Horváthné Bencze Irén üvegfestő
művész hölgy kedves meghívásának eleget téve tegnap családom egy kisebb
részével a számomra kedves gyermekkori emlékeket is rejtegető határ menti kis
városba, Lentibe látogattunk, hogy részt vegyünk Irén kiállításának
megnyitóján. A „Színek, fények, érzések” címet viselő, csodálatos alkotásokat
felvonultató tárlat Lenti 35 éves évfordulójának eseménysorozataként a helyi,
városi könyvtárban kapott helyet, amely 2014. május 17.-ig minden érdeklődő számára
megtekinthető.
Az ünnepélyes egyben színvonalas megnyitónak
a könyvtár olvasóterme adott helyet, amelyet Gyulavári Adrien elbűvölő fagott
játéka, Lengyák István pedagógus baráti, közvetlen hangú megnyitóbeszéde,
valamint Horváth István Radnóti-díjas versmondó magával ragadó előadása tett
tartalmasan színessé.
Ismerve a művésznő (annak
ellenére írom ezt, hogy a bemutatkozását Irén ekképpen kezdi: ”Nem vagyok
művész, csak egy lelkes amatőr…”) korábbi
alkotásainak egy részét - nem műértő szemmel - azt gondolom, a kiállított, lenyűgöző
üvegfestmények egy letisztult, egyedi stílusról, minden szempontból mesteri technikáról
tesznek tanúbizonyságot. A különféle ( természet, állatok világa, különböző
korok és tájak, emberi érzések, szakrális témák, stb.) ihletettségű képekből
áradó hangulat, az alkotói mondanivaló, divatos klisével élve olyannyira átjött,
hogy néhány üvegfestményt szívesen választanék leendő verses kiadványom illusztrációjának
is, melyekből ízelítőként meg is mutatnék (igaz csak telefonnal készültek)
néhány képet. Külön kiemelném a „sziluetteket”, amely alkotások – többek között
- különösen elnyerték a tetszésemet.
 |
Keresztem
Szemedbe nézek Gyönyörű szépek Azok a bánatos kék gyöngyszemek ... Szólni most vétek Nem is beszélek Hisz nem kell a szó, hogy megértselek Látom a múltunk Boldogok voltunk Ittuk az életünk habzó borát Oly sokat vártunk Arra hogy sorsunk Forduljon végre már egy jókorát Nem hagyott cserben Ment is az rendben Szaladt az életünk Mekka felé Meg volt már minden Én is azt hittem Nem állhat senki az utunk elé Míg nem egy reggel Egy hang szólt: "Ember Fogjad a bitófád kis csillagom Sírodig vidd el Szenvedsz majd hidd el! - De nem mondta mindezt miért kapom Megfeszül csendben Testem kereszten Hiába kérlelem a teremtőt Könnyek szememben Kedvesem szemben
/Benmar
|
 |
Retromantika
Holdnak rivalda fényében a Balaton, Medrében csendben csobbannak a csillagok, Árbócok árnyékában, egy kopott padon Ülök,… szédülök a széptől, magam vagyok. Elfeledett nyugalmat terelget a szél Part felé,vízporondon lágyan ladikok Ringatóznak, tán hallják ők is, amit én:... Csendet,… szebbet eddig ember nem láthatott. Túlpart csalogatja, hívja már, tovaszáll, Elrepül édes csókokért a gondolat, Akár az idő, ki átölel, és sétál A parton,… hallom az öreg fűzfák alatt. Ő az, ki Tisza cipőben szaladgált, Aki hosszú hajjal rock zenét hallgatott, Kopott , szűkre szabott Trapper farmerban járt, Várta,… vágyta a szerelmetes holnapot.
/Benmar
|
 |
"Nyár"
Tűzforró fények, szomjas remények, aszfalton melletted sötét magad; Szerelmes esték, akár a festék... lemoshatatlanul reád ragad… Fújják, vagy kenték, forró a festék, felizzik, megéget Nap-mosolya; nyáresték csendje, s tücsökzaj benne, nem bújok előlük….. nincs is hova! /Benmar |
 | |
| "Ősz" Lankák és dombok, lehulló lombok, megkopott órákból borús napok; Őszülő erdők, bársonyos szellők elsárgult levelek: képeslapok… /Benmar |
 |
"Tél"
Hólepte szívben, ékesebb nincsen, kandalló melege, s fa illata; didergő magvak, takarót kapnak ... s befagy az álmoknak égszín tava
/Benmar
|
 |
"Tavasz"
Felébredt élet, vágyja a szépet, és nem élne túl már hosszabb telet, Madárdal búgja, reggel azt súgja: visszajött kedvesed, téged szeret…... Bimbóznak, nőnek, tőzikék, tölgyek pacsirta énekük: tavasz dala; Természet míve, felkap, s már vinne ébredő, nektáros fuvallata.
/Benmar
|
Virtuális vendégkönyv / Városi Könyvtár Lenti / bejegyzésem:
Horváthné Bence Irén üvegfestő művész hölgy kedves meghívásának eleget téve családom egy kisebb részével a számomra szintúgy kedves gyermekkori nyarak emlékeit is rejtegető határ menti kis városba, a hosszú idő óta nem látott Lentibe látogattunk, hogy részt vegyünk Irén kiállításának megnyitóján. A „Színek, fények, érzések” beszédes' címet viselő, csodálatos alkotásokat felvonultató tárlatnak és az ünnepélyes megnyitónak méltán helyet adó Városi Könyvtár hangulatos, szolidan elegáns helyszíne és az ott élő, ott dolgozó emberek messze földön híres zalai vendégszeretete azt gondolom, a látott művészeti alkotások mellett szintén említésre méltó pozitívum. Őszinte Örömmel: Szabó Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése