"Túlélni és győzni!"

Akkor teljes az életed, ha minden egyes nap nevetsz, használod az eszed, tehát gondolkodsz, ugyanakkor mindegy az örömtől vagy bánattól, de könnyezel is. Mindezen felül az álmaid és emlékeid is hozzád, a mindennapjaidhoz kell, hogy tartozzanak...

/ Jim Valvano = Jimmy V/

Anno - a '80-as években - "fiatalság-bolondság" korszakomban, a 173cm-es "szédítő" magasságommal és az átlagos kosár-tudásommal irányítóként nem tartoztam a legjobbak közé. Az alapokat egykori kedves földrajz tanáromnak, Doba Gyula általános iskolai igazgató Úrnak köszönhetem. A középiskolában pedig Szikszai György testnevelés tanár Úr vett többünkkel együtt („fickókat”) a szárnyai alá. Imádtam kosárlabdázni. (Sziki' tanár Úr 3 kategóriába sorolta a tanítványait: "trotty" - "lekvár" - "fickó".) Akkortájt játszottuk ezt a labdajátékot suliban, utcán, szinte a nap bármely percében kaphatóak voltunk egy derbire. De jó volt nézni a TV előtt ülve, vagy akár a pálya széléről is. 

Hovatovább büszkén elmondhatom, hogy gimnáziumi (DSK) éveimben Slominski Zbigniew irányítása alatt pár alkalommal volt szerencsém együtt edzeni anno néhány Zetés legendával is. Ráadásul 1988-ban szurkolóként, barátaimmal együtt személyesen is részese lehettem a ZTE első „dupla arany” (Magyar Bajnok és Magyar Kupa győztes) örömének. (Az öröm csupán gyenge kifejezője annak, amit akkor éreztünk, éreztem.) A többi (1990 és 1992) Magyar Bajnoki címről már nem is beszélve…

A kosárlabdát, mint a számomra legszentebb és legkedvesebb sportot, amelytől úgy érzem annyi mindent kaptam, egészen a fősulis éveimig – sőt még azt követően is - rendszeresen játszottam, az iskola és a helyi (Városkörnyéki Bajnokság) csapatok keretein belül, avagy csupán kedvtelésből, kikapcsolódás gyanánt az akkor még gyermekcipőben járó "Streetball"-ok alkalmával a barátokkal, haverokkal...

„Annyi mindent kaptam” a kosárlabdától: csodálatos órákat, perceket, barátokat, ismerősöket, sporttársakat, tanárokat, edzőket vagy egyszerűen "csak" nagybetűs EMBEREKET - szinte minden korosztályból. A kosárlabda „mezei felhasználójaként” megtanított egymás, az ellenfél és magának a csapatjáték, végső soron a SPORT szeretetére, tiszteletére. Testközelből mutatta meg a harc, a küzdelem, a győzelem és vesztés mindennapi érzéseit.

Hosszú oldalakon (közhelyeken: nemes alázat, kitartás, erőnlét stb.) keresztül sorolhatnám azokat a számomra mind máig fontos emberi értékeket, érzelmeket, tulajdonságokat, illetve szívmelengető kedves emlékeket, amelyeket közvetlenül vagy közvetve a kosárlabdának köszönhetek.

A részletek helyett csak egyetlen szót engedjetek meg nekem, amelyben azt gondolom, minden benne van: „SZERELEM”

Elismerem, mint bárki más (önhibámon kívül és tudom, néha önhibámból) az álmaimat sutba vágva én is nagyon sokat változtam, talán meglehetősen rossz irányba, de úgy érzem, a körülöttem lévő világ valahogy mindig mérföldekkel előttem járt és előttem jár mind a mai napig...

„A tehetség nyeri a meccset, de a csapatmunka és az értelem nyeri a bajnokságot.”
(Michael Jordan)

Végül egy, még gimnazista diák koromból származó, azt gondolom ide illő, kedves kosaras történet:

A Zrínyi Diák Sport Körének kosárcsapatával 1986-ban  Szombathelyen játszottunk DSK országos döntőt egy budapesti gimnázium „DSK”-nek álcázott, ám valójában az akkori "MAFC" "hivatásos" ifi csapatával; ezt - a sajnos vesztes meccset - követően pedig a Pannonhalmi Bencés Gimnázium kosár-csapatával kerültünk össze a 2.-3. helyért ...

/Halkan megjegyezném, hogy akkoriban még szinte kötelező jelleggel -"minden áron" - fővárosi csapatnak kellett megnyerni minden egyes országos kupát, ezért jött el Szombathelyre a MAFC. Gondolom, ezek után nem nehéz kitalálni, hogy ki lett a bajnok Szombathelyen!/

Kiváló edzőnk, Szikszai tanár Úr vezetésével – ismerve az akkori kosárlabdatudásunkat - kifejezetten az arany érem megszerzéséért mentünk Szombathelyre, de sajnos felszabadult öröm helyett szó szerint sírás lett a vége a részünkről....

Mivel a döntőben hatalmas csatában kikaptunk a nálunk jóval erősebb „hivatásosoktól „ és ahogy már fentebb említettem, nekünk a 2. hely nem kellett, ezért az ezüst meccset - szándékos gyenge játékkal - átjátszottuk a pannonhalmi pap növendékek lelkes csapatának....

Az eredmény kihirdetésének napján a pannonhalmi gárda nagy nyilvánosság előtt  ünnepélyesen, szemmel láthatóan őszinte tisztességgel - azzal a mondattal, hogy a 2. hely bennünket illet - vissza adta nekünk az ezüst érmet.. (Természetesen nem fogadtuk el!)

Azt a felemelő pillanatot soha sem tudom kitörölni a múltamból, és keserédes emléke még ma is könnyeket csal a szemembe….

Ennyi!..... BenMar

"A gyertyák csonkig égnek"

"Túlélni valakit, akit olyan nagyon szerettünk, hogy ölni is tudtunk volna érette, túlélni valakit, akihez olyan közünk volt, hogy majdnem belehaltunk, ez egyike az élet titokzatos és minősíthetetlen bűntényeinek. A törvénykönyvek nem ismerik ezt a bűnt..."

/Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

BÚÉK Minden Magyarnak.... (IS)!

Határon innen és határon túl,
magyar zászló ki nem fakul!
Határon túl és határon innen,...
higgyétek el: Egy az Isten!

BenMar

Karácsony 2015

Levél a Jézuskának…

Szív-kandallónk  egykor télen

fűtött, izzott, parázslott.

Kis Jézuska! Kérlek szépen,

hozd el újra

azt a Meghitt Karácsonyt!

Gyermekeket, anyát s apát,

hozd össze a családot…

Kis Jézuska! Istent magát

kérem újra

s vele Békés Karácsonyt!

Ne legyen az „Ünnep” szavunk

romlott, rágott, ráunt csont!

Kis Jézuska kell, hogy kapjunk

- tán’ most újra –

tőled Boldog Karácsonyt!

Nem kell fényes csinnadratta,

ne hozz hamis karátot!

Kis fát kérek és alatta

legyenek a barátok…

Kis Jézuska nem kívánok

mást csak újra:

Reményteljes Karácsonyt! 

Szabó Balázs

Szálinger Balázs - "Megálló presszó" részlet:

"De most tél van. Hagyjuk a hülyeséget,
Nem kell a háború, nem jó a vége,
Vagy csak ilyen. Semmitelen, karácsony 
Elé vetett, időtlen, lassú béke."

„Az ember sokféle feltétel mellett beteg vagy egészséges. Gondolj erre, mikor szidod az orvost.” / Márai Sándor - Füves könyv

Márai: Az egészségről és az igazságról 

„Amikor a betegség környékez, igen nagy erővel és akarattal egy ideig még úr maradhatsz a nyavalya fölött. Az elején. Mikor még csak lopakodik körülötted a végzet. Méregeti erőidet, mint a küzdő az ellenfelet. Ha ilyenkor nagyon odafigyelsz, nagyon erős vagy, igaz rendet tartsz lelkedben, dolgaidban – az egészség: igazság –, talán te maradsz a párharc kezdeti idejében az erősebb. Egészségesnek maradni annyi, mint tisztességesnek és igazságosnak maradni.”

A szokásos reggeli gyömbéres, darált kekszes reszelt almám

Márai: A reszelt almáról 

„Bölcsen cselekszel, ha minden reggel, ébredés után és étkezés előtt, éhomra megeszel egy-két reszelt almát. Az alma titokzatos gyümölcs. Nem véletlen, hogy az emberiség öntudatában a legrégibb jelképek egyike. Az almafa volt a „tudás fája”, az alma volt a bibliai tiltott gyümölcs. Nos, ennek a tiltott gyümölcsnek személyes köze van az emberhez. Talán szerepet játszott, mikor az embert elűzték a Paradicsomból; ezt nem tudjuk biztosan. De úgy észleltem, hogy a nyers, reszelt alma a mindennapos élethigiénia egyik biztos kelléke. Üdít, megnyugtatja a gyomrot, s szabályozóan hat a belekre. Különösen, ha az almát reszelés előtt tiszta kezekkel, gondosan megmosod, s aztán megöntözöd citromlével. A hosszú életet nem biztosítja ez a szelíd tápszer, de gyomrod és beleid hálásan fogadják ezt a tiszta, gyógyerejű mindennapos ajándékot. S az ember nemcsak szívével és elméjével ember, hanem gyomrával és beleivel is.”

Márai: A sárgarépáról 

„Tapasztaltam, hogy a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítő étek, hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket. Úgy hallottam – ezt már nem tapasztaltam személyesen –, hogy a nyers sárgarépának egyik alkatrésze, a karotin, mindenképpen erősíti a látóidegeket, s néha megakadályoz vakulási folyamatokat is, eltünteti a kezdődő szürke hályogot. Ez lehetséges, de nem biztos.  Ami bizonyos, hogy a citromlével öntözött nyers, reszelt sárgarépa, melyet étkezés közben, saláta helyett is fogyaszthatunk, erősíti a szervezetet, üdít, van benne valami hasznos és gyógyító. Bizonyos az is, hogy nem árt. Ugyanígy ajánlhatom a hámozatlan almát – ha itt az évszak, mindennap egyet – s a citrom- és narancslé bőséges fogyasztását. Észrevettem, hogy olyan években, mikor tél végén bőségesen, mindennap fogyasztottam nyers sárgarépát, citrom- és narancslevet, nem kaptam meghűléses, fertőző betegségeket.”  

Megjegyzés: Márai Sándor 89 éves korában az USA-ban halt meg. Öngyilkos lett...

BKV: nem Budapesti Közlekedési Vállalat, hanem Budafai Kőolajtermelő Vállalat!

Farkas László Úr már többször is megtapasztalt végtelen baráti és segítő szándékának köszönhetően, újabb értékes kinccsel, Vidos Dénes / alias: Dr. Dank Viktor által, és a szerző saját kezűleg írt ajánlásával „Zalai Olajos Történetek” címmel, nagyszerű könyvvel gazdagodott szerény (dedikált) házi könyvtáram… 

Ámbár csak 1969-ben születtem, de a könyvben bemutatott 50-es évekbeli olajmezők történeteinek „eredeti” hangulata a későbbi, általam is megért  70-es évek egészének fúrós (JÓ)világát szintúgy kiválóan tükrözi... Igaz a zalai történetek – többek mellett - javarészt Nagykanizsa és Bázakerettye környékéhez fűződnek, ám még emlékszem, amikor 70-es, és 80-as évek derekán Gellénházán, egészen pontosan a "Legény Szállón" is voltak gyakorlaton egyetemista éveiket taposó mérnökjelöltek ... 

Kizárva mindenféle korabeli politikai nézetet, gyermek fejjel (IS) számomra nyugodt, minden téren „gazdag”, jó világ volt az a korszak...!  

A könyv azért is tetszik, mert egy "pésti" fatal ember szemével, mégis ízes, göcseji szókincs, szófordulatok használatával láttatja a tágabb értelemben vett imádott szülőföldemet, idézi meg az „olajos kor” szellemét; illetve hűen ábrázolja az akkori politikai és gazdasági rendszert... 

Egy parolát vagy jattot megérdemelne tőlem az általam (IS) nagyra becsült Dank Úr! 

Végül, de nem utolsó sorban Tóth János Úr a MOGIM igazgatójának irányába tett köszönetemet szeretném kifejezni, ugyanis a meglepetés tortám habja az (fotókon látható) az általa dedikált könyv volt, amelynek Réthy Károllyal együtt Tóth Úr a társszerzője; és amely szintén - Farkas László közreműködésének hála – a féltve őrzött kincses-könyves-vitrinemben kapott helyet.

Természetesen a fentiek okán, valamint a már korábban említett (Zalai Olajos Történetek) könyv dedikálásában nyújtott segítségéért Tóth János Úrnak (IS) kijár részemről a - maximálisnál több - hála és tisztelet!!!  
 

Tisztelettel: BenMar