Kedves Adria!

Adriai

Egyszer réges-régen,
akár a mesében
Föld-közének tengerén...
adriai alkony
rám talált a parton
s néztük egymást Ő meg én...

tüzes színű fény-folt
átölelt az égbolt
s dalmát dalt dúdolt a szél
pucéran és lassan
jött a halk morajban
hozzám bújt, mint aki fél

szerelmesen csókolt
szomjas szája sós volt
midőn vízbe fúlt a Nap
akár egy szép álom
ma is reá vágyom
nem volt több: egy pillanat...

Szabó Balázs

 

Vallo-más

Óvatosan ereszkedik a Nap a vízbe
megfürdeti sugarait az alkonyat
a tengerben még ott a tükörképe
aztán elmerül a fény egy perc alatt

hallgatom a csobbanás csendjét
mellettem tűz lobog, rálehel az éjszaka
ülünk egymással szemben, mint két
szerelmes: én és a csodálatos Adria...

Szabó Balázs