Kutas Kálmán: HALÁL
Nem akkor
halsz meg, ha végsőt lehel
ajkad s
elszárnyal lelked hangtalan;
ha, kit szerettél, sírva zengi el
búját s magába roskad társtalan;
nem akkor halsz, ha gyászkar énekel,
kihűlt szívedre omlik már a hant,
s nem száll többé eszméd az égre fel
és fényes elméd porrá lett alant…
Sírodhoz ha többé nem lépeget,
ki gyászolt s hozzá többé nem talál
késő utód – és hantod szétesett –
fölötte nyáj füvet legelve jár –
nem őrzi senkisem emlékedet –
s neved nem él már: ez, ez a halál!
forrás: Kutas Kálmán - KEZEDBEN ALKOTÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése