Csupán egy életérzés... semmi más...

Talán még akadnak jó páran rajtam kívül is, akik önmaguk gyermekkori tiszta és érintetlen, folyton a helyes ösvényt kereső lelkéből táplálkoznak ma is….

A ködös, füstös párától fuldokló késő őszi reggelek eszembe juttatják a múltam, amihez gyakran hozzányúltam….  Ma nem többet, csupán egy érzést, életérzést hoztam:

A "Vándor"

Fakó képű sápadt hajnal
nekimegy a sötétnek,
éji szemek álmaikkal
halványulnak... s kiégnek

árva arcú vörös fényfolt
imitálja a Napot
tegnap úri ruhában volt,
ma csak szakadtat kapott

elnyűtt szagú embertömeg
unalmasan buszra vár
némelyiknél boros üveg
minden szürke és sivár

kopott foltos farmerkabát
amott a túloldalon
dúdolja a "Vándor" dalát...
csodálattal hallgatom...

ilyen tiszta bájos hangon
ki az, aki énekel
lehet, hogy az én angyalom
kit soha sem érek el

A csavargók

Emlékszel még barátom
nem is olyan régen,
jártuk ezt az országot
együtt egy térképen
szívünkben az álmaink, zsebünkben nagy semmi...
mindegy volt akkor hova, csak innen messze menni...

gitárral a kezünkben
gyakran útra keltünk
jövőnkről is dumáltunk
s Dinnyést énekeltünk

hosszú hajunk lobogott
kopott farmer rajtunk,
mondták ezek csövesek,
de nem azok voltunk
nem akartunk mi sem mást, kicsit vadnak lenni...
mindegy volt akkor hova, csak innen messze menni...

szülővel és tanárral
néha összevesztünk
azt jósolták gyakorta
ez lesz egyszer vesztünk

szabadság és szerelem,
erről szólt az ének
mindezek mára már a
lelkünkben emlékek
"fiatalság, bolondság", nem több, csupán ennyi...
mindegy volt akkor hova, csak innen messze menni...

ám az idő nem állt meg
fut, rohan mellettünk
ajándékba kaptuk, hogy
boldogok lehettünk

hallom néma sóhajom
nyom a jelen súlya
együtt lennék szívesen
veletek most újra
becsukom a két szemem, csak ezt tudom tenni...
és ezzel a pár sorral a múltba vissza menni...

A farmerom

Szekrény mélyén eltemetve
Alszik farmer nadrágom,
Kopott múltját nem feledte,
Kidobnám, de sajnálom.

Indigókék tiszta lelkét
Atyám gyakran szapulta,
Erős vászonból szőtt testét
Rendszer rólam lehúzta.

Régi zene hangját hallva
Táncolnak még lábai,
Új ritmust ő nem akarja,
Foltos szára nem mai.

Emlékeim közt keresve
Szívemben megtalálom,
Nem kell nékem más helyette,
Ő a legjobb barátom!