Hihetetlen, de mégis igaz! :D

 

BenMar: Hihetetlen, de mégis igaz! 

 

Ez a versem jól sikerült,

Csoda szép, sőt gyönyörű;

Tehetségem előkerült

S világszám lett eme MŰ!

 

Ünnepelnek az emberek,

Én vagyok a legnagyobb!

Nevem zengik utcák, terek

S csapokból is én folyok.

 

Felszálltam a magas lóra,

Csúcsot döntve haladok,

Ha leesem, első szóra

Ti majd úgyis felraktok.

 

Ne is lóra, vállatokra

- Magasba föl - vegyetek,

S én leszek a Csomolungma,

Legmagasabb hegyetek!

 

Virágokat, sokat, szépet,

Öltözőmbe vigyétek!

Főleg sárga rózsát kérek,

Ezt üzenem tinéktek!

- Mindezt a nagy ökörséget

Kérem, el ne higgyétek! -

 

(Leültél most Te is biztos,

olvasva a versemet;

Gondold azt, hogy ez a piszkos

BenMar megint szédített!)

(2008)

 

 

BenMar: Fűzfa poéta  

 

Szomorúfűz életem,

földre húzza ága;

sorsa előtt meghajol,

favágókat várva.

 

Keze lába belelóg

Ősszel a tócsába,

midőn kénszín testéről

lehullik zöld álma.

 

Fehér hideg kínozza,

szakad a kabátja;

északi szél pofozza

télen, ha meglátja

 

Tavasz talpra segíti,

fel is kel az árva;

ám sokáig nem bírja,

elszárad tán Nyárra.

 

Lelkem mélyén sírhalom

s rajta kopott tábla:

"Életében fűzsíp volt,

nem dalos szép hárfa!"

(2009)