BenMar: 2017 Tavasz
/Petőfi után szabadon/
Itt van a tél, itt van újra
Húsvét után részegen,
Tavaszt tapos s havat szórva
Tetőt tép a végeken.
Felrohan a dombtetőre
Mérgét hintve szerte-szét -;
Gyárkémények kába füstje
Vette el tán' az eszét!
Vigyorogva néz a földre
Kajánul fest mosolya,
Olyan, mint egy őrült ember,
Kinek elszállt az agya.
És valóban, jeges földünk
Már nem alszik, most hal meg,
Globalitás csúf kezétől
Elnyűtt teste csupa heg.
Elfútta az álmainkat
fagyos szél; nem fékezett,
Talán majd a hazug tavasz
átfesti a kék eget.
Összeborul természetünk,
Alapjait felszedik,
Rombolják a világunkat,
sötét erők, rút Jedik.
Mondanám, hogy még nem késő,
„Festett ördög” énekem,
Ám a papír, mire írok
Megégett a széleken.
Múltjából az emberiség
Sajnos csak későn tanul,
El is tűnik minden tavasz
Holnap, tán nyomtalanul.
Kotródj innen tél hercege,
Fussál, lábad gyorsan szedd,
Tavasz tündér csókját vágyom,
Aki nálad sokkal szebb!
2017. április 19., szerda
2016. december 18., vasárnap
Közeleg a szeretet ünnepe........
Egy átlagember véleménye
a mindenható szeretetről…
Így
karácsony közeledtével egyre többet olvasom és hallom, hogy az embernek
mindenkit, így vagy úgy, de szeretnie kellene….
Ha
jól belegondolok a szeretet valódi, mélyen gyökeredző értelmébe, valamint az
emberi érzések korlátaiba (néha korlátoltságaiba), a körülöttem zajló
folyamatokba, akkor arra a következtetésre jutok a legvégén, hogy ez
teljességgel kudarcra ítélt, lehetetlen vállalkozás.
Azt
gondolom - nem pusztán a szeretet ünnepére leredukálva -, elég volna félretenni
a gyűlölködést, a rosszindulatot, az értelmetlen haragot, az irigységet és még
sorolhatnám az egymás iránt érzett negatív érzelmek sokaságát, amelyek megmérgezik
az emberi kapcsolatokat. Az lenne az ideális, ha a mindennapjainkba be tudnánk
építeni a mosoly, a tisztelet, az előzékenység, a jó modor, a tisztesség, az
őszinteség, az odafigyelés, a humor, a segítőkészség, a tolerancia és az
empátia kinek-kinek vérmérsékletéhez illő, megfelelő arányú keverékét; amolyan
reggeli indító üzemanyag, vagy akár napi muníció gyanánt. Persze jól tudom,
mindez csupán utópikus képzelgés a részemről…
Tisztában
vagyok azzal, hogy én sem voltam/vagyok mindenben tökéletes, sőt olyan hibáim
is vannak, amelyekre nem vagyok éppen büszke. Ám a letűnt gyermekkorom,
felnőttként pedig a számtalan munkahelyi megtapasztalás, sokféle emberi
kapcsolat és nem utolsó sorban a betegségem sok mindenre megtanítottak. Többek
mellett arra is, az élet nem arról kell, szóljon, hogy mindenki egyformán
szeressen bennünket; mint ahogy fordítva is igaz, tehát mi sem szerethetünk
egyformán mindenkit.
A
mindennapok mentális túléléséhez szüksége van mindegyikünknek – ha többre nem
is - egymás elfogadására, valamint egymáshoz és az éppen életszerűen aktuális,
lelki környezethez való alkalmazkodásra.
Az
igazi, valóságos, feltételek és érdek nélküli (isteni vagy emberi) szeretet –
legyen szó barátságról, vagy akár szerelemről – nem hiszem, hogy lutri volna! Szinte
biztos, hogy úgyis megtalálja az arra érdemes szerencsés embereket, tehát
felesleges erőltetni, vagy kutatni.
Joggal
róhat meg legvégül valaki:
-
Ezek csak nagy szavak! Balga, elvetélt, gondolatok!
Ha
jobban előrenézek a világ haladási irányába, rájövök, hogy sajnos nagyrészt
igaza is van! De legalább megpróbáltam….
Szerintem!
Ennyi!..
Üdv!
BenMar
2016. december 8., csütörtök
Margóra...
Azt gondolom, hogy a legtöbb elmérgesedett baj(ellentét) gyökere
túlnyomórészt a kisebb vagy nagyobb félreértésekben keresendő,
pontosabban meg nem beszélt, nem tisztázott félreértésekben - legyen az
akár egy rosszul értelmezett gesztus vagy cinikusnak tűnő irónia, stb.
-, amelyek aztán akár személyes háborúkhoz is vezethetnek. Az
értelmetlen gyűlölködés és az irigység gyakran még tetézi is mindezt.
Pedig értelmes emberekhez illő, higgadt, hangsúlyozom higgadt
kommunikációval sokkal többre mennénk! Az természetesen csupán utópia,
hogy valaki mindenkit - aki méltó rá - egyformán tiszteljen és
szeressen.... de ennek ellenére minden normális embernek törekednie
kellene rá!
A "vészesen" közelgő karácsonyunk talán (még a nehezebben megnyíló emberek számára is) jó alkalomnak ígérkezik a (meg)beszélgetésre.... Ám abba a hibába sem szabad esni, hogy minden tisztelet, tolerancia, empátia és kommunikációra való hajlandóság csupán erre az ünnepi pár napos alkalomra korlátozódjon!
Üdv! BenMar
Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi, azt hömbölögnyi!
2016. szeptember 6., kedd
Könyvajánló: Umberto Eco - A rózsa neve
Umberto Eco - A rózsa neve
„…a tudós olvasó szemében még a
hazug könyveken is átderenghet az isteni tudás halovány sugara.”
„…törékeny szerzet ám a könyv,
megsínyli az idő múlását, retteg a rágcsálóktól, az elemektől, az ügyetlen
kezektől.”
„A tudós ember gyakorta kénytelen
mágikusnak föltüntetni olyan könyveket, amelyekben pedig semmiféle mágia
sincsen, csakis jóféle tudomány, pusztán azért, hogy megvédje őket a kíváncsi
szemek elől.”
„A könyvek gyakorta szólnak más
könyvekről. Egy-egy ártalmatlan könyv sokszor olyan, mint a mag, mely egy
másik, veszedelmes könyv lapjain szökken szárba, vagy fordítva: keserű
gyökérnek édes gyümölcse.”
„A könyvek nem azért vannak, hogy
higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket. Egy könyv olvastán ne azt
kérdezzük, hogy a könyv mit mond, hanem hogy mit akar mondani.”
„A könyvnek az a jó, ha olvassák.
A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek
pedig a dolgokról beszélnek.”
2016. szeptember 5., hétfő
Könyvajánló: Wass Albert - A sólyom hangja
Könyvajánló: Wass Albert - A sólyom hangja
"... csak az építhet biztos alapokon jövőt egy tájon, aki igyekszik megismerni annak lelkét és múltját.
A sólyom hangjában tehát az indiánregények meg a Verne-könyvek hagyományait követő, jól megírt kalandregényt vehet kézbe az olvasó."
(Gálfalvy Ágnes - fordító)
2016. május 25., szerda
Könyvajánló: Anna Funder - STASIORSZÁG
„Még a nyugati őröket is látta, ahogy az
ellenőrző pontoknál ülnek. A fal nagyon széles volt. Körülbelül egy métert
kellett megtennie, hogy átjusson a tetején, aztán egy alacsony korlát alatt
kellett átkúszni. És ennyi. Miriam egyszerűen nem akarta elhinni.
Legszívesebben rohanva tette volna meg az utolsó néhány lépést, mielőtt
elkapják.”
/Anna Funder: STASIORSZÁG
2016. május 21., szombat
Könyvajánló: "KÜLÖNBEN JÓL VAGYOK - Popper Péter emlékére
„Különben jól vagyok – Popper
Péter emlékére”
„Péter
idézte sokszor Leonardo da Vincit, aki szerint a boltív két egymásnak
támaszkodó gyengeség, amely végtelen erővé változik.”
„Benne
ezt is: „Bele kell törődnöm, hogy a soha el nem érkező megvilágosodás híján
ezzel a kérdéssel fogok meghalni: hát ez mi volt” Mondhatom mellé a görög bölcs
szavait: „Az életet nem meghosszabbítani kell, hanem kiszélesíteni.” Ezt Te
megtetted. Könyveid a polcainkon nem árvák.”
„És
hiszem, nincs vége, a létezés végtelen. Szeretted ezt a mondatot:
„Volt,
tehát van. Van, tehát lesz.”
„Különben
jól vagyok – Popper Péter emlékére”
Popper Péter (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010. április 16.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




