Téli, Karácsonyi, Szilveszteri fények, színek:
"Versemmel hogyha megelégszel
- Kínáltam úgyis már elégszer -
Fogadd el: véres, könnyes ékszer."
(József Attila)
Szeretném megosztani veletek néhány fotómat és téli versemet:
A tél színei:
Előszó: Téli álom
Fénylő hó szitál,
Dideregnek a csillagok,
A Hold meg-megáll,
Bámulja ahogy ballagok
Pihen minden szív,
Alszanak a merész álmok
Hajnal hangja hív,
Megyek felé, szinte szállok
Egyedül vagyok..,
Ám társra lelek a szóban,
S nyomokat hagyok
A frissen lehullott hóban
Rekedt kakas szól:
Szép jó napot világ! Hahó!
A mély álmodból
Ébredj! Az éjszaka csaló!
Szabó Balázs
Deret szór a fákra
Fagyos tekintettel
Néz a nagyvilágra
Jégtüskéket ragaszt
Ereszek aljára,
Így várja a tavaszt
Sündisznó módjára...
Kikelek az ágyból
Mert hallom az órát,
Csörömpölve rám szól:
Kelj fel a nemjóját!
Forgószél
Lágyan lengő szellő lány
fagy hercegét várja,
reptében a bús magány
gyenge testét rágja,
Szembe fúj a tél fiú
fázik ő is árva,
lelke mélyén szomorú
űzi, hajtja álma,
...
Midőn test a testhez ér
ember csak azt látja:
fák között egy forgószél
kezdett őrült táncba,
Nem figyelnek semmire
csupán csak a mára
együtt szálnak messzire
fogódzva egymásba
Szabó Balázs
"Versemmel hogyha megelégszel
- Kínáltam úgyis már elégszer -
Fogadd el: véres, könnyes ékszer."
(József Attila)
Szeretném megosztani veletek néhány fotómat és téli versemet:
A tél színei:
Előszó: Téli álom
Dideregnek a csillagok,
A Hold meg-megáll,
Bámulja ahogy ballagok
Pihen minden szív,
Alszanak a merész álmok
Hajnal hangja hív,
Megyek felé, szinte szállok
Egyedül vagyok..,
Ám társra lelek a szóban,
S nyomokat hagyok
A frissen lehullott hóban
Rekedt kakas szól:
Szép jó napot világ! Hahó!
A mély álmodból
Ébredj! Az éjszaka csaló!
Szabó Balázs
"Dérlepte tölgyek, hófehér völgyek
Kályhádnak melege, tűz illata,
Didergő magvak, takarót kapnak
S befagy az álmoknak égszín tava..."
Kályhádnak melege, tűz illata,
Didergő magvak, takarót kapnak
S befagy az álmoknak égszín tava..."
Téli reggel
Odafönn fehér fagy, felhőket ijeszteget,
Égi jeges tengerben hegyek szakadnak szét,
Szilánkjuk széllel szállva ellepi az eget,
Eltakarva későn kelő nap fáradt fényét.
Pirkadat piros pizsamájából fehérbe
Öltözik, midőn fakó folttá alakul,
Tekergő tél havat szór testvére szemébe,
Tétován távozó ősz egy évre megvakul.
Arcom felsápadt falára az átlátszó szél,
Könyörtelen krétával rideg rózsát rajzol,
Dideregve dalt dúdol fülembe, nem beszél,
Az alvó ablakokra jégvirágot karcol.
Lábam alatt tükörré vált apró tengerek
Ropogva repedő rideg rés hangját hallom,
Midőn munkába menő hajnali emberek
Szürke szellemének öreg ösvényét járom.
Égi jeges tengerben hegyek szakadnak szét,
Szilánkjuk széllel szállva ellepi az eget,
Eltakarva későn kelő nap fáradt fényét.
Pirkadat piros pizsamájából fehérbe
Öltözik, midőn fakó folttá alakul,
Tekergő tél havat szór testvére szemébe,
Tétován távozó ősz egy évre megvakul.
Arcom felsápadt falára az átlátszó szél,
Könyörtelen krétával rideg rózsát rajzol,
Dideregve dalt dúdol fülembe, nem beszél,
Az alvó ablakokra jégvirágot karcol.
Lábam alatt tükörré vált apró tengerek
Ropogva repedő rideg rés hangját hallom,
Midőn munkába menő hajnali emberek
Szürke szellemének öreg ösvényét járom.
Téli éjszaka
Odakinn tán tolvaj jár...
lelkem alatt álom oson
kétes árnya meg-megáll
s felkúszik az arcfalamon
veszett remény kóborol
szívem fagy lepte udvarán
magány vonít valahol
a Holdat ugatja talán
poshadt hóként szó szitál
dideregnek a holnapok
nem lesz többé forró nyár
fel már soha nem olvadok...
lelkem alatt álom oson
kétes árnya meg-megáll
s felkúszik az arcfalamon
veszett remény kóborol
szívem fagy lepte udvarán
magány vonít valahol
a Holdat ugatja talán
poshadt hóként szó szitál
dideregnek a holnapok
nem lesz többé forró nyár
fel már soha nem olvadok...
Téli ébredés
Didereg a reggel Deret szór a fákra
Fagyos tekintettel
Néz a nagyvilágra
Jégtüskéket ragaszt
Ereszek aljára,
Így várja a tavaszt
Sündisznó módjára...
Kikelek az ágyból
Mert hallom az órát,
Csörömpölve rám szól:
Kelj fel a nemjóját!
Forgószél
Lágyan lengő szellő lány
fagy hercegét várja,
reptében a bús magány
gyenge testét rágja,
Szembe fúj a tél fiú
fázik ő is árva,
lelke mélyén szomorú
űzi, hajtja álma,
...
Midőn test a testhez ér
ember csak azt látja:
fák között egy forgószél
kezdett őrült táncba,
Nem figyelnek semmire
csupán csak a mára
együtt szálnak messzire
fogódzva egymásba
Szabó Balázs
Boldog Karácsonyt!
hajnali hópihe lebben a légben társai ölelik nem vállnak szét
ezüstös mosolyát bámulom, s érzem
Karácsony angyali üzenetét
színessé válik a szürke is nyomban
s fehérnek látod majd a feketét
gyújts meg egy gyertyát és szorítsd meg jobban
társad és gyermeked kedves kezét
figyeld a lángot, hisz ahogy fellobban
messzire elszalad a rút sötét
tápláld a tüzedet a kandallódban
s hallgasd a havazás néma neszét
Havat szór az éjszaka
fehér már a lába
karácsonyok illata
bújik a szobába
meggyújtom a gyertyát mind
nézem ahogy égnek
érzem amint megérint
ereje a fénynek
kimondom hát: szeretlek
te se hagyd elkopni
legyen dísze szemünknek
ez az ékes holmi...
fehér már a lába
karácsonyok illata
bújik a szobába
meggyújtom a gyertyát mind
nézem ahogy égnek
érzem amint megérint
ereje a fénynek
kimondom hát: szeretlek
te se hagyd elkopni
legyen dísze szemünknek
ez az ékes holmi...
Szabó Balázs
vakítanak fényei a karácsonynak,
ám a csillogó pompa csupán a látszat,
a legszebb dísz mind közül,
miről magányos esték is álmodnak:
Őszinte Szeretet Ékesítse a Fádat
Egész évben... Ott Benn:
a szíved táján legbelül!
Karácsonyi idézet tőlem:
Hideg télben... Ott kinn: vakítanak fényei a karácsonynak,
ám a csillogó pompa csupán a látszat,
a legszebb dísz mind közül,
miről magányos esték is álmodnak:
Őszinte Szeretet Ékesítse a Fádat
Egész évben... Ott Benn:
a szíved táján legbelül!
Kicsit más megvilágításban:
Éjféli mise
Delel az éjszaka, Búgva kondul a harang,
Fejekbe tör súlyos szava:
"Ébredjetek hívő lelkek!
Isten színe elé most mind ide gyertek!"
Emberfolyamot szív
A szomjas templom,
Imádság szent szava hív
Messze űzve a magányt, a bánatot
Minden rosszat, mit a sors az életre aggatott...
Eme mennyei órára
Ismét ember az ember
Nem tapad kezére és szájára
A gyűlölet, a harag, a kegyetlenség,
Ma megbocsát a szeretet, feloldoz az égi fenség...
Mondok egy néma imát,
Midőn hallgatom az éneket
Zokogó lelkem Istenhez kiált:
Mondd meg nékem Jó Uram, mért’
Csak karácsonykor látjuk meg egymásban a testvért?
Szabó Balázs
Karácsonykor minden más...
Csípős tél-nyelv nyaldossa ma
deresre a fákat,
ám ez még nem az a fehér,
csupán hó utánzat
Amott kis lak áll kacéran
ékszerrel szemében,
könnyé fagyott virágait
törölgeti éppen
Odabenn már Karácsony van
villog a sok lámpa
meglehet, csak pislákolnak
s szemünk rosszul látja
Kóbor kutya ugatja a
kandeláber holdat
ki tudja, hogy meglátja-e
a valódit holnap...
deresre a fákat,
ám ez még nem az a fehér,
csupán hó utánzat
Amott kis lak áll kacéran
ékszerrel szemében,
könnyé fagyott virágait
törölgeti éppen
Odabenn már Karácsony van
villog a sok lámpa
meglehet, csak pislákolnak
s szemünk rosszul látja
Kóbor kutya ugatja a
kandeláber holdat
ki tudja, hogy meglátja-e
a valódit holnap...
Karácsonyi hangulat...
Pompa Csillogás,
Díszek
S annyi más,
Jó Lét Tereken
Táncot jár,
Koldus
Integet
Aprót
Szedeget
Rá a szeretet
Nem talál!
Fényes
Forgatag
Pulyka
Nagy adag
Drága ünnepünk
Tombol már,
Fázós
Reggelek
Fásult
Emberek
Síró gyermekek
Éhes száj!
Zengő
Nóta szó
Hangos
Dáridó
Lármás énekük
Messze száll,
Lelkünk
Nyikorog
Jézus
Felzokog
Sír a Karácsony
Szíve fáj!
Szabó Balázs
Karácsony
Zordon hideg tél volt, asztalnak sarkában
kicsi gyertya lángfolt
pislákolt magában
Csak nézte társait
csendesen sírdogált,
feledte álmait
vigaszra nem talált
Egyetlen hibája,
hogy kevés fényt adott,
szeretet lámpása
reggelre megfagyott
...
Hatalmas hó esett
didergő Jézuska,
házából kilesett,
csizmáját felhúzta
Felvette magára
a világnak gondját,
felvarrta kabátja
leszakadt gombját
Elindult az útra,
ahogy minden télen,
elhozta hát újra
a karácsonyt nékem
...
A kicsi gyertya már
égő vággyal várta,
hogy őt is felrakják
díszes fenyőfára.
Hallottam a hangját,
ahogy urát kéri,
emelje fel lángját,
ám Jézus így szólt néki:
"Mástól segítséget,
ne remélj, ne is várj,
ha nem visz el téged,
társad, "Kelj fel és járj!!!"
Szabó Balázs
Cím nélküli ballada
Ablakokban gyertyák gyúlnak fényárban az utca,
kis harangok kolompolnak
ünnep van ma újra
Énekelnek az emberek
itt a kis Jézuska...
szembe jön egy kócos gyermek
szakadt szánkót húzva
Sír zokog a kicsi leány
öltözéke pőre,
elszalad, majd mégis megáll
s néz a szemlélőre...
Kis ruháján múltnak foltja
arca sovány, sápadt,
nem kérdezem, ám ő mondja:
(látszik nagyon fáradt)
"Elmegyek a temetőbe
anyám ott kint alszik,
megkérdezem én azt tőle
apám mért haragszik?
mért’ bánt, mért’ ver engem mindig
mindezt miért kapom?
így lesz ez már tán a sírig?
pokol minden napom,
Megkérdezem jó anyámat
mért’ hagyott itt engem,
nincsen senkim csak a bánat
sokszor nincs mit ennem
Kimegyek a sírkövéhez
leborulok rája
engem akkor ő is érez
tudom, hogy ezt várja...
...
Kicsi Jézus, ha ma végez
elvisz őhozzája...
Elrohan a csöpp kis árva
eltűnik a ködben
álom ország útját járva
felébredek csendben,
keresem őt, de hiába
sír, zokog a lelkem...
Szabó Balázs
Karácsonyi ének
Kis pénz, kis karácsony,
Nagy pénz, nagy karácsony.
Kis karácsony,
Nagy karácsony,
Meglátszik a pénztárcámon.
Kis pénz, kis ajándék,
Nagy pénz, nagy ajándék.
Kis ajándék,
Nagy ajándék,
Most adtak kölcsön anyámék.
Kis pénz kis vacsora,
Nagy pénz, nagy vacsora,
Kis vacsora,
Nagy vacsora,
Ha marad kajára, az csoda!
Kis pénz, kis fenyőfa,
Nagy pénz, nagy fenyőfa,
Kis fenyőfa,
Nagy fenyőfa,
Mit is vegyek, nagy dilemma.
Kis pénz, kis szeretet,
Nagy pénz nagy szeretet,
Kis szeretet,
Nagy szeretet,
A Jézuska kit szerethet?
Nagy pénz, nagy karácsony.
Kis karácsony,
Nagy karácsony,
Meglátszik a pénztárcámon.
Kis pénz, kis ajándék,
Nagy pénz, nagy ajándék.
Kis ajándék,
Nagy ajándék,
Most adtak kölcsön anyámék.
Kis pénz kis vacsora,
Nagy pénz, nagy vacsora,
Kis vacsora,
Nagy vacsora,
Ha marad kajára, az csoda!
Kis pénz, kis fenyőfa,
Nagy pénz, nagy fenyőfa,
Kis fenyőfa,
Nagy fenyőfa,
Mit is vegyek, nagy dilemma.
Kis pénz, kis szeretet,
Nagy pénz nagy szeretet,
Kis szeretet,
Nagy szeretet,
A Jézuska kit szerethet?
Öcsi bácsi után szabadon
Altatók:
Téli altató
Hűvös ajkú tél tündér altatja a fákat,
azt suttogja, hogy ne félj
s átölel vagy százat...
Nyugalom a szemében
szórja szanaszéjjel
álmot ígér reptében
s csókol szenvedéllyel...
Altató
tarka álmot kerget,
karjaiban kis levél
kit a földről felvett,
ringatóznak csendesen
dalt dúdol a szellő:
Aludj drága kedvesem
míg a reggel eljő!
szemedben a napsugár
érzem ahogy éget,
álmodd azt, a forró nyár
soha nem ér véget!
Holnap tán már deres lesz
odakinn az erdő,
jégcsapot tart az eresz
s havat szór a felhő.
Ám azt soha ne feledd:
hozzon bármit sorsod,
hívj és ott leszek veled...
...távozom, ha mondod!
Altató/2
Szikrákat szór a megvadult éjjel
árnyakat kerget a házak falán
dübörög minden amerre lépdel
könnyei potyognak... sír is talán...
tüzeket lobbant, s leheletével
messzire fújja a csillagokat
gyermekem ne félj téged nem ér el
aludj csak nyugodtan: Szép álmokat!
árnyakat kerget a házak falán
dübörög minden amerre lépdel
könnyei potyognak... sír is talán...
tüzeket lobbant, s leheletével
messzire fújja a csillagokat
gyermekem ne félj téged nem ér el
aludj csak nyugodtan: Szép álmokat!
Alszom...
Félig behunyt szemmel nehéz bármit is tenni,
de a lelkemmel
látlak, és a semmi
hirtelen mindenné válik,
láss csodát: előttem a másik
ember, ki nincs és mégis látom!
ott mélyen legbelül...
a szíved drágakőként fénylik kedves barátom!
... Alszom... a szavam elcsendesül...
Szabó Balázs
Tánc!!!
Gitár Pendül
Ének
Csendül
Szól a nóta
Áll a bál,
Cipő
Koppan
Padló
Roppan
A parketten
Táncos pár.
Nadrág
Lendül
Szoknya
Perdül
Mind a ketten
Járják már,
Szívem
Dobban
Egyre
Jobban
Zene szóra
Kalapál.
Csönd!!!
Bomba
robban
lángnyelv
lobban
Hangszert éget,
a halál
Testem
Eldül
Már nem
rezdül
Csendben véget'
ér a bál...
Szabó Balázs
Szilveszteri kavalkád:
Vörösbor
Előttem a kipréselt (jó)kor
Vére.
A testes teste testemmel,
Egyesül.,
Boldog mámora lelkemmel
Elvegyül.
Mert egy régi nótára hívja
Hangom.
Szabó Balázs
Szilveszteri ökör...
És szép idézeteket kerestem
A pezsgőtől berúgtam
És a székemről sajnos leestem
Midőn a földön ültem
Az asztalom alá is belestem
Kicsit tán megszédültem
Lefeküdtem hát, mit is tehettem?
Midőn aludni vágytam
Mert azt ugye nagyon is szerettem
Csak álmaimban jártam...
Hogy mit is akartam? Hát feledtem!
Szabó Balázs
Az évnek határán...
Két esztendő határ hegyén állokEllőttem jövő évnek tengere,
Valami Isteni jelre várok
Másszak vissza, avagy ugorjak le?
A tájat, mi hátam mögött fekszik,
Bejártam, láttam minden zeg-zugát,
Óceánt nem ismerem, ám tetszik,
Érzem csalogató fuvallatát.
Muszáj menni, közeleg az éjfél
De csak állok a múlt csúcsán bambán,
Nem tudom merre hova, szívem fél
A szédítő magasságot látván.
Midőn döntenék az út irányról
Kiabálva mögém áll Szilveszter
Vigyorogva lelök a szikláról
Kezdhetem hát az utam még egyszer.
Szabó Balázs
Mi, avagy ki
Mi avagy ki Cím nélkül e mű?
Találja ki
A Nagyérdemű!
Van, mi édes
Íze nagyszerű,
Van, ki rémes
Száraz keserű.
Van, mi tömény
Finom muskotály,
Van, ki kemény
Erős extra dry.
Van, mi ködös,
Fehér tiszta is,
Van, ki vörös,
Jött már vissza is.
Van, mi nívós
Ütős erős lé,
Van, mi sírós
Kedves gyermeké.
Van, mi hazug
Gyakran megtréfál,
Van, ki berúg
Tőle fejre áll.
Van, mi habzó
Gyorsan párolog,
Van, ki vonzó
Érte nyál csorog.
Van, mi orosz
Rémes maffia
Van, ki olasz
Talján föld fia.
Van, mi arany,
Gallok gyermeke,
Van, ki magyar
Vérünk egyike.
Szabó Balázs
Részeg pillanat
Vörös pohár-tavából
előbújva
szédítő mámor
jött el hozzám
őrült hévvel,
kipirult orcám,
szenvedéllyel
tépte le a valóság
pillanatainak kertjéből
tudatom,
leszakítva éberségem
virágát,
felszántva
képzeletem szemének
világát,
besározva
másnapi ébredésem
minden percének
árnyékát.
Erőmet elrabolva
akár Ámor,
kis időre
börtönbe zárta agyam,
minek jövője
veszélybe került,
midőn felállni próbáltam,
ám nem sikerült.
előbújva
szédítő mámor
jött el hozzám
őrült hévvel,
kipirult orcám,
szenvedéllyel
tépte le a valóság
pillanatainak kertjéből
tudatom,
leszakítva éberségem
virágát,
felszántva
képzeletem szemének
világát,
besározva
másnapi ébredésem
minden percének
árnyékát.
Erőmet elrabolva
akár Ámor,
kis időre
börtönbe zárta agyam,
minek jövője
veszélybe került,
midőn felállni próbáltam,
ám nem sikerült.
Szabó Balázs
Mást álmodtam...
Hótól részeg téli estén magányosan sétáltam,
midőn útnak jeges testén
kis időre megálltam,
távolban két ifjú alak
egymáshoz rímmel szóltak,
szép szerelmes kedves szavak
széllel felém sodródtak,
kéz a kézben, száj a szájon
szemük könnytől csillogott
végignéztek égi tájon
s választottak csillagot
szorították egymást, miképp
aszalt szilva a magot
így várták a gyönyörű szép
szerelmetes holnapot
azaz, hogy csak várták volna...
felébredtem hirtelen,
világ mondta: sok a dolga
s rohanni kell szüntelen...
Elszállt a szép gerle páros
két irányba repültek
várta őket másik város
s más karjába kerültek...
Mit is gondolsz te nagy szamár?
él még a romantika?
nem divat az ének ma már
madár sincs tán, csak bika...
...
Nem figyelünk ma egymásra
szónak sincs már varázsa
nem előre, hanem hátra
halad... szalad...
új kor, régi Dunába!
Szabó Balázs
