Anno a szülői ház ablakából gyermekfejjel oly sokszor kinéztem, ahogy tettem ezt felnőttként ma is.... Mára kissé - velem együtt - átalakult, megnőtt, egy része elpusztult vagy kivágták...
Az egykor szinte egyedülálló, akác illattal fűszerezett, rendezett, gyönyörű virágzó fákkal, ritka tujákkal tarkított park emléke /ex-látványa/ - ha néha napján ráfeledkezem -, még ma is könnyeket csal a szemembe,...
A szebb időket is megért képet, a nyugalom, a játék, a balhék, a barátság és szerelem kincses szigetét már csupán az emlékeimben őrzöm, de ott hét lakattal lezárva, amit néha felnyitok:
 |
| Ami nem változott: anyám muskátlijainak színe és illata :) |
 |
Célkereszteben a "Park"Ma is...
Nem történt az nagyon rég:
Érzem ízét számon ma is, mit kismanó lány, nyuszi adott nékem Ő, az ovis, tuják közé csent édes puszi... azt suttogtam: Muti mindent! Mid van? Kérek még! Bíztam, talán nem vág át! És kaptam tőle is, bőven; nem volt fukar a sorsom. Később sem lett más merőben, tán csak a méret... ma is hordom minden egyes csókom varázslatos világát. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése