Kutas Kálmán: Ars Poetica

Forrás: Dr Jáni János "Kettős elhivatottság" című könyvéből

A napokban kezembe kerültek Dr Jáni János bátyám jóvoltából - több más könyv mellett - Kutas Kálmán  XX. század elején született művei is.....

Az evangélikus lelkész, költő, író és műfordító Kutas Kálmánnak (1888-1984) ez év november 21.-én lesz a születésének 126. évfordulója.

„Kutas Kálmán kitűnt gazdag, ízes nyelvével, virtuóz formakészségével és bölcselkedő hajlamával. Fő mondanivalói a vallásos, erősen humánus élményvilágból fakadnak. Légkörét a szellem fénye hatja át. A magyar klasszikus hagyományon nevelődött igen kiművelt hangszereléssel szóló formaművészet.”

/Keresztury Dezső/

És íme az elbűvölő, mesteri, "kézzel fogható" ékes bizonyíték („Ars Poetica”) - többek mellett-, hogy Kutas Kálmán méltán rászolgált Keresztury dicsérő szavaira:…

Kutas Kálmán: Ars Poetica

Ó mily silányság, sok süldő poéta

Ha véli azt, hogy mind, mi rejtve él

A szívredőkben, érzés: játszi méla,

Lágy, búskomor, víg, - mely mint röpke szél

Oly észrevétlenül surran ki néha

Szívünkből s hangtalan’, mint a levél

Ha légbe hull: hogy mindez énekelve

Formát talál, ha jő dalolni kedve.

Nem több egy érzés olykor, mint az ének,

Ajzott húron ha gyors futamja száll, -

Halk mozdulás, szárnylebbenése légnek,

Melyen a dal tovább rezegve jár.

S oly illanó!… Lágy szellő-kézzel érnek

Húrhoz, a hang susog s felcsengne már

Elhal… Ilyen sok érzés: játszi, röpke, -

Nem dal, csak egy akkord gyorsszárnyú röpte.

Ó visszaadni lángelme se képes

Mindazt, mi bennünk zajlik, átrepül

Egy élten át. E csöppnyi kis kerékhez,

Szívünkhöz, ím, ónsúllyal nehezűl,

Amint a vért bennünk áthatja: véges

Létünk tudása, melybe elvegyűl

A fájó kétség: bár váltig vajudhat,

Kevés, mit elménk szóba öltni tudhat.

A lét rövid. Jaj, gyötrő, kínos érzet!

Végtelen térben munkánk gyér kalász,

Parányi rész, szemcséje egy fűzérnek…

Seregnyi mű, nagy életalkotás

Egy gyöngye roppant óceán vizének,

Melyet véletlen fog ki a halász.

Maga a fenség, báj, versekbe szőve,

Legszebb valóját veszti szóba öltve.

Egyetlen hangnak milljó változatja…

Egy színben mennyi finom árnyalat!

Hányféle árnyfolt rezg a lombozatba’!

Máskép susog kis ér, csermely, patak…

Más kékbe játszik déli tenger habja

És északon másúl a szín, alak…

És mindezekre – elméd hjába gyötröd –

Ha szót találsz, egyet, - meg kell köszönnöd.

Vigaszunk egy. Ahol szókincse gyöngül

Nyelvünknek: a szín, hang, fény, árny megett

Te szősz világot rejtelmes gyönyörbül

Tüdnéri játék, édes képzelet!

A porba lelket adsz, alkotsz a könnybül

Gyöngyöt, valóból álomképeket…

A lét szövet csak, gyöngéd ujjal éred,

Lehull – s ott áll a létformáló Lényeg.

Azt gondolom - minden túlzás nélkül -, Tanítani kellene....!!!

@BenMar