Azon tűnődtem, vajon hogyan lehetne egy kicsit olvasottabbá tenni a Márai Sándor írásait népszerűsítő blogomat, amikor a fejembe ötlött egy igazán „okos” gondolat, amin magamat ismerve kissé meg is lepődtem.
Nem vagyok celeb, se manöken, aki „szakmát” váltva felcsapott monokinis lemezlovasnak, de még csak jelenlegi politikában elmélyült történész vagy sztár ügyvéd, avagy bárki más közismert blogger sem, ezért a többi szürke bloggerhez hasonlóan, nagyon nehéz és „hátrányos” a helyzetű blogernek érzem magam itt az interneten : Ez WANJ
Ebből az ismeretlenség táblával jelzett zsákutcából csupán egy módon láttam a kiutat, mégpedig úgy, hogy kinevezem magam egy bejegyzés írásának erejéig „gasztroblloggernek”. Nem gondolom, hogy akadna kis hazánkban valaki is, leszámítva az „afrikai” éhező gyermekeket, és természetesen kivéve a „gyevi bírót” J aki ne táplálkozna a nap folyamán legalább egy alkalommal, így azt sem hiszem, hogy különösebb piackutatást kellene végeznem. e témával kapcsolatban.
Plusz nem is beszélve arról, hogy manapság minden ember, kicsi és nagy tisztában van a gasztroblogger színtiszta magyar kifejezés korszakalkotó mibenlétével.
Tehát, nem is szaporítanám tovább a „magyar szavak” tömkelegét, hanem „in media(s) res”:
Két, általam kedvelt és már többször is elkészített, letesztelt hagymás eledel receptjének ismertetésével örvendeztetném meg az erre tévedt „kiéhezett” nagyérdeműt:
1, Hagymásbab (Bud Spencer, Terence Hill) Bazsó módra.
Hozzávalók 4 személyre:
- 30-40 dkg kétféle szalonna (pl: kenyér és füstölt főtt császár)
- 3 fej lilahagyma
- 3 fej fehérhagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 3 doboz konzervbab (fehér vagy vörös)
- só, bors, különböző fűszerek ízlés szerint
- 1 evőkanál liszt
- kevés pirospaprika por
- kevés sertés eredetű zsiradék
- ( lehet, de nem szükségszerű: maradék pörkölt a hűtőszekrényből, virsli, kolbász)
- 1 db fakanál
- egy nagyobb (combosabb) serpenyő
Elkészítési idő:
- kb. 40-50 perc
Elkészítés módja:
- Előkészítjük a serpenyőt és első lépésként felhevítünk benne egy kis mennyiségű - ki-ki napi zsírszükségletének megfelelő adagot -, sertészsírt, majd ezt követően beleszeleteljük a rendelkezésünkre álló szalonnákat, illetve a karikára vágott hagymákat és kevergetés közben addig hevítjük lassú tűzön, míg úgynevezett üveges állagúvá nem válik a serpenyőben sercegő alapanyagunk.
A következő lépésben beleöntjük a babkonzervjeinket is, ügyelve arra, hogy az előre megfőzött bab leve is belekerüljön a hagyma és a szalonna mellé, és természetesen arra is figyelve, hogy a konzervek felbontott állapotban, jó szavatossági idővel kerüljenek a kezünkbe.
Majd ekkor sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk és ízlés szerint fűszerezzük a még mindig gyenge tűzön fortyogó hagymásbabunkat. A fűszereket igyekezzünk olyan ügyesen levenni a konyhaszekrényünk felső, kinyithatós ajtóval ellátott részéből, hogy lehetőleg, ha nem muszáj, akkor ne boruljon bele a kiürült műanyag edénybe rejtett, papír vagy nylon zacskóba bugyolált, korábban félretett és gondosan őrzött papírpénz kötegünk.
Miután úgy hozzávetőleg 20 perc fél órát hagyjuk fedő alatt fortyogni az akkora már íncsiklandozó illatokat árasztó hagymásbabunkat, adjuk hozzá a lisztet is, és utolsó, befejező ténykedésként még kevergessük egészen addig, amíg hasonló állagú, és színű ételt nem kapunk, mint a sólet. (Az apróra szeletelt fokhagymát én csak a legvégén adtam hozzá.)
A tűzről levéve szólóban péksüteménnyel, vagy akár pörkölt húsok, vagy sült/főtt virsli, kolbász mellé köret gyanánt tálaljuk
Jó étvágyat!
2, Székely csirke:
Tudjátok mit? Aki még ezután is éhes maradt, az az ember majd megkeresi a "Székely csirkét" az interneten, ugyanis a Google a barátunk….
vagy ajánlok egy másik lehetőséget is: kérdezze meg a Facebookon Bödi barátomat, akivel anno közösen készítettük el az első Székely csirkénket, ami azóta is az első (number 1 ) maradt a kedvenc egyszerűen elkészítető kajáim listáján, amit bátran merek ajánlani mindenkinek! J
