Úgy döntöttem ma ismét gyarapítom bejegyzéseim számát, és a képzeletbeli „amerikás” villásreggelimhez - amely kulináris élvezet részleteivel majd alább megajándékozom az olvasót - , vegyítek egy kis mentális orgazmust is.
Tulajdonképpen a sokadik „étel különlegesség” kapcsán nyithatnék végre már egy gasztroblogot is, de a népszerűség eme formájához agresszív kismalacként csak ennyit írnék: NEM NYITOK!
Kis kitérő után folytatva a megkezdett gondolatmenetet, magyarul: miközben jó ízűen (nem én mondtam) két pofára majszolom a feleségem által készített Benedict Eggs-met, (Balázs szerinted ez magyarul van?!) na jó, akkor Benedek tojásomat, azon elmélkedem, vajon miért van az, hogy a felnőtt értelmes emberek nagy része már gyermekkora óta nagyon jól tudja hogyan kellene ember módjára normálisan élni, hiszen, mást ne említsek a közösségi oldalak (szándékosan nem neveztem meg egyiket sem, ugyanis nem szeretnék ingyen reklámot biztosítani a blogomban még a Facebook-nak sem) is tele vannak szebbnél szebb „élet igazságai” idézetekkel, ami azt bizonyítja a számomra: annak ellenére, hogy az IRL-ben, vagyis a való életben pont az ellenkezőjét teszik, nagyon is tisztában vannak a követendő helyes emberi tulajdonságokkal, legalábbis abból kiindulva, hogy aki idéz valakitől az el is olvassa, sőt értelmezi is szöveget.
A fene se érti ezt! Talán fordítva kellene? Rosszra (lopni, gyilkolni, sikkasztani, hazudni, ellenségeskedni, stb.) tanítani a gyerekeket és trágár gondolatokkal televágni a közösségi oldalak „élet igazságait”? Hiszen az emberek jó része (Maximális tiszteletem a kivételnek) nem pont ellene tesz a józan észnek? A paraszti* egyszerű józan észnek? Hát igen ebből mi következik? Kevés az egyszerű paraszt** ember, neveljünk hát még több parasztot**!(a paraszt alatt először * a szó jó értelmében vett bunkó médiás szóhasználattal élve a „vidéki egyszerű embereket”, a második szóhasználatnál pedig ** az önszántából buta, primitív állat módjára élő embereket értem)
Részben jogosan hányhatná a szememre most valaki, ezzel hogy mindebből, amit most itt leírtam, semmi újat nem tudott meg, ugyanakkor valószínűleg lehet, hogy csupán én is egy fehér ködben tündöklő Antikrisztus vagyok…. mint a jó magyarok, ahogy azt egy közhellyel élve* (ahol már maga ez a szóösszetétel, szófordulat is * divatos klisévé avanzsálódott) .: „Csak a számmal focizom, mert úgy könnyű!”
Lehet, hiszen rengeteget hibáztam és megtapasztaltam én is számos ballépésem következményeit, és ugyanúgy engem is meg lehetett téveszteni hazugságokkal szándékos vagy véletlen ferdítésekkel, mint bárki mást, hiszen azt gondolom az abszolút igazság, a mindenek felett álló tudás még Istenen (létezik Isten vagy sem) kívül senkinek nem kerülhetett és nem is fog kerülni a birtokába.
Annyit viszont velem együtt megtehetne mindenki kezdőlépésként, (persze csak azok akik eddig még adósai az élet ezen feladatának), hogy a saját hibáinkból, elbaltázott múltunkból tanulva megpróbálunk a tőlünk telhető minden módon és eszközzel jó embert nevelni a gyermekinkből, hogy ők már ezeket a hibákat ne kövessék el még 101-edszerre is…. Ennek a jó példával történő előttük járásnak okán választottam a blog írás azon formáját, ahol egyes szám első személyben a saját életem egyes részeinek bemutatásával, vagy éppen egy általam kitalált, fiktív szereplő történetén keresztül, mintegy digitális napló formájában szeretném úgymond nyilvánosan is meggyónva bűneimet a Lélek=Isten előtt, segítve az utódaim tisztánlátását. (Gratulálok a szép körmondathoz Balázs!)
Hogy ezt ebben a formában jól teszem-e? Nem tudom! Folyamatosan kételkedem, dilemmák gyötörnek, hiszen így Parkinsonos betegként mivel már alapból nem lehetek tökéletes apa, vagy férj, szerető, sok mindent kockáztatok a nyíltságommal, feltéve, ha az írásaim eljutnak azokhoz is, akik valamiért félreértelmezik a szavaimat, vagy ellenszenvet ébresztettem ez idáig bennük.
Ha más nem is, de talán így vagy úgy éppen a Parkinson kórom miatt tudok segíteni másnak a betűimmel. Tulajdonképpen ennek a betegségnek a „segítségével” fordult először a Pokol felé, de aztán így vissza tekintve nagyon sok más mindenben viszont jobbra az életem. Az életem szó talán nem is a legalkalmasabb ide, ehelyett az ítélőképességem vagy a látásmódom jobb volna, ugyanis az életem mind a mellett, hogy a DBS-nek köszönhetően jelentős pozitív változásokon ment keresztül, azt azért nem szabad elfelejteni, nem gyógyultam meg, sőt az állapotom görbéje sem felfelé, hanem, ha lassan is, de lefelé ível.
/Mindezen gyökeres változáshoz úgy látszik nálam is szükség volt egy ilyen brutális külső beavatkozóra, mint ez az átkozott Parkiso!!!! (De tovább gondolva ezt a logikát, az egyénből kiindulva, eljutva a kisebb majd nagyobb közösségeken keresztül egészen a nagyvilágig; azt nem egészen értem miért kell minden jó változást valami iszonyatosan rossz dolognak, háborúnak megelőzni? Egyre csak azt kérdem: mennyi ember okozta katasztrófának kell ahhoz még megtörténnie, hogy belássuk nem jó úton haladunk…../
Még ma is dupla erőt igényel, és kisebb nagyobb fájdalommal jár szinte minden egyes mozdulatom, csupán az a változás, hogy a DBS-es kütyümnek, illetve a hozzászokásnak köszönhetően a külvilág ebből sokkal kevesebbet érzékel. Ezzel azt gondolom mindent elárultam a jelenlegi fizikális állapotomról.
És akkor egy hirtelen mozdulattal a látható külsőségeket feledve, átváltok, jobban mondva visszatértem a kiindulóponthoz, a pszichés, vagyis lelkiállapotom világához, ugyanis a TV-t megnyitva csak úgy ömlött rám a: meghalt, elütötték, leszúrta, megverték, megerőszakolták, lelőtték, kirúgták,…. felrobbant, kigyulladt, leomlott, stb. stb. média hányadék…
Mindez a sötét jelen eszembe juttatott egy színt: a feketét! Mielőtt még valaki rosszra gondolna, gyorsan leírom nem másra értettem ezt a középkorra és egyesek agyára még ma is jellemző színt, hanem a fekete kávémra! J
A kávé színébe kóstolva jöttek csak igazán ám a valódi Magyarországi pszichés állapotokat tükröző hírek: bankot rabolt azért, hogy be tudja fizetni a csekkjeit, öngyilkos lett, mert kilátástalannak látta családjának megélhetését… a következő villanás már a bankok deviza árfolyamára, a fényűző, dorbézoló celeb világba és a parlamentbe enged bepillantást……. hmmm. vajon hogyan, milyen úton módon jutnak idáig az elkeseredett emberek? Talán azért, mert nem figyelünk oda eléggé egymásra? De sok kétségbeesett ember közül melyik képes vigyázni a másikra?
Megmondták már régen is az okosak, a pénz az oka mindennek! Ma ez kicsit módosult és azt mondják, a munkanélküliség a ludas, végső soron a baj azzal van, hogy kevés a munkalehetőség, mert munkakedvvel nincs baj. Míg mások kapnak munkát, ám ők be sem járnak dolgozni, inkább - jó esetben – nem lopni járnak, hanem otthon fekszenek. - Tehát nem hogy melóhely, de még plusz munkalehetőség is volna, csak nem sírni kellene, hanem többet dolgozni… (ezt egy kretén politikus mondta).
Akkor itt valami nincs rendben egészen a gazdaságpolitikával, vagy lehet hogy ennyire távoli kultúrák élnek együtt Magyarországon?
Túl téve magát szerencsétlen munkába belerokkant, depresszióba zuhant ember immár második stresszén, hogy betegsége mellet, még elveszíti munkahelyét is, kétségbeesetten elmegy egy pszichiáterhez, hogy segítséget kérjen. A doktor rögtön az elején leszögezi:
- Nem tudok segíteni anyagi gondjai megoldásában, mert azt magának kell megoldania. Csupán abban tudok segíteni, ne csupán a negatív dolgokat vegye észre, és ez által megtapasztalja majd sokkal elviselhetőbbé válik az élete! Első lépésben ismertetném a tarifámat: 1 óra 7 000, két óra csupán 14 000,-!
Mivel a pacienssel eztán sem történik semmi pozitív, hiszen egyre csóróbbá válik, és aki tudna rajta segíteni, a politikus, miután elvette adó címén a maradék kis pénzét is….. a történet végét meg már ismerjük a televízióból……
és legvégül amint azt az elején ígértem a Benedek tojás (Egyszerűen elkészíthető és Igen finom!) receptje:
Legközelebbi villásreggeli: amerikai palacsinta, húspogácsával és juhar sziruppal…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése