Évszakok

  

A természet csodái:

 Lankák és dombok, lehulló lombok, 
megkopott gondokból képeslapok; 
Őszülő erdők, bársonyos szellők
tőletek naponta derűt kapok...

 Dérlepte tölgyek, hófehér völgyek, 
kályhádnak melege, tűz illata; 
Didergő magvak, takarót kapnak
s befagy az álmoknak égszín tava…
  
Felébredt élet, vágyja a szépet, 
nem élne túl már hosszabb telet; 
Madárdal búgja, reggel azt súgja:
 elhagyott kedvesed ismét szeret…
 
Fújják, vagy kenték, forró a festék,felizzik, 
megéget Nap-mosolya; 
Nyáresték csendje, s tücsökzaj benne
,nem bújok előlük….. nincs is hova…!

 Szabó Balázs

Patóhegyi kirándulás....

 Patóhegyi Borházfalu:   http://www.patohill.hu/ 

 

Mindenek előtt, az ifjú pár (Nóri és Ákos) nevében is szeretném megköszönni a Patóhegyi Borházfalu tulajdonosának, valamint a gondnokának, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra az esküvői fotózáshoz:

 

"Tenkjú veri maccs!" :)

 

Remélem jelenlétünkkel nem zavartuk meg az éppen akkor ott pihenő család/családok nyugalmát!

 

Azt gondolom, még a magamfajta göcseji bennszülött, ( egyenlőre csak mint külső szemlélődő ) sem tud magasztaló szavak nélkül elmenni eme varázslatos titkokat rejtő erdők és nektárillatot árasztó szőlősorok övezte, ódon tölgyfahordó emlékű borházfalu mellett. Elragadó környezetben, szinte észrevétlenül illant el az a másfél óra, amit a Pató hegyen darázsdöngicsélés fűszerezte, madárcsicsergéstől hangos gyümölcsfák társaságában az igényesen kialakított pincesoron töltöttünk el.

 

Bevallom, a Patóhegyi Borházfalu (többek között) azért lopta be magát olyannyira a szívembe – és azt gondolom, nem csupán az enyémbe – mert maga hely a gondozott zöld résszel, a tavacskával valamint a szállásul szolgáló boros pincékkel amellett, hogy kialakításuk, komfortjuk megfelel a jelen kor nagyobb igényű elvárásainak is, egyben mégis megtartották a tradicionális, régi korok szőlős hegyi hangulatát. Más szavakkal élve: remek ötvözete az egyszerű, puritán paraszti élet és a pihenni vágyó „full extrának”, ahol az utóbbin az ilyen helyen elvárható legnagyobb kényelemmel rendelkező „falusi luxust” szót értem.

 

Azt a tiszta levegőjű, stressz mentes, rohanást nem ismerő, igazi szeretettel teljes mesebeli „szegény ember” hangulatot, amit gyermekkoromban éreztem a közeli, szintén zalai, szilvágyi Nagyhegyre keresztelt szőlőshegyen, amikor a nagyszüleimmel kint töltöttük szinte az egész szüreti szezont. Azt az ódon falakkal körülvett, ráérős, egyszerűnek tűnő, természet közeli életérzést, ahol szinte minden egyes kis földterületnek, erdőrésznek az ősök által elnevezett, mára sajnos lassan feledésbe merülő, találó, beszédes neve volt, és ahol még a szőlő adta munka sem számított nyűgnek. Igen…ma is jól emlékszem:  az illatok, a színek, a helyek, a hangok…. Mind, mind azt a hangulatot idézi Patóhegy, amivel manapság úgy érzem, csak elvétve találkozik a városi forgataghoz szokott ember, vagy ahogy megboldogult nagyapám mondaná: az „ember gyereke”

 

Az anyatermészet közelségének köszönhetően valami olyasfajta szabadság érzet tört deja vu-ként elő az emlékeimből, ami talán az amerikaiaknál a Harley Davidson kapcsolható.

 

És legvégül Patóhegyen a zalai szőlősgazdák messze földön híres vendégszeretete tette fel a napra a koronát, ugyanis a fotózás végeztével, még egy harmatos fröccsre is meginvitált bennünket egyik kedves pincetulajdonos.

 

Remélem lesz rá lehetőségem, hogy testközelből is megtapasztaljam a patóhegyi boros pincék nyújtotta nyugalmat és kényelmét!

 

És, hogy mennyire nem a levegőbe beszéltem, álljon itt tanúbizonyságként néhány Patóhegyen készült fotó.

http://www.patohill.hu/

 

 

 

BME - egy budapesti út margójára...

"Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.
Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!"

 

 

Vasárnap felköltöztettük Hettussal a nagy fiamat a „bödös nagy városba”! Bajeg levezettem 600 km-t egy Mitsubishi l200-assal, egyik kedves rokonom jóvoltából.... amit ez úton is nagyon köszönök! volt minden: felhőszakadás, szembe a forgalommal vezetés, anyázás, piros lámpa, eltévedés: 4x Margit híd, 4x Petőfi híd, 4x4 ..... már nagyon hiányzott a vezetés...  Most meg a Bence....

 

Az a harci helyzet, hogy a gázolaj mellett a könnyfogyasztásunk is számottevő volt…

 

Akárhányszor bepillantok az üres szobájába… férfiasan bevallom hiányzik az a kölök! Ám ahogy a Hettire és a Marcira nézek, szavak nélkül is látom a szemükből, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül….

 

Tudom ez az élet rendje…. És büszke is vagyok az eddigi eredményeire, arra, hogy felvették a BME-re … boldog is vagyok, de mit tegyek: hiányzik az a kölök!

 

Biztosra veszem, hogy ezekben az „ismerkedési” napokban neki sem könnyű…. De abban is biztos vagyok, hogy helyt tud állni, megbirkózik a nehézségekkel, könnyen veszi majd az akadályokat …. Bízom a találékonyságában, munkabírásában és a kitartásában! De azért mégis: hiányzik az a kölök….!

 

Féltem is a születése óta, hiszen olyan jó kedélyű, jólelkű és jóhiszemű, becsületes, érzékeny emberke ma is, mint mindig is volt gyermekkorában, attól a pillanattól kezdve, amikor kimondta az első szót: „Hette” …

 

Ha mindent az éles eszére hallgatva intelligens módon úgy tesz majd, ahogy a szíve diktálja, hiszem, hogy életének, fiatalságának legboldogabb évei következnek...

 

Azt kívánjuk neki, mi a szerettei, hogy így legyen… és történjen bármi, mellette állunk és segítjük őt! Tudnia kell, hogy számíthat ránk!

Azért mégis: hiányzol nekünk te kölök!

Gondolatok...

"Ha minden napot úgy élsz meg, mintha az az utolsó lenne, egy napon garantáltan igazad lesz."

Steve Jobs: „Ha ...ma lenne az életem utolsó napja, azt csinálnám, amit ma csinálni akarok?” .... folytatás a róla szóló, "Steve Jobs A digitális kor látnoka" című könyvben

Márai Sándor: „Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.” - idézet Márai Sándor Füves könyvéből....

„Egészséges erotika….”

„Egészséges erotika….”

Mint minden alkalommal - legyen az reggel, vagy akár este - most is éppen kéznél van… létezik belőle kisebb és nagyobb is… az övé egy termetesebb példány… komótosan veszi elő… ahogy hozzáér az ujja érzi a kissé hideg, nyirkos nedvet az oldalán aztán elkezdi felrázni… fel, le, fel, le… egyre szaporábban… … hallja, ahogy hangosan tocsog… fel, le, fel, le…  szeretné minden percét élvezni a szokásos rituálénak…  föl, le, föl, le… miközben a tv-t bámulja a fehér biomassza lassan a jól megszokott krémes állagúvá válik…, fel, le, fel, le…. pár perc rázás után végül lerántja róla a tetejét… a nagy hévtől pár csepp fehérje előtte landol a szőnyegen…

”Minden cseppjéért kár!”- gondolja és beleiszik… - ”Egészen jó ízű ez a kefir…!!!!”