Non-Stop

Jut eszembe egy muris történet az "őskorból", amit pár éve már hallani véltem egy zalai rádió reklámjai között is...

Anno forró, csontszáraz nyári esténken - ha még akadt köztünk józan pilóta - gyakran bepattantunk a „dzsitibe”, hogy meglátogassuk a magyar tenger hozzánk közel eső településeinek vendéglátó és szórakozó helyein dolgozó és/vagy éppen idejüket múlató embertársainkat, ha másért nem, hát egy üdítő strandolás vagy kiadós sör-vacsora” erejéig.

Az egyik ilyen "balatoni bor-tor-túra" legvégén betértünk a haverokkal kajálni egy keszthelyi, éjjel-nappal nyitva tartó, meleg-konyhás (nem félreérteni!) vendéglátó egységbe. Pizzát és piát (a harmadik "pi" kimaradt ) rendeltünk, és amikor a felszolgáló lány kihozta az italokat. Cs. illedelmesen, annak rendje és módja szerint (már amennyire az elfogyasztott alkohol engedte) megkérdezte a kedves mosolyú hölgytől: - Ugyammá’, mongyadmeg' este meddig vagytok nyitva? A kis-kisasszony erre - még mindig pozitív arcvonásokkal - azt felelte: - Non-stop, kedves uram.

Cs. keményen koncentrálva, ízlelgetve a pincérnő kínainak tűnő szavait hallgatott néhány másodpercig, majd diplomatikusan szólva kissé értetlen (mint, akit hülyének néztek) állapotban így szólt: - Jóóvan' b@zzzmeg’ ne szórakozz! Értem én, hogy non-stop,, de azt kérdeztem meddig vagytok nyitva!!!!!!!!!!!! ……

(A posztomban látható kép eredete ismeretlen, illetve Szakál Jocó barátomtól kopírozva) !)
 

Üdv! BenMar

Március végén

BenMar: Március végén

Álmatag hajnalunk
erőre kap;
messzire űzi a
bánatokat.

Ablakok kinyílnak,
árad a fény;
ömlik a szívekbe
mosoly, s remény!

Csicsergő lelkekben
felkél a nap;
világgá szórja a
sugarakat.

Megkésni tavasznak
nem nagy erény;
nézzük el néki, nem
emberi lény!

Tegnapok hozzánk ma
emígy szólnak:
Higgyétek el, szebb lesz
minden holnap!

EVITA | Hevesi Sándor Színház | 2017-18

Sötétből a fény felé...

November 13-án a kora esti órákban - nem árulok el titkot - Gellénházán áramszünet volt, ezért se villany, se fűtés...

Jobb elfoglaltság híján elmentünk hát Zegre megnézni az EVITÁT. Az autóban és a színházban legalább fullos a közüzemi szolgáltatás (villany, fűtés, társaság, büfé stb.) EVITA még tovább emelte az est "fényét" (érted, fényét!!! ). Már nagyon sok pozitív véleményt hallottam/olvastam a musicalről és már alig vártam, hogy láthassam. Szinte minden úgy is volt, ahogy az írva vagyon. Azt gondolom, hogy a gyermekektől a felnőtt színészekig, táncosokig, énekesekig, a zenekarig, a technikusokig mindenki egyaránt hozta a maximumot.

Összességében jó volt a napi fáradalmakat, gondokat egy kis időre félre tenni és élvezni a zene, a színház, a művészet jótékony, gyógyító hatását!
Hazaérkezve "kis falumba" mit ad Isten: lőn világosság! )

Mindenkinek ajánlom EVITÁT, annak is, aki ismeri történelmi hátteret és annak is aki nem!

EVITA | Hevesi Sándor Színház | 2017-18

  Üdv! BenMar

Könyvajánló - Frederik Pohl: CSERNOBIL

"Mindennap belélegzünk valamennyit Csernobil utolsó leheletéből, és ezt fogjuk tenni életünk végéig."

Frederik Pohl: CSERNOBIL - tényeken alapuló dokumentumregény

Mi jár a fejedben Balázs?

Most éppen egy letűnt régi nyári „vizes, akarom írni alkoholos kaland”… Valamikor a 80-es évek legvégén (talán) József Szakál, Simon Attila (alias Turbó) és jómagam Zalaegerszegről - egy fél napos, "világjáró" vonaton való zötykölődést követően - megérkeztünk végre ( teszem hozzá szárazon vagyis józanul) Keszthelyre egy nagyszabású, nemzetközi kajak túra színhelyére, ahova benevezett bennünket az éppen akkor aktuális „népművelő” vagy a helyi természetbarát klub elnöke (ha jól emlékszem Kalmár Jocó). A túra az északi part mellett, halovány emlékeim szerint, Keszthelytől Balatonfüredig tartott.

A nyitó rendezvényen már furcsán néztek reánk, ugyanis nem vittünk kajakot; mert hát ugye ki gondolná, hogy egy kajak túrához kajak is szükségeltetik. Ám ez a kis bibi nem jelentett hatalmas problémát; a rendezők azon nyomban kineveztek – többek mellett – hármunkat segítőknek, így természetesen megúsztuk a hazamenetelt és ennek a jóindulatnak köszönhetően egy fantasztikus szünidei hetet tudhattunk a magunkénak.

Már rögtön az első napon szóltak, hogy az, amit csinálunk nem igazán jön be a góréknak. Ugyanis mi ahelyett, hogy a rászoruló idősebb NDK-s turistáknak segítettünk volna a vízből kihozni a hajóikat és az éppen aktuális táborhelyen felverni a sátraikat - amivel eredetileg az első napon bíztak meg bennünket -, mi rögtön segítő szándékkal rohantuk le a fiatal lányokat, míg a többi szerencsétlen tag sűrű anyázás mellett esett-kelt a parthoz közeli sekélyebb vizekben.

Ugyanezen kajak túra folyamán történt, hogy Turbóval elhatároztuk, átevezünk egy kétszemélyes kölcsön kajakkal a Balaton legkeskenyebb pontján (Tihany és Szántód között) a Tihanyi-félsziget közel 1,5 km széles „szorosán”. Rendben is zajlott a mutatványunk, legalábbis egy jó darabig. Aztán elszakadt a "bárkánk" kormánylapátjának lábpedállal összekötő zsinórja és mi, utóbbi következtében „hajótöröttként” sodródtunk immár ismeretlen partok felé a magyar tenger veszélyes habjai között; mígnem egy rendezők által használt vitorlás hajó észre nem vette, hogy nem tartjuk a kijelölt útirányt és a segítségünkre nem sietett, hogy kimentse a két "hőst". Erről a napról a továbbiakban csupán annyi maradt meg az emlékeimben, hogy átszállunk a mentőhajóra és ott a kétszárnyú kabinajtót felnyitva egy hatalmas, százféle piától roskadozó bárszekrény tárul elénk…. Aztán képszakadás…. Kiliántelepen (mai nevén Fövenyesen) ébredtem másnap reggel, másnaposan.

Az iménti sztorik csak töredékei azoknak a történeteknek, amelyek ehhez a balatoni, vizes-alkoholos hajó-túrához fűződnek.

 Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi azt hömbölögnyi!

Üdv! BenMar

Isten óvja Erdélyt! - " Tarts meg minket őseink szent hitében""

Nem régiben - a családom és néhány kedves ember jóvoltából - volt szerencsém ellátogatni a gyönyörű Erdély vendégszerető, ízes beszédű gyimesi csángóihoz, (Hidegségbe, Háromkútra, Gyimesbükkre), valamint a csíki székelyekhez és találkozni moldvai csángókkal és testközelből látni a Békás-szorost és a Gyilkos-tavat. Csíksomlyón a Ferences rendi Kegytemplom és Kolostorban  a Szűz Mária szobrát - karján a kis Jézussal - megérintve imádkoztam a családomért, a hazámbéli illetve az erdélyi magyarokért legvégül a Szűz Anya közbenjárását kértem a világ összes magyar ajkú embertársamért, valamint jómagamért is. Majd pedig az előző vasárnap Nagy Péter atya által felszentelt gellénházi, é nemzeti színű zászlóval felzarándokolva a Somlyó hegyek nyergébe, a 450. pünkösdi misét követően együtt énekelhettem több százezer magyar emberrel a himnuszainkat.

Ha akarnám, sem tudnám leírni azt az élményt, lelki kincset, amelyet Erdélyben, az egykori nagy Magyarország területén kaptam az itt élő kedves, magyar emberektől és a lenyűgöző természeti csodák garmadáját látva.. 

Hálás köszönetem a családomnak és mindazon honfitársamnak, akik hozzá segítettek ehhez a hosszú, ám fantasztikus zarándok úthoz!

Ennyi, .......

Üdv! BenMar