Téli, Karácsonyi, Szilveszteri hangulatok, fények, színek.....

 Téli, Karácsonyi, Szilveszteri fények, színek:


"Versemmel hogyha megelégszel
- Kínáltam úgyis már elégszer -
Fogadd el: véres, könnyes ékszer."
(József Attila)

Szeretném megosztani veletek néhány fotómat és téli versemet:

A tél színei:

Előszó:   Téli álom

Fénylő hó szitál,
Dideregnek a csillagok,
A Hold meg-megáll,
Bámulja ahogy ballagok


Pihen minden szív,
Alszanak a merész álmok
Hajnal hangja hív,
Megyek felé, szinte szállok


Egyedül vagyok..,
Ám társra lelek a szóban,
S nyomokat hagyok
A frissen lehullott hóban


Rekedt kakas szól:
Szép jó napot világ! Hahó!
A mély álmodból
Ébredj! Az éjszaka csaló!


Szabó Balázs

"Dérlepte tölgyek, hófehér völgyek
Kályhádnak melege, tűz illata,
Didergő magvak, takarót kapnak
S befagy az álmoknak égszín tava..."

Szabó Balázs

Téli reggel

Odafönn fehér fagy, felhőket ijeszteget,
Égi jeges tengerben hegyek szakadnak szét,
Szilánkjuk széllel szállva ellepi az eget,
Eltakarva későn kelő nap fáradt fényét.

Pirkadat piros pizsamájából fehérbe
Öltözik, midőn fakó folttá alakul,
Tekergő tél havat szór testvére szemébe,
Tétován távozó ősz egy évre megvakul.

Arcom felsápadt falára az átlátszó szél,
Könyörtelen krétával rideg rózsát rajzol,
Dideregve dalt dúdol fülembe, nem beszél,
Az alvó ablakokra jégvirágot karcol.

Lábam alatt tükörré vált apró tengerek
Ropogva repedő rideg rés hangját hallom,
Midőn munkába menő hajnali emberek
Szürke szellemének öreg ösvényét járom.

Szabó Balázs

Téli éjszaka

Odakinn tán tolvaj jár...
lelkem alatt álom oson
kétes árnya meg-megáll
s felkúszik az arcfalamon

veszett remény kóborol
szívem fagy lepte udvarán
magány vonít valahol
a Holdat ugatja talán

poshadt hóként szó szitál
dideregnek a holnapok
nem lesz többé forró nyár
fel már soha nem olvadok...

Szabó Balázs

Téli ébredés

Didereg a reggel
Deret szór a fákra
Fagyos tekintettel
Néz a nagyvilágra

Jégtüskéket ragaszt
Ereszek aljára,
Így várja a tavaszt
Sündisznó módjára...

Kikelek az ágyból
Mert hallom az órát,
Csörömpölve rám szól:
Kelj fel a nemjóját!

Szabó Balázs

Forgószél

Lágyan lengő szellő lány
fagy hercegét várja,
reptében a bús magány
gyenge testét rágja,

Szembe fúj a tél fiú
fázik ő is árva,
lelke mélyén szomorú
űzi, hajtja álma,

...

Midőn test a testhez ér
ember csak azt látja:
fák között egy forgószél
kezdett őrült táncba,

Nem figyelnek semmire
csupán csak a mára
együtt szálnak messzire
fogódzva egymásba


Szabó Balázs

Boldog Karácsonyt!

hajnali hópihe lebben a légben
társai ölelik nem vállnak szét
ezüstös mosolyát bámulom, s érzem
Karácsony angyali üzenetét

színessé válik a szürke is nyomban
s fehérnek látod majd a feketét
gyújts meg egy gyertyát és szorítsd meg jobban
társad és gyermeked kedves kezét

figyeld a lángot, hisz ahogy fellobban
messzire elszalad a rút sötét
tápláld a tüzedet a kandallódban
s hallgasd a havazás néma neszét

Szabó Balázs

Karácsonyi szösszenet

Havat szór az éjszaka
fehér már a lába
karácsonyok illata
bújik a szobába

meggyújtom a gyertyát mind
nézem ahogy égnek
érzem amint megérint
ereje a fénynek

kimondom hát: szeretlek
te se hagyd elkopni
legyen dísze szemünknek
ez az ékes holmi...

Szabó Balázs

Karácsonyi idézet tőlem:

Hideg télben... Ott kinn:
vakítanak fényei a karácsonynak,
ám a csillogó pompa csupán a látszat,
a legszebb dísz mind közül,
miről magányos esték is álmodnak:
Őszinte Szeretet Ékesítse a Fádat
Egész évben... Ott Benn:
a szíved táján legbelül!

Szabó Balázs

Kicsit más megvilágításban:

Éjféli mise

Delel az éjszaka,
Búgva kondul a harang,
Fejekbe tör súlyos szava:
"Ébredjetek hívő lelkek!
Isten színe elé most mind ide gyertek!"

Emberfolyamot szív
A szomjas templom,
Imádság szent szava hív
Messze űzve a magányt, a bánatot
Minden rosszat, mit a sors az életre aggatott...

Eme mennyei órára
Ismét ember az ember
Nem tapad kezére és szájára
A gyűlölet, a harag, a kegyetlenség,
Ma megbocsát a szeretet, feloldoz az égi fenség...

Mondok egy néma imát,
Midőn hallgatom az éneket
Zokogó lelkem Istenhez kiált:
Mondd meg nékem Jó Uram, mért’
Csak karácsonykor látjuk meg egymásban a testvért?


Szabó Balázs

 

Karácsonykor minden más...

Csípős tél-nyelv nyaldossa ma
deresre a fákat,
ám ez még nem az a fehér,
csupán hó utánzat

Amott kis lak áll kacéran
ékszerrel szemében,
könnyé fagyott virágait
törölgeti éppen

Odabenn már Karácsony van
villog a sok lámpa
meglehet, csak pislákolnak
s szemünk rosszul látja

Kóbor kutya ugatja a
kandeláber holdat
ki tudja, hogy meglátja-e
a valódit holnap...

 

Szabó Balázs

 

 

 

 

Karácsonyi hangulat...

Pompa
Csillogás,
Díszek
S annyi más,
Jó Lét Tereken
Táncot jár,

Koldus
Integet
Aprót
Szedeget
Rá a szeretet
Nem talál!

Fényes
Forgatag
Pulyka
Nagy adag
Drága ünnepünk
Tombol már,

Fázós
Reggelek
Fásult
Emberek
Síró gyermekek
Éhes száj!

Zengő
Nóta szó
Hangos
Dáridó
Lármás énekük
Messze száll,

Lelkünk
Nyikorog
Jézus
Felzokog
Sír a Karácsony
Szíve fáj!

Szabó Balázs

Karácsony

Zordon hideg tél volt,
asztalnak sarkában
kicsi gyertya lángfolt
pislákolt magában

Csak nézte társait
csendesen sírdogált,
feledte álmait
vigaszra nem talált

Egyetlen hibája,
hogy kevés fényt adott,
szeretet lámpása
reggelre megfagyott
...

Hatalmas hó esett
didergő Jézuska,
házából kilesett,
csizmáját felhúzta

Felvette magára
a világnak gondját,
felvarrta kabátja
leszakadt gombját

Elindult az útra,
ahogy minden télen,
elhozta hát újra
a karácsonyt nékem
...

A kicsi gyertya már
égő vággyal várta,
hogy őt is felrakják
díszes fenyőfára.

Hallottam a hangját,
ahogy urát kéri,
emelje fel lángját,
ám Jézus így szólt néki:

"Mástól segítséget,
ne remélj, ne is várj,
ha nem visz el téged,
társad, "Kelj fel és járj!!!"

Szabó Balázs

Cím nélküli ballada

Ablakokban gyertyák gyúlnak
fényárban az utca,
kis harangok kolompolnak
ünnep van ma újra

Énekelnek az emberek
itt a kis Jézuska...
szembe jön egy kócos gyermek
szakadt szánkót húzva

Sír zokog a kicsi leány
öltözéke pőre,
elszalad, majd mégis megáll
s néz a szemlélőre...

Kis ruháján múltnak foltja
arca sovány, sápadt,
nem kérdezem, ám ő mondja:
(látszik nagyon fáradt)

"Elmegyek a temetőbe
anyám ott kint alszik,
megkérdezem én azt tőle
apám mért haragszik?

mért’ bánt, mért’ ver engem mindig
mindezt miért kapom?
így lesz ez már tán a sírig?
pokol minden napom,

Megkérdezem jó anyámat
mért’ hagyott itt engem,
nincsen senkim csak a bánat
sokszor nincs mit ennem

Kimegyek a sírkövéhez
leborulok rája
engem akkor ő is érez
tudom, hogy ezt várja...
...
Kicsi Jézus, ha ma végez
elvisz őhozzája...

Elrohan a csöpp kis árva
eltűnik a ködben
álom ország útját járva
felébredek csendben,
keresem őt, de hiába
sír, zokog a lelkem...

Szabó Balázs

Karácsonyi ének

Kis pénz, kis karácsony,
Nagy pénz, nagy karácsony.
Kis karácsony,
Nagy karácsony,
Meglátszik a pénztárcámon.

Kis pénz, kis ajándék,
Nagy pénz, nagy ajándék.
Kis ajándék,
Nagy ajándék,
Most adtak kölcsön anyámék.

Kis pénz kis vacsora,
Nagy pénz, nagy vacsora,
Kis vacsora,
Nagy vacsora,
Ha marad kajára, az csoda!

Kis pénz, kis fenyőfa,
Nagy pénz, nagy fenyőfa,
Kis fenyőfa,
Nagy fenyőfa,
Mit is vegyek, nagy dilemma.

Kis pénz, kis szeretet,
Nagy pénz nagy szeretet,
Kis szeretet,
Nagy szeretet,
A Jézuska kit szerethet?

Öcsi bácsi után szabadon

Altatók:

Téli altató

Hűvös ajkú tél tündér
altatja a fákat,
azt suttogja, hogy ne félj
s átölel vagy százat...


Nyugalom a szemében
szórja szanaszéjjel
álmot ígér reptében
s csókol szenvedéllyel...

 Szabó Balázs

Altató

Nyárfák közt az őszi szél
tarka álmot kerget,
karjaiban kis levél
kit a földről felvett,


ringatóznak csendesen
dalt dúdol a szellő:
Aludj drága kedvesem
míg a reggel eljő!


szemedben a napsugár
érzem ahogy éget,
álmodd azt, a forró nyár
soha nem ér véget!


Holnap tán már deres lesz
odakinn az erdő,
jégcsapot tart az eresz
s havat szór a felhő.


Ám azt soha ne feledd:
hozzon bármit sorsod,
hívj és ott leszek veled...
...távozom, ha mondod!

Szabó Balázs

Altató/2

Szikrákat szór a megvadult éjjel
árnyakat kerget a házak falán
dübörög minden amerre lépdel
könnyei potyognak... sír is talán...


tüzeket lobbant, s leheletével
messzire fújja a csillagokat
gyermekem ne félj téged nem ér el
aludj csak nyugodtan: Szép álmokat!

Szabó Balázs

Alszom...

Félig behunyt szemmel
nehéz bármit is tenni,
de a lelkemmel
látlak, és a semmi
hirtelen mindenné válik,
láss csodát: előttem a másik
ember, ki nincs és mégis látom!
ott mélyen legbelül...
a szíved drágakőként fénylik kedves barátom!
... Alszom... a szavam elcsendesül...

Szabó Balázs

Tánc!!!

Gitár
Pendül
Ének
Csendül
Szól a nóta
Áll a bál,

Cipő
Koppan
Padló
Roppan
A parketten
Táncos pár.

Nadrág
Lendül
Szoknya
Perdül
Mind a ketten
Járják már,

Szívem
Dobban
Egyre
Jobban
Zene szóra
Kalapál.

Csönd!!!

Bomba
robban
lángnyelv
lobban
Hangszert éget,
a halál

Testem
Eldül
Már nem
rezdül
Csendben véget'
ér a bál...

Szabó Balázs

Szilveszteri kavalkád:

Vörösbor

 Ím egy pohár jóféle óbor,

Végre
Előttem a kipréselt (jó)kor
Vére.

A testes teste testemmel,
Egyesül.,
Boldog mámora lelkemmel
Elvegyül.

 Bánatomat hangosan szívja

Hallom,
Mert egy régi nótára hívja
Hangom.

Szabó Balázs

Szilveszteri ökör...

Midőn a netet bújtam
És szép idézeteket kerestem
A pezsgőtől berúgtam
És a székemről sajnos leestem

Midőn a földön ültem
Az asztalom alá is belestem
Kicsit tán megszédültem
Lefeküdtem hát, mit is tehettem?

Midőn aludni vágytam
Mert azt ugye nagyon is szerettem
Csak álmaimban jártam...
Hogy mit is akartam? Hát feledtem!

Szabó Balázs

Az évnek határán...

Két esztendő határ hegyén állok
Ellőttem jövő évnek tengere,
Valami Isteni jelre várok
Másszak vissza, avagy ugorjak le?

A tájat, mi hátam mögött fekszik,
Bejártam, láttam minden zeg-zugát,
Óceánt nem ismerem, ám tetszik,
Érzem csalogató fuvallatát.

Muszáj menni, közeleg az éjfél
De csak állok a múlt csúcsán bambán,
Nem tudom merre hova, szívem fél
A szédítő magasságot látván.

Midőn döntenék az út irányról
Kiabálva mögém áll Szilveszter
Vigyorogva lelök a szikláról
Kezdhetem hát az utam még egyszer.

Szabó Balázs

Mi, avagy ki

Mi avagy ki
Cím nélkül e mű?
Találja ki
A Nagyérdemű!

Van, mi édes
Íze nagyszerű,
Van, ki rémes
Száraz keserű.

Van, mi tömény
Finom muskotály,
Van, ki kemény
Erős extra dry.

Van, mi ködös,
Fehér tiszta is,
Van, ki vörös,
Jött már vissza is.

Van, mi nívós
Ütős erős lé,
Van, mi sírós
Kedves gyermeké.

Van, mi hazug
Gyakran megtréfál,
Van, ki berúg
Tőle fejre áll.

Van, mi habzó
Gyorsan párolog,
Van, ki vonzó
Érte nyál csorog.

Van, mi orosz
Rémes maffia
Van, ki olasz
Talján föld fia.

Van, mi arany,
Gallok gyermeke,
Van, ki magyar
Vérünk egyike.

Szabó Balázs

       Részeg pillanat

                                               Vörös pohár-tavából
                                             előbújva
                                         szédítő mámor
                                    jött el hozzám
                                őrült hévvel,
                           kipirult orcám,
                                szenvedéllyel
                                   tépte le a valóság
                                       pillanatainak kertjéből
                                                                   tudatom,
                                                   leszakítva éberségem
                                                                                 virágát,
                                                                                felszántva
                                                                 képzeletem szemének
                                                             világát,
                                                         besározva
                                                    másnapi ébredésem
                                              minden percének
                                           árnyékát.

                            Erőmet elrabolva
                                            akár Ámor,
                                                     kis időre
                                   börtönbe zárta agyam,
                                                         minek jövője
                                                         veszélybe került,
                                                midőn felállni próbáltam,
                                           ám nem sikerült.

Szabó Balázs

Mást álmodtam...

Hótól részeg téli estén
magányosan sétáltam,
midőn útnak jeges testén
kis időre megálltam,

távolban két ifjú alak
egymáshoz rímmel szóltak,
szép szerelmes kedves szavak
széllel felém sodródtak,

kéz a kézben, száj a szájon
szemük könnytől csillogott
végignéztek égi tájon
s választottak csillagot

szorították egymást, miképp
aszalt szilva a magot
így várták a gyönyörű szép
szerelmetes holnapot

azaz, hogy csak várták volna...
felébredtem hirtelen,
világ mondta: sok a dolga
s rohanni kell szüntelen...

Elszállt a szép gerle páros
két irányba repültek
várta őket másik város
s más karjába kerültek...

Mit is gondolsz te nagy szamár?
él még a romantika?
nem divat az ének ma már
madár sincs tán, csak bika...

...

Nem figyelünk ma egymásra
szónak sincs már varázsa
nem előre, hanem hátra
halad... szalad...
új kor, régi Dunába!

Szabó Balázs