„S bármennyi bosszúságot, fájdalmat okozzunk is egymásnak –
mint az Ádám és Éva nyitódarabból kitűnt (ez a jelen kötet nyitánya is!) – mi,
mindenkori Ádámok és Évák, a legmélyebb gyönyörűséget, a legronthatatlanabb
menedéket mégis-mégis egymásban leljük….
... mérhetetlenül sokat veszítenek a mai párok (tisztelet a kivételnek!) azzal, hogy lemondanak a fokozatosságról egymás megismerésében, továbbá azzal, hogy nincs szerelmi jelbeszédük, nem ismerik a szerelmi rítus varázslatos játékait.”
„Mint a kutyák, mikor összeragadva
vonszolják egymást és üvegesen
meredt szemmel bámulnak kirakatba,
pocsolyába, s nyögnek keservesen:
... mérhetetlenül sokat veszítenek a mai párok (tisztelet a kivételnek!) azzal, hogy lemondanak a fokozatosságról egymás megismerésében, továbbá azzal, hogy nincs szerelmi jelbeszédük, nem ismerik a szerelmi rítus varázslatos játékait.”
„Mint a kutyák, mikor összeragadva
vonszolják egymást és üvegesen
meredt szemmel bámulnak kirakatba,
pocsolyába, s nyögnek keservesen:
olyanok vagytok itt összetapadva!
S én csak álmélkodom öregesen,
nem irigyen, sőt inkább undorodva:
ez hát az utcára vitt szerelem!”
(Jékely Zoltán: Magamutogató szerelmespár)
/ Kóka Rozália: Egy asszon két vétkecskéje / Harminchárom bukovinai székely, gyimesi- moldvai csángó népi szerelmes történet – Eredeti gyűjtések alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése