2015. december 27., vasárnap

János Neve Napja... / Emlékeim

Éjszaka álmomban eljött hozzám, így újra megölelhettem gyermekkorom egyik legkedvesebb emberét (aki sajnos már odafönn karácsonyozik a - szintén eltávozott - övéivel)... János neve napjának alkalmából őszinte szeretettel gondolok Egyed Jánosra (1948-2008) (IS), anyai nagybátyámra, Jancsi Keresztapámra és gyermekkorom vele töltött miden egyes boldog percére...

Ismét egy - sajnos ugyancsak elhunyt - kosárlabda edző, Jim Valvano (Jimmy V) szavai gyakran jutnak az eszembe:
"Akkor teljes az életed, ha minden egyes nap nevetsz, használod az eszed - tehát gondolkodsz -, ugyanakkor mindegy az örömtől vagy bánattól, de könnyezel is. Mindezen felül az álmaid és emlékeid is hozzád, a mindennapjaidhoz kell, hogy tartozzanak..." 


Nem feledkezhetek meg ugyancsak szép emlékű, mindig vidám apai nagybátyámról, Szabó Jánosról (1935 - 2012) sem, valamint apai nagyapámról, akit szintén Szabó Jánosnak (1900-1978) hívtak.

A fotó első fényképezőgépemmel, egy ETÜD géppel készült Pórszombaton.


Kutas Kálmán: HALÁL

Nem akkor halsz meg, ha végsőt lehel 
ajkad s elszárnyal lelked hangtalan;
ha, kit szerettél, sírva zengi el
búját s magába roskad társtalan;


nem akkor halsz, ha gyászkar énekel,
kihűlt szívedre omlik már a hant,
s nem száll többé eszméd az égre fel
és fényes elméd porrá lett alant…


Sírodhoz ha többé nem lépeget,
ki gyászolt s hozzá többé nem talál
késő utód – és hantod szétesett –


fölötte nyáj füvet legelve jár –
nem őrzi senkisem emlékedet –
s neved nem él már: ez, ez a halál!


forrás: Kutas Kálmán - KEZEDBEN ALKOTÓ

Üdv! BenMar

2015. december 22., kedd

Kutas Kálmán: A név



Kutas Kálmán: A név

A név, legyen bár szép, csengjen zenével,
Elmúlik – még emléke sem marad.
Hiába kérkedel te ősi névvel,
Kopik, kopik… csak pár év elhalad,
S annyit se mond, mint tárgynév, bár reménnyel
Titkon szíved: tiéd tán fennakad
A név-tömegből, mint vízből a bárka…
Embert s nevét sodorja évek árja.

Hát őseid, tűnt népek, nagy királyok?!
Az óceánok mélyén hány pihen
Hullámsírokban!... Szellemóriások,
Kiknek nevét nem tudja senki sem…
Sosem múlik szemedről le a hályog:
Ember, hiú árnyék! – kit elviszen
Idő, halál egy röpke pillanatban!?
Még azt hiszed: a neved halhatatlan!...

Hát csak bomolj, gyűlölködjél, emésszed
Magad s fajod! – Továbbra is hevülj
Hiú reményen, hogy nem jő enyészet
Nevedre! Csak civódjál emberül!
Lihegj bosszút, holttestekkel tetézzed
Az ormokat, míg végre összedűl
E vén világ! – Ó dőre, balga ember,
Higgyed, hogy így a jövő nem felejt el!...

…Te, ó szívem, miként hunyó zsarátnok
Sziporkát szór, tüzében míg elég:
E rombolásba vessél tiszta lángot,
S habár a földön minden semmiség,
Szent sejtelemmel, mit láthat a látnok:
Hidd, van világ, amely tiéd, tiéd –
Más, mint ez itt, örök, elmúlhatatlan
A dalban él magasztos gondolatban.

Versek (1926)


2015 Karácsony várás


Jézuskának! 

Karácsonyra csupán annyit kérek
- legyen az ára bármi! -:
Kérlek, állítsd le az idő-gépet,
fel akarok rá szállni!

Nyiss végre egy apró csillagkaput,
hadd lépjek át már rajta!
Mutasd meg, merre, s hova visz az út:
mélyre vagy fel, magasba?

Lehet, nem előre, hátra mennék;
szaladnék hozzád múltam!
Rád borulnék, mint a maró festék,
amihez bénán nyúltam.

Vagy változtass csillagporrá, miből
Univerzumunk való…!
(Hisz’ most görcsös fa vagyok, mi kidől,
ha ráordít a való.)

Karácsonyra csupán annyit kérek,
- az árát megfizettem -:
Kérlek, állítsd meg az idő-gépet,
mert elsiet mellettem!