2012. augusztus 20., hétfő

Ajánló: Hotel Menthol musical


Ajánló: Hotel Menthol musical 

Mindenkinek ajánlom ezt a nagyszerű, múltidéző zenés darabot, annak is, aki csupán egy könnyű kikapcsolódásra vágyik; annak is, aki egyszerűen szereti a zenét, vagy a Hungáriát, a színházat; annak is, aki nosztalgiára vágyik; annak is, aki egy jó hangulatú buliban szeretné érezni magát; annak is, aki szereti a humort; annak is, aki imád ébren álmodozni; és legvégül, de nem utolsó sorban annak is, aki nem elégszik meg a felszínnel, hanem szeret belátni a „kulisszák mögé” is……  

Egyéb, nem csupán nekem felróható külső okok miatt, szégyen ide vagy oda, de férfiasan bevallom, még sohasem voltam szabadtéri színházban, sőt a betegségem 8 éve alatt is csak csupán egyetlen egyszer jutottam el a zalaegerszegi Hevesi Sándor színházba.

A DBS műtétem ebben is gyökeres változást hozott, hiszen ma már ott tartok, hogy el merek menni különösebb izgalom, vagy félelem nélkül bármilyen közösségi rendezvényre, akár színházi előadásra is.

Gondoltam éppen itt az ideje élni (bepótolni) a tévesen középosztály sajátjának hitt városi polgárok, művészetekre szomjas és fogékony, kávéházakhoz és színházakhoz szokott életét. 

Azért írtam, hogy tévesen, mert az a meglátásom, hogy éppen a művelt középosztály hiányzik a két szélsőséget – monumentális alsó és piciny felső osztályt - magáénak tudható társadalmunkból. Ez a talán szándékosan, körmönfont eszközökkel, a háttérből irányított kettédarabolása nemzetünknek számomra sok mindent megmagyaráz, a mai válságokkal teli világunkban, többek között azt: miképpen képes néhány ember egy hatalmas embertömeget birkanyáj módjára irányítani, mozgatni.

Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy az a bizonyos embertömeg azért nem képes kihasználva a többség erejét közösségként, ám mégis egy emberként fellépni, mert széttördeli, szétdarabolja, megosztja őket a sok szándékosan gerjesztett ellentét, egymás ellen uszítás is. A médiák (tisztelet a kivételnek) jó partnernek bizonyulnak ebben, hiszen folyamatosan „kábítanak”, többek mellett próbálják apró, jelentéktelen eseményekkel, valóság show-kkal, celeb hírekkel elterelni az igazán fontos dolgokról a figyelmet, végső soron hamis képet kialakítva ezzel az emberekben a jelenlegi súlyos válságokkal teli helyzetről.

A válság márpedig köztudottan szinte minden téren érezteti a hatását, és ez alól sajnos a magyar kulturális élet, azon belül a közízlés sem kivétel, illetve megrekedt a bóvli, a giccs, a  „buta ember mint példakép”, szintjén. Folklór esetén szerintem pl. egyes művészeti ágak arányának egészségtelen eltolódása a jellemzi.

Vegyük észre, hogy megjelent a zenében is (és szinte minden más művészeti ágban) egyfajta elkorcsosult, eltorzult szemlélet, hozzáállás, vagy hívjuk, aminek akarjuk, amely során az iszonyatosan rossz is, a fergetegesen jóhoz hasonlóan országos szinten (vagy talán szélesebb körben) nemzeti művészi értékké alakul, amely a különböző médiák, főleg az internet segítségével eltorzítja, elbutítja, hovatovább érzéketlenné, igénytelenné változtatja a képlékeny fiatalságot.

Ez a rossz azt gondolom nem egyenlő az „annyira rossz, hogy már jó” kategóriával sem, hanem ez a stílus irányzat, ha lehet egyáltalán ezzel illetni a mai zenék egy részét, már annyira rossz, hogy rosszá is tesz!  Pl: LSD vagy SP és TSA? Vagy mi a szösz! :D  

Gondoljunk csak bele, mikor, és hogy lesz a jövő nemzedéke számára akár egy retro emlék, (a musical, vagy színdarab szót meg sem merem kockáztatni) is a „kicsi legóból”? :D Vagy éppen abból a sok retardált, fullkretén, szerintem  süllyesztőre ítélt, képzetlen zenész által prezentált dübörgésből, értelmetlennél értelmetlenebb és a magyar helyesírást és élőbeszédet nagy ívben lesz@ró zeneszövegből, artikulátlan gép és emberi hang egyvelegéből? 

Mondhatnám erre azt is akár: "Bezzeg a mi időnkben!" Régen a legrosszabbnak titulált zene is mérföldekkel jobb volt, mint egyes mai népszerűnek kikiáltott Number  1-ok…..   SZERINTEM!

Ha valakinek netán az ifjú, haladónak tartott lelkébe hasítottam a (talán) konzervatív, megrekedt vagy elfogult véleményem éles ekéivel, attól az embertől utólag elnézést kérek....  

A magukat zenésznek vagy színésznek valló képzetlen bóvlikról már szót sem ejtek…… maximum Kelemen Anna nevét emelném itt ki… :D

Azt gondolom, legnagyobb baj pedig az, amit a Hotel Menthol egyik kulcsmondata meg is fogalmaz:  „Amit reggel felépítünk, az estére összedől, amit estére felépítünk, az reggelre összedől” – ám, ha mégse dőlne össze valami  csoda folytán, akkor jönnek a romboló eszközök…

Álmodni márpedig kell ahhoz, hogy ezt a tömény szürke világot meg tudjuk színesíteni…… 

Kérdem én: vajon miért nem áll, mint ahogy eddig sem állt érdekében egyetlen egy kormánynak sem az egészségügy mellett az oktatás rendbetétele egyszer és mindenkorra?????

Bár, ha a művelt középosztály hiányáról beszélünk, az oktatás különösen a felső oktatás kényes téma, hiszen ott nagy számú értelmes, művelt, ám nehéz anyagi körülmények között élő diák és tanár ember  tanul, illetve dolgozik, ráadásul ebben az ágban még paraszolvencia sincs - a szemben pl. a doktorokkal.

A kultúra, a műveltség, az iskolázottság, és az intelligencia nem ugyanazzal a jelentéssel bír, mint ahogy a haza, az állam, az ország vagy az otthon sem…… 

A középréteget kiiktatva nem marad más, mint csupán egy felettébb jómódú, magát politikai elitnek nevező, uzsorás kölcsönöket osztogató, a kultúránk megcsonkításától sem visszariadó felsőbb százezer, és a nagy-többség, azaz a velem együtt egyik napról a másikra élő több, mint 9 millió, valóságos, vagy XXI. századi rejtett szegénységben sínylődő honfitársam. / A "rejtett szegénységen" a kölcsönökből fenntartott látszat jó létet értem.

Tehát ennek az egészségtelen állapotnak a fenntartása érdekében áll a mindenkori hatalomnak. Ezért ők mindent meg is tesznek, többek között kihasználják azt a törvényszerűséget, amely szerint a szélsőségek fenntartása, állandósítása az egyik legpusztítóbb természeti erő, hiszen gondoljunk csak pl. élőhelyünk megváltozott klímájából adódó folyamatos nagy hőmérséklet különbségire, amelyek a csapadékkal együtt még a sziklákat is homoksivataggá képesek változtatni.

 http://www.youtube.com/watch?v=DSHabgejFH8&feature=g-hist

Csak egy valamiről nem szabad elfeledkezni: a természetet nem lehet hosszú távon becsapni, és erejét alábecsülni sem szabad, hiszen nincs különbség kis kavics és kőszikla között, ha pusztulásról van szó, akkor minden odavész. 

Nem régiben egyik ismerősöm megjegyezte, most éppen a III. Világháború zajlik, csak fegyverpufogás nélkül.... 

No komment!....

Elnézést kérek az olvasótól ezért a hosszúra sikeredett bevezetőért, amelyet valójában a bejegyzésem végére szántam, de mindez úgy érzem,  szorosan hozzátartozik az alább leírtakhoz. 

Visszakanyarodva, a musical világához, ennek az úgymond „normális” egészségi állapotomnak, no meg a retro, illetve nosztalgia imádatomnak köszönhetően úgy döntöttünk feleségemmel, hogy nyár-végi, laza esti könnyű kikapcsolódás gyanánt tiszteletünket tesszük szombaton a Kvártélyház előadásában a Hotel Menthol (Fenyő Miklós, Novai Gábor) című musicalen. 

Kíváncsisággal és fenntartásokkal ötvözött várakozással tekintettem életem első szabadtéri színházi játéka elé.

Anno 1998-ban, amikor először a nagyközönség is láthatta ezt a zenés darabot, emlékszem csak legyintettem, és hitetetlenül álltam ez előtt a nagy neveket felvonultató,  ritka nagy rendezői tehetséget feltételező szerzői megoldás előtt, amelyet Fenyő Miklós, Novai Gábor, Bőhm György, Korcsmáros György követett el. Mégpedig azon okból, hogy nem tudtam elképzelni, hogyan születhet nagy sikert arató és egyben művészi musical - némi prózai szöveggel megtűzdelve - olyan zenei számokból, amelyek nem kifejezetten musical főcím és betétdalainak készültek, hanem egyfajta zenei stílusirányzatot követve, egyszerűen szólva party, magyar jampi, csörgő-zörgő, csicsa ruhás, lázadó, polgárpukkasztó zenének szántak Fenyőék a 70-es évek végén és  a 80-as években (2009-ben film is készült Made in Hungaria címmel a Hungáriás Jampikról)

Fontosnak tartom megjegyezni: szó sincs arról, hogy lenézném, vagy megkérdőjelezném Fenyő Miklós és társai korszakalkotó tehetségét, zenei tudását, képzettségét, munkásságát, vagy a Hungária együttes 60-as évektől egészen a 80-as évek végéig tartó hatalmas népszerűségét, sőt örömmel tölt el és büszke vagyok arra, hogy részese lehettem annak a színes és csodálatos jampi kornak, hiszen házibulik alkalmával, - mind a mai napig - rengetegszer felhangzott a Hungária együttes feledhetetlen zenéje.  

Csupán az a véleményem, hogy mindent a maga helyén és idejében….. aztán később lesz mihez visszanyúlni emlékekért, érzésekért, irányzatokért, témáért, vagy akár elveszettnek hitt álmokért…… 

A magamfajta, "Hair"-on és "István a király"-on felnőtt egyszerű halandónak mai napig az a természetes folyamat, hogy a musicalek és rock operák „termelik ki” a jó zenéket, nem pedig a zenék a musicaleket. No, de sokat változott, és változik a világ e téren is. 

Egész pontosan arra gondolok, hogy a Hungária együttes a Hotel Mentol musicalben felvonultatott, előadott zenéi, azt gondolom, sem szövegben sem pedig zenei minőségben nem ütik meg egy nívós zenés darab színvonalát, nem is beszélve a zenei számokban megénekelt egyszerű, Forró rágógumi stílusú, USA-t utánzó „buli világáról” a 60-as70-es évek rock and roll őrületéről. Félre ne értsen senki nem lehúzni szeretném a Hotel Mentolt, csupán, ha valaki azt mondaná, ha nem tetszett, csináltam volna meg jobban, arra az volna a válaszom, én biztosan meg sem csináltam volna, hanem meghagytam volna a Hungária együttes számait a buli és koncertek világának. 

Most biztosan sokan meglepődnek, hiszen a bevezetőm ellenére, mint azt szombaton személyesen is megtapasztalhattam, mégis csak épülhet vár a sz@rból, amihez  nem szükségeltetik más, mint egy jó rendező (Tompagábor Kornél), remek színészi, táncos, énekesi teljesítményt nyújtó színészek, kiváló díszletek és jó akusztikával bíró helyszín, végül és nem utolsósorban egy befogadó, érző, értő, hálás közönség. 

Írom ezt mindattól az apróbb hangosítási bakiktól, hiányosságoktól eltekintve, amelyek betudhatóak a nyári melegnek és a fáradságnak is. 

Igen a Hotel Menthol zenés darab nálam és úgy láttam minden kedves nézőnél maximálisan megütötte a tőle elvártakat, még akkor is, ha volt olyan néző – kötve hiszem -, aki nem értette meg a rendező háttér üzenetét, amely számomra is értékessé tette a szombat esti előadást. 

Még egy érdekesség, amit talán érdemes megemlítenem: anno a Hungária együttes is Fenyő Miklóssal az élen éppen egy válság, egy ideológiai válság kellős közepébe csöppent bele, pontosabban  megpróbált a zenéjével segíteni a kilábalásban….. 

http://www.youtube.com/watch?v=kMqoGkRDtkg&feature=g-hist  

Mindent összevetve: Mindenkinek ajánlom ezt a nagyszerű, múltidéző zenés darabot, annak is, aki csupán egy könnyű kikapcsolódásra vágyik; annak is, aki egyszerűen szereti a zenét, vagy a Hungáriát, a színházat; annak is, aki nosztalgiára vágyik; annak is, aki egy jó hangulatú buliban szeretné érezni magát; annak is, aki szereti a humort; annak is, aki imád ébren álmodozni; és legvégül, de nem utolsó sorban annak is, aki nem elégszik meg a felszínnel, hanem szeret belátni a „kulisszák mögé” is…… :D 

Azt gondolom, önmagáért beszél az is, ha azt írom, mögöttünk foglalt helyet két korosabb német nyelven beszélgető (feltételezem magyarul nem tudó) úri ember az egyébként vegyes összetételű nézőtéren, akik egészen az előadás végéig szemmel láthatóan jól érezték magukat.

 http://www.youtube.com/watch?v=3Trt808GMDI&feature=g-hist 

Ennyi, Innyi, Jóberúgnyi, azt hömbölögnyi! 

ÜDV! BenMar 

2012. augusztus 17., péntek

Rímes gondolataim...

 
 
 
Más világ
 
A jó Apád hidd el, becsap
s Anya téged meg nem ért!?
Keresd Istent, imádkozz csak,
kárpótol tán mindenért…!?
 
Ki lehet a jó testvéred?
tán hűtlen fia nemzetnek?
Jézus sorsát szánták néked…?
s vakként félre vezetnek!?
 
Ember miért tőlem kérded:
Vajon ki az,.aki eretnek?

Hagymásbab és Székely csirke

Azon tűnődtem, vajon hogyan lehetne egy kicsit olvasottabbá tenni a Márai Sándor írásait népszerűsítő blogomat, amikor a fejembe ötlött egy igazán „okos” gondolat, amin magamat ismerve kissé meg is lepődtem.

Nem vagyok celeb, se manöken, aki „szakmát” váltva felcsapott monokinis lemezlovasnak, de még csak jelenlegi politikában elmélyült történész vagy sztár ügyvéd, avagy bárki más közismert blogger sem, ezért a többi szürke bloggerhez hasonlóan, nagyon nehéz és „hátrányos” a helyzetű blogernek érzem magam itt az interneten : Ez WANJ

Ebből az ismeretlenség táblával jelzett zsákutcából csupán egy módon láttam a kiutat, mégpedig úgy, hogy kinevezem magam egy bejegyzés írásának erejéig „gasztroblloggernek”. Nem gondolom, hogy akadna kis hazánkban valaki is, leszámítva az „afrikai” éhező gyermekeket, és természetesen kivéve a „gyevi bírót” J  aki ne táplálkozna a nap folyamán legalább egy alkalommal, így azt sem hiszem, hogy különösebb piackutatást kellene végeznem. e témával kapcsolatban.
 Plusz nem is beszélve arról, hogy manapság minden ember, kicsi és nagy tisztában van a gasztroblogger  színtiszta magyar kifejezés korszakalkotó mibenlétével.
Tehát, nem is szaporítanám tovább a „magyar szavak” tömkelegét, hanem „in media(s) res”:

Két, általam kedvelt és már többször is elkészített, letesztelt hagymás eledel receptjének ismertetésével örvendeztetném meg az erre tévedt „kiéhezett” nagyérdeműt:

1, Hagymásbab (Bud Spencer, Terence Hill) Bazsó módra.

Hozzávalók 4 személyre:
- 30-40 dkg kétféle szalonna (pl: kenyér és füstölt főtt császár)
- 3 fej lilahagyma
- 3 fej fehérhagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 3 doboz konzervbab  (fehér vagy vörös)
- só, bors, különböző fűszerek ízlés szerint
- 1 evőkanál liszt
- kevés pirospaprika por
- kevés sertés eredetű zsiradék
- ( lehet, de nem szükségszerű: maradék pörkölt a hűtőszekrényből, virsli, kolbász)
- 1 db fakanál
- egy nagyobb (combosabb) serpenyő

Elkészítési idő:

-         kb. 40-50 perc

Elkészítés módja:

- Előkészítjük a serpenyőt és első lépésként felhevítünk benne egy kis mennyiségű - ki-ki napi zsírszükségletének megfelelő adagot -, sertészsírt, majd ezt követően beleszeleteljük a rendelkezésünkre álló szalonnákat, illetve a karikára vágott hagymákat és kevergetés közben addig hevítjük lassú tűzön, míg úgynevezett üveges állagúvá nem válik a serpenyőben sercegő  alapanyagunk.
A következő lépésben beleöntjük a babkonzervjeinket is, ügyelve arra, hogy az előre megfőzött bab leve is belekerüljön a hagyma és a szalonna mellé, és természetesen arra is figyelve, hogy a konzervek felbontott állapotban, jó szavatossági idővel kerüljenek a kezünkbe.
Majd ekkor sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk és ízlés szerint fűszerezzük a még mindig gyenge tűzön fortyogó hagymásbabunkat. A fűszereket igyekezzünk olyan ügyesen levenni a konyhaszekrényünk felső, kinyithatós ajtóval ellátott részéből, hogy lehetőleg, ha nem muszáj, akkor ne boruljon bele a kiürült műanyag edénybe rejtett, papír vagy nylon zacskóba bugyolált, korábban félretett és gondosan őrzött papírpénz kötegünk.   
Miután úgy hozzávetőleg 20 perc fél órát hagyjuk fedő alatt fortyogni az akkora már íncsiklandozó illatokat árasztó hagymásbabunkat, adjuk hozzá a lisztet is, és utolsó, befejező ténykedésként még kevergessük egészen addig, amíg hasonló állagú, és színű ételt nem kapunk, mint a sólet. (Az apróra szeletelt fokhagymát én csak a legvégén adtam hozzá.)
A tűzről levéve szólóban péksüteménnyel, vagy akár pörkölt húsok, vagy sült/főtt virsli, kolbász mellé köret gyanánt tálaljuk

Jó étvágyat!



2, Székely csirke:

Tudjátok mit? Aki még ezután is éhes maradt, az az ember majd megkeresi a "Székely csirkét" az interneten, ugyanis a Google a barátunk….
vagy ajánlok egy másik lehetőséget is: kérdezze meg a Facebookon Bödi barátomat, akivel anno közösen készítettük el az első Székely csirkénket, ami azóta is az első (number 1 ) maradt a kedvenc egyszerűen elkészítető kajáim listáján, amit bátran merek ajánlani mindenkinek! J