Fehér Renátó: GARÁZSMENET

 Nyeremény' - könyv  :)  ajánló 

„Régi-régi tervem verseket írni. Fölkapargatok magamban anyagot, ihletet, belső rímeket. Van itt dolog elég:…” / Részlet a kötet, azaz Fehér Renátó Fuga című verséből

Számomra minden új könyv, vagy éppen vers olyan, mint egy ismeretlen, tiszteletre, megismerésre érdemes ember, akinél csupán idő és „kommunikáció” kérdése megfejteni, megtapasztalni milyen lélek is lakozik a külső mögött. A kommunikáció jelen esetben az írott szövegre, a verssorokra értendő, amelyekből - kellemes meglepetésemre - úgy érzem részben képeket (egy „fotós” már csak ilyen) kaphattam Renátó életének jelentősebb momentumairól is; mindamellett, hogy a saját (magyar) múltam/jelenem jellegzetességeit véltem úton-útfélen felfedezni. És tette mindezt oly hitelesnek tűnő módon, hogy már-már elhitette velem (IS), hogy valójában velem (IS) egyívású a fiatal költő.

A hátsó fülszöveg szerint Renátó 1989-ben született, ami több szempontból is érdekes a számomra/számunkra, hiszen ez a dátum jelentős fordulatot hozott mindannyiunk életében: Magyarország politikai, gazdasági életében; valamint pontosan 20 év választ el bennünket életkorilag, ugyanis jómagam 1969-ben születtem. ( 1989-ben az akkor még kötelező sorkatonai szolgálatomat töltöttem Lentiben/Zajdán).

Megdöbbenve, ugyanakkor csodálattal tapasztaltam ( ha az „intellektuális vérbankom” Márai Sándor egyik, bölcsességről szóló elmélkedését veszem alapul), hogy nem csupán egy sokat megért legalább 40 éves  bölcs ember képes ilyen autentikus módon bemutatni a (szülők elbeszélése alapján, „ősök nyomán”, csupán gondolatban megélt) közös, „Melba kockás”, „kovbojos” múltat, párhuzamba állítva a „rothadó” mával és a nem túl biztató jövőképpel (mind emberileg egyéni szinten, mind pedig a nagy egész részeként társadalmilag).

Kíváncsi voltam, milyen egy 25 éves ifjú „emberpalánta” gondolatvilága, milyen saját magáról, a családjáról, a közvetlen és közvetett környezetéről, a jelen korról/kórról, a hazánkról alkotott véleménye, vajon milyen érzések ülepedtek le benne, vívnak harcot, vagy éppen törnek fel belőle? Vaj’ milyen lehet a saját maga által, költői eszközökkel bemutattatott, nagyfiam korabeli srác (koraérett kisfiú, felnőtt, bölcs, tisztán a realitás talaján álló férfi, stb) érzelemvilága? Vajon képes-e számomra is érdekes témáról, számomra is érdekes stílusban, számomra is érdekes eszközökkel, mesélni, írni egy nálam pontosan 20 évvel fiatalabb tehetséges kortárs költő (kolléga :) ) egy  „Garázsmenetben”…?

Azt gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy az iménti kérdésiemre – igaz kissé a döbbenettől és csodálattól meglepődve, hiszen egészen másra számítottam – mindenre kiterjedő, részletes válaszokat, hiteles képet/ képeket kaptam. Ha kedvencet kellene megjelölnöm a kötetből, akkor a „Makk ász” és a „Láthatatlanok” című verseket említeném meg…

Egyszóval a szerintem manapság  ritka, „múltbéli reál fantáziával” kevert, józan, néha a „kibontott sörök utolsó leheletével”, „üvegfalú liftbe” szorult, eltorzult jelent ábrázoló, jövőt sejtető művészi képesség lenyűgözöt...

Mégegyszer köszönöm a könyvet és az élményt!

Ennyi….   / BenMar