BME - egy budapesti út margójára...

"Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.
Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!"

 

 

Vasárnap felköltöztettük Hettussal a nagy fiamat a „bödös nagy városba”! Bajeg levezettem 600 km-t egy Mitsubishi l200-assal, egyik kedves rokonom jóvoltából.... amit ez úton is nagyon köszönök! volt minden: felhőszakadás, szembe a forgalommal vezetés, anyázás, piros lámpa, eltévedés: 4x Margit híd, 4x Petőfi híd, 4x4 ..... már nagyon hiányzott a vezetés...  Most meg a Bence....

 

Az a harci helyzet, hogy a gázolaj mellett a könnyfogyasztásunk is számottevő volt…

 

Akárhányszor bepillantok az üres szobájába… férfiasan bevallom hiányzik az a kölök! Ám ahogy a Hettire és a Marcira nézek, szavak nélkül is látom a szemükből, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül….

 

Tudom ez az élet rendje…. És büszke is vagyok az eddigi eredményeire, arra, hogy felvették a BME-re … boldog is vagyok, de mit tegyek: hiányzik az a kölök!

 

Biztosra veszem, hogy ezekben az „ismerkedési” napokban neki sem könnyű…. De abban is biztos vagyok, hogy helyt tud állni, megbirkózik a nehézségekkel, könnyen veszi majd az akadályokat …. Bízom a találékonyságában, munkabírásában és a kitartásában! De azért mégis: hiányzik az a kölök….!

 

Féltem is a születése óta, hiszen olyan jó kedélyű, jólelkű és jóhiszemű, becsületes, érzékeny emberke ma is, mint mindig is volt gyermekkorában, attól a pillanattól kezdve, amikor kimondta az első szót: „Hette” …

 

Ha mindent az éles eszére hallgatva intelligens módon úgy tesz majd, ahogy a szíve diktálja, hiszem, hogy életének, fiatalságának legboldogabb évei következnek...

 

Azt kívánjuk neki, mi a szerettei, hogy így legyen… és történjen bármi, mellette állunk és segítjük őt! Tudnia kell, hogy számíthat ránk!

Azért mégis: hiányzol nekünk te kölök!