Könyvajánló: Popper Péter - Holdidő

"Az élet addig tart, ameddig emlékezünk." 

"Sohase feledkezzetek meg arról, hogy a betegségben rettenetesen el lehet fáradni. Előfordulhat, hogy orvosilag minden rendben van, de a beteg elfáradt, feladja az életét és meghal." / dr. Pető András

A RÍM-KÉPEK kiállítás margójára / kiállítás ajánló

Arra, hogy az alábbi méltató szavak írásakor nem az illendőség vezette a kezemet, azon kedves emberek a tanúim, akik a múlt csütörtökön részt vettek a színes, érzelmekben bővelkedő eseményen, a RÍM-KÉPEK kiállítás zenés, verses megnyitóján.

Pár napnak el kellett telnie ahhoz, hogy leülepedjenek, szavakká formálódjanak, majd pedig mondatokká érlelődjenek bennem azok a csodás pillanatok, amelyek a kiállítás megnyitójának egészét mintegy átölelték.

A néhol kellemesen libabőrös, többnyire vidám, családias hangulat megteremtése a vendéglátó (Izsák Imre iskola - Csácsbozsok) rendezők munkáján felül részben a Fehér Holló Zenekar dalainak, részben pedig Horváthné Bencze Irén elbűvölő hangjának és kisugárzásának tudható be. Fantasztikus, kellemesen borzongató érzés volt hallani a verseimet Irénke előadásában, ugyanis azt gondolom, kivétel nélkül minden gondolatot és érzelmet sikerült maximálisan átadnia a hallgatóságnak, amiket anno „beleírtam”, belegondoltam a soraim közé. Nem is beszélve Irénke közismert angyali orgánumának mesterien intonáló zengéséről, melyet akár órákig el lehetne hallgatni.

Azt gondolom még – a legcsekélyebb túlzás nélkül, támaszkodva ismét a jelen lévő közönség kimondatlan egyetértésére –, Irénke a maga valójában erősen karizmatikus egyéniség, minden megnyilvánulásában fellelhető a nemes, őszinte alázat, szeretettől duzzadó szerénység. Írhatnám azt is, ő maga a megtestesült művészet. Utóbbi megállapításomat a kiállított csodásnál csodásabb alkotásai, és nem utolsó sorban Irénke baráti ölelése is csak még jobban megerősítettek.

A letisztult stílusú üvegfestményein (mintegy ablaküvegen) keresztül, a művésznő betekintést enged saját lelkének érzelem gazdag, harmonikus világába.

Megtisztelve érzem magam, ugyanakkor büszkeség tölt el, hogy Irénke üvegfestményeinek éltető árnyékában helyet kaphattak a verssoraim!

Üdv! BenMar

Dr. Jáni Jánosné: ISKOLA A GÖCSEJI DOMBOK KÖZÖTT (iskolatörténet)

Az írás az alábbi LINK alatt érhető el:

Dr. Jáni Jánosné: ISKOLA A GÖCSEJI DOMBOK KÖZÖTT (iskolatörténet)

 

 

Könyvajánló: Ottlik Géza - Iskola a határon

"... a világ tele volt gazdag, változatos lehetőségekkel: a szívem mélyén akkor is mindig vártam valamit. Magam sem tudtam, hogy mit, de valami jó dolgot. S ha leltárt csináltam, hogy mi az, ami megéri a mindennapos felkeléseket-lefekvéseket, öltözködéseket, mosakodásokat meg a többi kellemetlenségeket, ezek nélkül a lappangó változások nélkül kevés lett volna az összeszámolható jó dolog ahhoz, hogy kedvem is legyen csinálni az egészet. De így elég volt. A rosszat könnyen semmivé lehetett tenni ezekkel a várakozásokkal. Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a rossz dolgok valóban léteznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és nyomban megszűnnek."

/"Bébé" 

Ottlik Géza: Iskola a határon

„Anyám, anyám, szegény anyám…” Anyák napján Sántha Károllyal (2015. május 03.)

Blog ajánló:

„Anyám, anyám, szegény anyám…” Anyák napján Sántha Károllyal (2015. május 03.)

2015. április 22. A Föld Napja

A Föld Napján: Geocentrikus világkép... / Jó reggelt! ;) :)

“Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy sosem tudhatjuk biztosan, ki írta.” (Petőfi Sándor)

Az alább látható fotó (többek mellett) egy újabb, elhallgatott nagy igazságra derít fényt! ;) Nem is a Földünk forog, hanem a felettünk lévő csillagok mozognak csupán. Így, ha összevetjük eme, fotográfiával is bizonyított tényt a már korábbi azon - szintén tudományosan igazolt - kijelentéssel, miszerint a Föld nem végez keringő mozgást a Nap körül (lásd: jutyub és gugli!), akkor könnyen beláthatjuk annak a már ókorban Ptolemaiosz által felvetett elméletnek a létjogosultságát, amely a Drága és Csodálatos Földünket helyezi a világmindenség középpontjába... 

(Hu! Azt hittem soha sem érek az utolsó mondatom végére... :D )

A fotót Jónás Károly készítette: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=755591264554369&set=a.325750670871766.76106.100003105066683&type=1&theater

Ennyi! Innyi..... Üdv! BenMar

Szabó Balázs: Egyszerű diagnózis

Beteg a jó öreg Földünk.
Rút vírusok az emberek!
Hisz’ míg’ mi vérében fürdünk,
Ő ürülékben hempereg!

Eltűnődéseim II.

1.
Nézz a Földdel farkasszemet,
hallgasd a haldokló világot!
Te vagy néki a rettenet,
hisz’ húsát csontjáról lerágod!

Nem ordít, csupán némán sír,
mikor téped zöldellő haját,
terhétől forogni sem bír,
buta ember pusztítja magát!

Rohanás a Húsvéti Nyúl után....

Running After the Easter Bunny….

/Az alábbi történetem szereplői és helyszíne , valamint  valós személyek, illetve valóságos helyszínek közötti egyezés, vagy bármilyen jellegű hasonlóság csupán a véletlen műve, akár e történet írója is …/

Nem szeretnék ingyen reklámot senkinek és semminek, ezért még véletlenül sem említeném meg a zalaegerszegi Zala Park nevét, ahol az alábbi eset történt ma a késő délutáni órákban:

Éppen a ……  egyik üzletéből léptem ki, amikor egy kicsi, 5 év körüli fiúcska szakította el féltőn óvó családi kötelékét és szinte a levegőt hasítva  - akár a nyúl partnak felfelé – örömtől duzzadó arccal, eszeveszett rohanásba kezdett az üzletsor előtti parkoló távolabbi  részén álló autójuk felé, hogy biztonságba helyezze a  -  talán locsoló pénzből -  frissiben vásárolt, nála jóval nagyobb méretű, műanyag, vállról indítható rakéta kilövésére alkalmas játékfegyverét.

A talán 2 évvel idősebb bátyja – aki nagy nehézségek árán már sikeresen beparkolt a szintén ajándékba kapott plasztik tankjával - már visszafelé robogott a család autójától. Félúton – éppen a forgalmas út kellős közepén -  a két vidám lurkó összefutott megdumálni az aktuális háború állását, aminek majdnem a szemem láttára gázolásos baleset lett a vége.

A két gyermek mit sem törődve a külvilággal, az idegesen haját tépő (majdnem)áldozat  vészfékező gépkocsi sofőrrel, halálos nyugalomban állt arrébb. Eközben a szülők távolról, az ijedtség legkisebb jeleit sem mutatva – ahelyett, hogy szó szerint nyakon csípték volna a két Sehallselát Dömötört – félvállról odakiáltották: „Vigyázzatok, mert vannak itt autók is!” (Ugyan ki gondolta volna, hogy egy parkolóban akár autók is előfordulhatnak?)

Ezalatt én is odaértem a szóban forgó Flintston Család mellett parkoló kocsimhoz, amikor egy hatalmas fénycsíkot húzó harcászati rakéta rohant nagy robajjal a Zalába…. Na ez utóbbi az, ami hál Istennek ebben a formában nem igaz!

Ellenben az autómhoz érve a történet legkisebb győzelemittas arcú főhőse úgy gondolta, mégis vissza kellene az ismeretlenből szaladnia édesanyja még mindig távolnak tűnő, vigyázó karjaiba, ezért ismét őrült rohanásba kezdett a kitűzött célja felé, a parkoló ellentétes oldalára. Ám nem vette észre (óvodás magasságából és az autók takarásából adódóan nem is láthatta), hogy egy személygépkocsi éppen keresztezni fogja az útját, és megtörténhet az, ami percekkel azelőtt a szerencsének és a szemfüles sofőrnek köszönhetően nem került a Zala’ közlekedési balesetek rovatába.

Ám ekkor már én is résen voltam, és – férfiasan bevallom egészen hangosan, megrémült hangon – ugrásra, helyesebben vetődésre felkészülve reákiáltottam a mellettem elszáguldani akaró, ránézésre csőlátással felvértezett kiskölökre: „Állj! Ne fuss!

Ez a hang annyira jól sikerülhetett, hogy elérte a célját, ugyanis a kisfiú élő szoborként dermedt le, szinte odaragadva a levegőhöz, jó, hogy nem pedig a nem éppen kis sebességgel közeledő autó első lökhárítójához.... Talán még féknyomok is voltak kisfiú mögött a levegőben. Olyannyira sokkhatásként érhette a „brutális” hangom a kisgyermeket, hogy még akkor sem volt hajlandó egyetlen lépést  sem tenni, amikor azt mondtam: „Elment az autó, most már nyugodtan átballaghatsz a (túloldalon nyugodtan nézelődő) szüleidhez!”

Talán még most is ott állna a hangomtól halálra rémült kisember, ha édesanyja nem szól ismét a számára biztonságot nyújtó, ismerős feloldozó hangon: „Gyere ide! De vigyázz, mert vannak itt autók is!”

Kissé hülyén éreztem magam, amiért a hangos, nyugalom megzavarására is alkalmas figyelmeztetésemmel a kisfiúból ijedelmet, a szüleiből pedig megvetést, idegeneknek kijáró, megrovó tekintetet, hihetetlen haragot váltottam ki, amiért a közeli Húsvétra való tekintettel ez úton én kérek elnézést! Azóta is lelkiismeret furdalást érzek, hogy ott a helyszínen nem kértem a szülőktől bocsánatot!!

Ennyi...!

Üdv! BenMar