Egyre többet olvasom és hallom, hogy az embernek mindenkit szeretnie kellene…. Ha jól belegondolok a szeretet valódi értelmébe, akkor arra a következtetésre jutok a legvégén, hogy ez teljességgel kudarcra ítélt, lehetetlen vállalkozás.
Azt gondolom, hogy elég volna félretenni a gyűlölködést, valamint az lenne az ideális, ha a mindennapjainkba be tudnánk építeni a mosoly, a tisztelet, az előzékenység, a jó modor, a tisztesség, az őszinteség, az odafigyelés, a humor, a segítőkészség megfelelő arányú keverékét, … ami jól tudom csak utópia.
A gyermekkorom, valamint felnőttként a munkáim és a betegségem sok mindenre megtanítottak. Többek mellett arra is, az élet nem arról kell, szóljon, hogy mindenki egyformán szeressen bennünket, mint ahogy fordítva sem, tehát mi sem szerethetünk egyformán mindenkit.
Helyesebb szó talán az elfogadás, vagy egymáshoz való alkalmazkodás. Az igazi, valóságos szeretet úgyis megtalálja az arra érdemes szerencsés embereket, tehát felesleges erőltetni. J
A másik ilyen elcsépeltnek tűnő megállapítás, hogy a nő és férfi közötti hosszú távú kapcsolatokban egy idő után a szerelem szeretetté változik…. helyesebben a kérdés az: Mikor?
Azt gondolom, ez is egy téves megállapítás, hiszen annak ellenére, hogy a szerelemnek vannak néha külső, biológiai jelei, a szeretet definícióját nem lehet egészen pontosan meghatározni, főként egy ilyen „kényes” összehasonlításkor, amikor is a szeretetet próbálom elkülöníteni az érzések csúcsától a szerelemtől, illetve megkeresni a nem létező éles határokat a szerelem a szeretet valamint, a szeretet és az ösztönös ragaszkodás mezsgyéjén.
A másik probléma szerintem az, hogy a szeretet önmagában is számos jelentéssel bír, nem is beszélve - mivel párkapcsolatról van szó -, a szimpla szexuális vonzalomról, ami szintén ösztönként fogható fel ….
A klasszikus kiskacsa kísérletben pl. a bébi kibújva tojásából azt az élőlényt, vagy mozgó tárgyat követi anyjaként, akit először meglát.
A szeretet kérdése számos kérdést felvet bennem:
Mikor kezdődik vajon az emberi egyedfejlődés során az érzelmeken alapuló szeretet, vagyis hol ér véget az ösztönös ragaszkodás, amikor már valódi szeretetről beszélhetünk, és azt követően mikor veszi át a szerelem szerepét?
Lehet-e ösztönösen szeretni, bármit vagy bárkit is, vagy meglehet-e egyáltalán tanulni azt?
A szeretetet (ragaszkodást, szerelmet) hosszabb rövidebb ideig önérdekből, vagy más aljas szándékból hazudni is lehet…!? akkor végképp nem értem miért kellene erőltetni azt, bárki részéről is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése