk, az reggelre összedől” – ám, ha mégse dőlne össze valami csoda folytán, akkor jönnek a romboló eszközök…
Álmodni márpedig kell ahhoz, hogy ezt a tömény szürke világot meg tudjuk színesíteni……
Kérdem én: vajon miért nem áll, mint ahogy eddig sem állt érdekében egyetlen egy kormánynak sem az egészségügy mellett az oktatás rendbetétele egyszer és mindenkorra?????
Bár, ha a művelt középosztály hiányáról beszélünk, az oktatás különösen a felső oktatás kényes téma, hiszen ott nagy számú értelmes, művelt, ám nehéz anyagi körülmények között élő diák és tanár ember tanul, illetve dolgozik, ráadásul ebben az ágban még paraszolvencia sincs - a szemben pl. a doktorokkal.
A kultúra, a műveltség, az iskolázottság, és az intelligencia nem ugyanazzal a jelentéssel bír, mint ahogy a haza, az állam, az ország vagy az otthon sem……
A középréteget kiiktatva nem marad más, mint csupán egy felettébb jómódú, magát politikai elitnek nevező, uzsorás kölcsönöket osztogató, a kultúránk megcsonkításától sem visszariadó felsőbb százezer, és a nagy-többség, azaz a velem együtt egyik napról a másikra élő több, mint 9 millió, valóságos, vagy XXI. századi rejtett szegénységben sínylődő honfitársam. / A "rejtett szegénységen" a kölcsönökből fenntartott látszat jó létet értem.
Tehát ennek az egészségtelen állapotnak a fenntartása érdekében áll a mindenkori hatalomnak. Ezért ők mindent meg is tesznek, többek között kihasználják azt a törvényszerűséget, amely szerint a szélsőségek fenntartása, állandósítása az egyik legpusztítóbb természeti erő, hiszen gondoljunk csak pl. élőhelyünk megváltozott klímájából adódó folyamatos nagy hőmérséklet különbségire, amelyek a csapadékkal együtt még a sziklákat is homoksivataggá képesek változtatni.
Gondoljunk csak bele, mikor, és hogy lesz a jövő nemzedéke számára akár egy retro emlék, (a musical, vagy színdarab szót meg sem merem kockáztatni) is a „kicsi legóból”? :D Vagy éppen abból a sok retardált, fullkretén, szerintem süllyesztőre ítélt, képzetlen zenész által prezentált dübörgésből, értelmetlennél értelmetlenebb és a magyar helyesírást és élőbeszédet nagy ívben lesz@ró zeneszövegből, artikulátlan gép és emberi hang egyvelegéből?
Mondhatnám erre azt is akár: "Bezzeg a mi időnkben!" Régen a legrosszabbnak titulált zene is mérföldekkel jobb volt, mint egyes mai népszerűnek kikiáltott Number 1-ok….. SZERINTEM!
Ha valakinek netán az ifjú, haladónak tartott lelkébe hasítottam a (talán) konzervatív, megrekedt vagy elfogult véleményem éles ekéivel, attól az embertől utólag elnézést kérek....
A magukat zenésznek vagy színésznek valló képzetlen bóvlikról már szót sem ejtek…… maximum Kelemen Anna nevét emelném itt ki… :D
Azt gondolom, legnagyobb baj pedig az, amit a Hotel Menthol egyik kulcsmondata meg is fogalmaz: „Amit reggel felépítünk, az estére összedől, amit estére felépítünk, az reggelre összedől” – ám, ha mégse dőlne össze valami csoda folytán, akkor jönnek a romboló eszközök…
Álmodni márpedig kell ahhoz, hogy ezt a tömény szürke világot meg tudjuk színesíteni……
Kérdem én: vajon miért nem áll, mint ahogy eddig sem állt érdekében egyetlen egy kormánynak sem az egészségügy mellett az oktatás rendbetétele egyszer és mindenkorra?????
Bár, ha a művelt középosztály hiányáról beszélünk, az oktatás különösen a felső oktatás kényes téma, hiszen ott nagy számú értelmes, művelt, ám nehéz anyagi körülmények között élő diák és tanár ember tanul, illetve dolgozik, ráadásul ebben az ágban még paraszolvencia sincs - a szemben pl. a doktorokkal.
A kultúra, a műveltség, az iskolázottság, és az intelligencia nem ugyanazzal a jelentéssel bír, mint ahogy a haza, az állam, az ország vagy az otthon sem……
A középréteget kiiktatva nem marad más, mint csupán egy felettébb jómódú, magát politikai elitnek nevező, uzsorás kölcsönöket osztogató, a kultúránk megcsonkításától sem visszariadó felsőbb százezer, és a nagy-többség, azaz a velem együtt egyik napról a másikra élő több, mint 9 millió, valóságos, vagy XXI. századi rejtett szegénységben sínylődő honfitársam. / A "rejtett szegénységen" a kölcsönökből fenntartott látszat jó létet értem.
Tehát ennek az egészségtelen állapotnak a fenntartása érdekében áll a mindenkori hatalomnak. Ezért ők mindent meg is tesznek, többek között kihasználják azt a törvényszerűséget, amely szerint a szélsőségek fenntartása, állandósítása az egyik legpusztítóbb természeti erő, hiszen gondoljunk csak pl. élőhelyünk megváltozott klímájából adódó folyamatos nagy hőmérséklet különbségire, amelyek a csapadékkal együtt még a sziklákat is homoksivataggá képesek változtatni.
Nem régiben egyik ismerősöm megjegyezte, most éppen a III. Világháború zajlik, csak fegyverpufogás nélkül....
No komment!....
Visszakanyarodva, a musical világához, ennek az úgymond „normális” egészségi állapotomnak, no meg a retro, illetve nosztalgia imádatomnak köszönhetően úgy döntöttünk feleségemmel, hogy nyár-végi, laza esti könnyű kikapcsolódás gyanánt tiszteletünket tesszük szombaton a Kvártélyház előadásában a Hotel Menthol (Fenyő Miklós, Novai Gábor) című musicalen.
Kíváncsisággal és fenntartásokkal ötvözött várakozással tekintettem életem első szabadtéri színházi játéka elé.
Anno 1998-ban, amikor először a nagyközönség is láthatta ezt a zenés darabot, emlékszem csak legyintettem, és hitetetlenül álltam ez előtt a nagy neveket felvonultató, ritka nagy rendezői tehetséget feltételező szerzői megoldás előtt, amelyet Fenyő Miklós, Novai Gábor, Bőhm György, Korcsmáros György követett el. Mégpedig azon okból, hogy nem tudtam elképzelni, hogyan születhet nagy sikert arató és egyben művészi musical - némi prózai szöveggel megtűzdelve - olyan zenei számokból, amelyek nem kifejezetten musical főcím és betétdalainak készültek, hanem egyfajta zenei stílusirányzatot követve, egyszerűen szólva party, magyar jampi, csörgő-zörgő, csicsa ruhás, lázadó, polgárpukkasztó zenének szántak Fenyőék a 70-es évek végén és a 80-as években (2009-ben film is készült Made in Hungaria címmel a Hungáriás Jampikról)
Csupán az a véleményem, hogy mindent a maga helyén és idejében….. aztán később lesz mihez visszanyúlni emlékekért, érzésekért, irányzatokért, témáért, vagy akár elveszettnek hitt álmokért……
Egész pontosan arra gondolok, hogy a Hungária együttes a Hotel Mentol musicalben felvonultatott, előadott zenéi, azt gondolom, sem szövegben sem pedig zenei minőségben nem ütik meg egy nívós zenés darab színvonalát, nem is beszélve a zenei számokban megénekelt egyszerű, Forró rágógumi stílusú, USA-t utánzó „buli világáról” a 60-as70-es évek rock and roll őrületéről.
Most biztosan sokan meglepődnek, hiszen a bevezetőm ellenére, mint azt szombaton személyesen is megtapasztalhattam, mégis csak épülhet vár a sz@rból, amihez nem szükségeltetik más, mint egy jó rendező (Tompagábor Kornél), remek színészi, táncos, énekesi teljesítményt nyújtó színészek, kiváló díszletek és jó akusztikával bíró helyszín, végül és nem utolsósorban egy befogadó, érző, értő, hálás közönség.
Igen a Hotel Menthol zenés darab nálam és úgy láttam minden kedves nézőnél maximálisan megütötte a tőle elvártakat, még akkor is, ha volt olyan néző – kötve hiszem -, aki nem értette meg a rendező háttér üzenetét, amely számomra is értékessé tette a szombat esti előadást.
Még egy érdekesség, amit talán érdemes megemlítenem: anno a Hungária együttes is Fenyő Miklóssal az élen éppen egy válság, egy ideológiai válság kellős közepébe csöppent bele, pontosabban megpróbált a zenéjével segíteni a kilábalásban…..
http://www.youtube.com/watch?v=kMqoGkRDtkg&feature=g-hist
Mindent összevetve: Mindenkinek ajánlom ezt a nagyszerű, múltidéző zenés darabot, annak is, aki csupán egy könnyű kikapcsolódásra vágyik; annak is, aki egyszerűen szereti a zenét, vagy a Hungáriát, a színházat; annak is, aki nosztalgiára vágyik; annak is, aki egy jó hangulatú buliban szeretné érezni magát; annak is, aki szereti a humort; annak is, aki imád ébren álmodozni; és legvégül, de nem utolsó sorban annak is, aki nem elégszik meg a felszínnel, hanem szeret belátni a „kulisszák mögé” is…… :D
Ennyi, Innyi, Jóberúgnyi, azt hömbölögnyi!
ÜDV! BenMar