Beszélsz angolul?

Duju szpiik inglis?

- Good morning! – köszöntem oda nagyot a strand bejáratánál posztoló, belépőjegy árusításával foglaltoskodó tetszetős hölgynek, megvillantva nem létező angol tudásomat. – Do you speak english?

- Yes! Dober Dan! – jött hamarjában a mosolygós válasz a a fiatal leánytól.
-  Where is toilet? – folytattam tovább az immár jól  indult angol nyelvű beszélgetésünket, miután megvásároltam a belépőket – szintén angolul – a családom számára.

A választ, ami erre az egyszerű kérdésre érkezett azért nem tudom felidézni, mert egy árva kukkot sem értettem belőle csak bólogattam, mint anno a kiskutya a Zsiguli hátsó ablakában. Miután a dekoratív kisasszony befejezte az útbaigazítást, - a fejmozgásomból csekkolta, hogy értem, amit mondott -, kénytelen voltam benyögni:
- I don’t understand! Sajnálom, de nem értem!

Mire a kishölgy fura pillantásokat vetve rám megismételte ugyanazt a kérdést, amit az immár negatívra fordult beszélgetésünk legelején én is:
- Do you speak english?
- No! – válaszoltam suttogó hangon, és gyorsan elsomfordáltam a vízpart felé.

Ám ekkor adódott egy újabb megoldásra váró feladat: megtudni, mennyi be is kerülhet a két napozó ágyból és egy darab napernyőből álló tengerpartra kihelyezett, kiadó kollekció.